Szeretem a főző-sütő blogokat. Legyenek hétköznapiak, vagy éppen nagyon is különlegesek, közös bennük, hogy olyasmivel foglalkoznak, ami mindenkit érint (leszámítva a fényevőket, bár nem hiszem, hogy olyan sokan lennének), vagyis az evéssel.

Étkezéssel. Táplálkozással. Kinek hogy tetszik.

Szombat délelőtt ötlettelenül forgolódva a neten pár kattintással megtalálhatjuk az igazit, már ami az ebédet-vacsorát illeti. És nem csak az ötletet tálalják elénk tálcán, hanem azt is, hogyan valósítsuk azt meg. És itt jön a lényeg: a recept.

Hozzávalók, mennyiségek tételesen felsorolva, aztán sorjában, tedd hozzá ezt, keverd bele azt, ilyen hőfokon süsd, így tálald. Más dolgunk nincs is, mint követni az utasításokat, vagy ha merünk, néhol újíthatunk is, mégis van egy biztos pont: a recept. És hogy a kimenettel kapcsolatban se legyünk bizonytalanok, ínycsiklandó képeket kapunk a recept végére.

Most képzeljünk el egy olyan szakácskönyvet, vagy főzőblogot, vagy nagymamát, ami/aki nem a mennyiségekkel kezdi, és azt sem árulja el, hogy pontosan hogyan készül az a bizonyos étel. Ehelyett elmondja, hogy mi történik a tésztával, amikor habosra vert tojásfehérjét teszünk bele, vagy a liszttel, amikor rántást készítünk, miért van az, hogy egyszer szétesik a túrógombóc, máskor kőkemény lesz. Szóval alapelveket tanít, egy kis fizikát, kémiát, és magyarázatokat ad arra, hogy ami egyszer sikerült, másodszor miért nem („pedig mindent ugyanúgy csináltam”, ugye ismerős érzés?!).

Sokan azt várják a pszichológustól, hogy tanácsot adjon. Mondja meg, hogy ebben és ebben a helyzetben mit tegyek, mit ne tegyek, mit mondjak, mit ne mondjak, elvállaljam-e azt az állást, szakítsak-e a barátommal, egyszóval receptet várnak.

Pedig azzal egy lelkiismeretes szakember nem szolgálhat (leszámítva a nagyon konkrét és egyértelmű eseteket, bizonyos nevelési kérdéseket, de a legtöbb probléma azért nagyon is összetett). A pszichológus tehát a furcsa elképzelt szakácsra hasonlít.

Akkor mégis mit várhatunk egy pszichológustól? Figyelmet, empátiát, elfogadást, diszkréciót, szakértelmet. Olyan légkört, amelyben képesek lehetünk megnyílni, őszinték lenni, szembenézni önmagunkkal, akár a hibáinkkal is. A pszichológus segít megtalálni a megoldást, feltárni az okokat, feldolgozni traumákat. Így a végeredmény a kliens és a pszichológus közös munkája lesz, tökéletesen egyénre szabva. Recept tehát nincs, csak alapelvek.

Jantek Gyöngyvér, szeretemaferjem.blog.hu

Kép: Wendy Dooldeniya ©