Bár az evéshez sokféleképpen viszonyulhatunk, azzal talán mindenki egyet tud érteni, hogy ez az életben maradás egyik alapfeltétele. Ez eddig viszonylag egyszerűnek tűnik, közelebbről megnézve mégsem az. Korántsem arról van ugyanis szó, hogy reggelente bevisszük azt a patikamérleg kimért  tápanyagmennyiséget, ami biztosítja a napi energiamennyiséget. Étkezünk, nemcsak eszünk.

A frissen sült briós ropogós héja, a reggeli kávé zamata, a közös családi ebédek, randevú egy étteremben, mind érzelmeket indítanak be, emlékeket idéznek fel bennünk. Az együtt-étkezésnek minden kultúrában jelentősége van, a különféle evéshez kapcsolódó rituálék beépülnek az adott társadalom életébe, a nemzeti konyha egyedi fogásai az ország ismertetőjegyévé válnak. Sok külföldi mindössze két szót tud Magyarországhoz kapcsolni: Puskás és „Gulash”. Ha mi magunk végigpörgetjük az országok neveit a fejünkben, biztosan tudunk valami evéssel, ételekkel kapcsolatosat mondani olyan kultúrákról is, amikről egyébként meglehetősen keveset tudunk.

A brióstól az önbecsülésig

Mindezeken túl arról is lehet tapasztalatunk, hogy mennyire szoros összefüggés van a lelki tényezők, és az evés között. Stresszes helyzetekben megváltozhat az étkezéshez való viszonyunk: egyesek képtelenek enni, és egy időre elvesztik az étvágyukat, másokat nehéz időszakokban megvigasztal, ha többet esznek a szokásosnál. A csokoládé mint boldogságforrás képe erősen él a hétköznapi gondolkodásban. Vannak nyugtató, vágykeltő, étvágycsökkentő hatású ételek, melyek azon túl, hogy táplálnak és energiát biztosítanak, a hangulatunkra, teljesítményünkre is hatnak. És persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az, hogy mennyit eszünk, erősen hatással van arra is, hogy hogy nézünk ki... A testünk a „csomagolása” az igazán lényeges tartalomnak: nekünk. Ezzel a csomagolással találkozik a külvilág először, ez határozza meg a legtöbb ember másikról alkotott első benyomását (akár akaratlanul is!). A külsőnk elismerést, csodálatot, irigységet válthat ki másokból, de éppígy rosszallást, gúnyolódást, ellenérzéseket is. A testnek ma kultusza van. Nem vagyok történész, lehet, hogy máskor is éppen ennyire hangsúlyos volt a megjelenés, mint most, de az biztos, hogy mostanság nem lehet két lépést tenni anélkül, hogy tökéletes testek tömkelegével ne találkozzunk az újságok címlapján, a plakátokon, a moziban, sőt, még otthon is (elég bekapcsolni a TV-t, vagy internetezni egy kicsit). Rengeteg könyv kapható arról, hogyan lehetünk vékonyabbak. Nincs olyan női magazin, amiben ne találnánk meg az „ideális” fogyókúra leírását. Mindezzel talán nem is lenne baj, ha az a bizonyos tökéletesnek kikiáltott test nem egy szinte elérhetetlen álomkép lenne az emberek döntő többsége számára. Merthogy az. Remélem ezzel nem mondok senkinek sem újat...

Az evéssel tehát befolyásolhatjuk a külsőnket, ami pedig igencsak hatással lehet a kapcsolatainkra, és ezen keresztül egy nagyon fontos tényezőre is: az önbecsülésünkre.

Láthatjuk, hogy milyen elemi befolyással bír testi és lelki működésünkre egyaránt az evés. Mi történik akkor, ha ez a jól működő rendszer valamiért felborul? Egyesek számára az étkezés egy bűntetté válik, minden bevitt kalória csupán szükséges rossz, sőt, talán teljesen el is hagyható emberi gyengeség... Mások szintén átélik az evés okozta bűntudatot, és különféle módokon szabadulnak meg a bevitt tápláléktól, egy másik pillanatban pedig kontrollálhatatlan késztetést követve rámolják ki a hűtőszekrény – akár álmukban is. Van, aki falási rohamokkal küzd, anélkül, hogy hánytatná magát. A pszichiátria összefoglalóan evészavarokként említi ezeket (többek között) a kóros táplálkozási viselkedésformákat, ezek közül most az anorexia nervosa nevű betegséggel foglalkozunk részletesebben.

Éhezőművészek

 Az anorexia egyáltalán nem új keletű  jelenség, régóta ismerik egyes alapvető vonásait az orvosok. A legkorábbi hiteles dokumentáció1689-ből származik,  Thomas Morton angol orvos írta le elsőként tételesen, tankönyvbe foglalva az anorexia kórképét, amit ő „idegi eredetű sorvasztó nyavalyának” nevezett. Könyvében egy 18 éves lány esetét ismerteti:

„...elméjét július havának beköszönte óta rettentő aggályok és érzelmek tartják fogva, havibaja pedig már több hónapja nem volt. … Nem emlékszem, hogy doktori gyakorlatom során láttam volna hozzá hasonló beteget; olyan rémisztően sovány volt, akárha csontváz lett volna. Bőre alatt csontjai látszottak, húsát felemésztette a kórság, mégse volt nyoma láznak vagy más nyavalyának, éppen csak étvágya egy csepp sem volt... Három hónap leforgása múltán egy hajnalon ájulás fogta el, összezuhant és elhalálozott.” (idézet innen: Kirkpatrick – Caldwell: Evészavarok, 32. oldal)

Ez a több évszázados leírás az anorexia két  tünetére világít rá: a kóros testsúlyvesztésre és a menstruáció kimaradására. A mai orvosi gyakorlatban négy pont alapján állítható fel az anorexia diagnózisa:

1.  a testsúly legalább 15%-kal kevesebb, mint az adott korhoz és testmagassághoz tartozó normális érték (17,5-es BMI érték alatt kóros soványságról beszélünk, 13-as BMI index esetén pedig kórházi felvétel történik)
2. indokolatlan félelem az elhízástól, mely annak ellenére is fennáll, hogy az egyén jóval a normális testsúly alatt van
3. A testséma zavara, az alak érzékelésének súlyos torzulása, aminek az a lényege, hogy az egyén akkor is kövérnek látja magát, amikor pedig már kórosan sovány: a betegségbelátás hiánya
4. legalább három, egymást követő menstruációs vérzés kimaradása

 Nagyon fontos, hogy mind a négy tünetnek teljesülnie kell ahhoz, hogy a diagnózis fennálljon! (Ez alól kivétel, ha valakinél akkor jelentkeznek a tünetek, amikor még nem menstruál, de minden egyéb tünet fennáll, és természetesen a fiúknál sem kitétel.)

Testi tünetek és testképzavar

Miről is van tehát szó? Az illető fogyni akar. Eleinte talán erre oka is lehet, azonban a fogyókúra és a testmozgás egy idő után túlzott mértéket ölt, és legfőbb életcéllá válik. Amikor már rég kórosan sovány, és a csontjai is látszanak, akkor sem elégedett magával, akkor is kövérnek látja magát. Ezt hívják testséma-zavarnak. Ha egy anorexiást megkérnek, hogy rajzolja le magát, többnyire egy hájas egyén képét veti papírra, ugyanakkor mások alakjáról normális ítéletet alkot. Továbbra is fél az elhízástól, ezért rengeteget mozog, és alig, vagy egyáltalán nem eszik. Mindennek természetes módon súlyos fizikai következményei lesznek: a test zsírtartalma a normális 20-25%-ról 5-7%-ra esik vissza, a szervezet egy idő után az izmokat kezdi el bontani. Az éhezés miatt az alapanyagcsere lelassul, és takaréklángon kezd el működni. A keringés lelassul, a szív percenként 72 helyett 40-et dobban, a vérnyomás alacsony lesz, ami szédüléssel, gyakori ájulással jár. A test maghőmérséklete a normális 37 °C-os helyett 35 °C-ra is csökkenhet, ezért a beteg folyton fázik, végtagjai a megváltozott keringés miatt hidegek. A bőrük és hajuk sem marad érintetlen: a bőr színe sápadt, sárgás lesz, száraz tapintatú. A haj hullani kezd, megfakul, szálkásodni kezd.

Az ösztrogén és progeszteron termelődése csökken, az ösztrogén kóros hiánya pedig maga után vonja a másodlagos nemi jellegek visszafejlődését, a szexuális vágy csökkenését és a kalciumháztartás felborulását (ez utóbbi pedig csontritkulást eredményez).

A végkifejlet tragikus: a betegségkezdet után 10 évvel 8%-uk belehal az éhezésbe.

A cikk nem ért véget. Az anorexiáról mint életstílusról, a lelki okokról és kezelési módokról a szeretemaferjem.blog.hu-n olvashatsz részletesebben.

(A cikk eredetileg a szeretemaferjem.hu oldalon jelent meg)