Ami 2015. péntek13-án Párizsban és Bagdadban és Bejrútban történt, nemcsak a veszteség miatt borzalmas, hanem azért is, mert olyan mértékű fájdalom-, félelem- és gyűlölethullámot indított el világszerte, ami önmagában is pusztító. 

Pusztító, mert félve megyünk ki az utcára, a rendezvényekre, szorongunk az utazástól, gyanakodva figyelünk másokat és otthon is erről beszélgetünk. Ingerülten, tehetetlenül, talán épp egymáson levezetve a feszültséget.

Nekem nincsenek közvetlen eszközeim arra, hogy szembeszálljak a láthatatlanul, lesből támadó terrorizmussal. Ezért úgy döntöttem, hogy az ügyet a másik oldaláról közelítem meg: ma és ezentúl megpróbálok még figyelmesebb lenni a körülöttem élőkkel, családtagokkal, szomszédokkal. De még az állatokkal és a növényekkel is. Szeretnék mosolyra késztetni másokat és jelenlétemmel, szavaimmal megnyugvást okozni.

Bár a "jó" terjedési sebessége és hatóereje rövid távon kisebb, mint a negatív élményeké, hiszem, hogy a világ ilyen módon is megváltoztatható. Nem bánt, ha kinevetnek a kicsinyességem miatt, én csak teszem tovább, ami tőlem telik.

"A bolygónak nincs szüksége több sikeres emberre. A bolygónak békét hozó, gyógyító, újító, mesélő és szerető emberekre van sürgős szüksége." - mondta a Dalai Láma.

Mi lenne, ha kipróbálnánk?

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

pszichológus

A Lelkizóna írásait kövesse a facebookon, hogy ne maradjon le a legújabb bejegyzésekről!

saját blog: Pszichológus a galériában