2015. nov 30.

Készülés, vagy kikészülés? Vigyázat! Közeledik a karácsony!

írta: Éva28
Készülés, vagy kikészülés? Vigyázat! Közeledik a karácsony!

christmas-tree-554752_180.jpg

„Anya ma elhagyott minket.
Nem teljesen. Mindenkit csak egy kicsit.”

Így kezdődik a svéd gyerekvers utánzat, melyet nagyon ajánlok minden kisgyerekes anyának,

nagymamának, tanító néninek, óvó néninek és hímnemű megfelelőiknek/társaiknak (még ha ők kevésbé vannak is benne a buliban, azért nagyon benne vannak, ha igen, ha nem…).

Érdemes elolvasni a teljes verset itt:

http://budoskolkok.cafeblog.hu/2014/11/06/anya-elhagyott-minket/

Szóval, ez a vers nagyon ütős és amellett, hogy vicces is, teljesen jól leírja egy idegösszeomlás előtt álló (vagy csak épp rosszabb napjait élő) anyuka aktuális állapotát, történéseit. Persze az anyukák nem engedhetik meg maguknak az idegösszeomlást, rendszerint talpra állnak és összerántják időben magukat, pláne, ha ott van apuka is és ilyen empatikusan viszonyul a dolgokhoz, mint ez a svéd-utánzat apuka.

Eszembe jutottak viszont róla az adventi készülődés kapcsán azok az évek, amikor az én gyerekeim is még nagyon kicsik voltak és ráadásul egyiknek novemberben, másiknak decemberben, karácsony előtt egy héttel volt a születésnapja (sőt, még most is akkor van). Hajlamos voltam azt hinni, mindenre képes vagyok: tökéletes rendet tartani a házban, sőt, karácsony előtti nagytakarítást rendezni (ablakpucolással természetesen), hetekkel korábban elkezdeni sütögetni, hogy szép fém dobozkákban ott álljon a sok süti a spájz polcain, zsúrt rendezni a szülinapra a barátoknak (egyszer az egész ovis csoportot meghívtuk, mert G. nem akart senkit kihagyni, majdnem lebontották a házat), plusz egyet a rokonokkal, keresztszülőkkel, elmenni minden iskolai, óvodai karácsonyi készülődésre és ünnepségre és persze oda vinni saját készítésű sütikét, készülni lakásdekorációval, ajándékokkal az ünnepre, netán még magamra is képes voltam némi időt és energiát fordítani (fodrász, egy-egy lopott jógaóra), stb.

Aztán rendszerint beütött a ménkű. Szinte menetrendszerűen bejött valami betegség, lerobbant egy gyerek, amit aztán mi is elkaptunk, de olyan is volt, hogy a munkahelyen alakult ki pánikhelyzet, sokáig úgy tűnt, bent töltjük a karácsonyt is. Kész tortúra volt bevásárolni karácsonyra (mert a karácsonyi menüből azért juszt sem engedtem), valamennyire összefésülni a lakást, utolsó pillanatban becsomagolni a nagy rohanásban valahogy összevásárolt ajándékokat (persze olyan is volt, hogy valakit kifelejtettem) és egész 24-én délelőtt pörögni, mint egy búgócsiga. Csak a szentestén tudtam kiereszteni, lenyugodni, elengedni a dolgokat, a mérhetetlen stresszt. Amikor már túl voltunk az ünnepi estebéden, a karácsonyfa díszítésen (annak megszervezésén, hogy a gyerekek ezt ne lássák), az ajándékok kibontásán. Onnantól már jó volt, lehetett este sokáig karácsonyi filmeket nézni, játszani az új játékokkal, hallgatni az új cd-ket, reggelente sokáig lustálkodni az ágyban, vagy pizsamában a karácsonyfa mellett.

images_2.jpg

Így, ilyen őrült tempóban is nagyon jó volt és ma is ez az egyik legkedvesebb időszaka az évnek. Imádunk ilyenkor itthon lenni, el nem utaznánk semmi pénzért sem. Egy programhoz ragaszkodom még ezekben a napokban: egy kis kultúrához, egy közös színházhoz, vagy koncerthez (idén a Hamlet-et nézzük meg az Örkényben). A srácok mindig morognak, hogy miért kell elmenni itthonról, de aztán persze általában jól sül el a dolog. Mindig hagyományos fát veszünk, mert annak jó illata van, az sem érdekel, hogy peregnek a tűlevelek, ráadásul az ára sem olyan brutális.

De ha látok kisgyerekes anyukákat idegesen és fáradtan, akkor – ha tehetem – elmondom nekik, ne stresszeljék túl ezt az időszakot (sem), nem az a lényeg, hogy ne legyen porcica és csillogjon az ablaküveg, sokkal fontosabb, hogy legyen egymáshoz türelmünk, ne töltsük veszekedéssel az ünnep első időszakát (merthogy ez sajnos nagyon gyakori jelenség, mint ahogy a nyaralások idején is kell idő, mire összerázódik a család és le tud nyugodni a napi rohanások, stresszes hétköznapok után).

Ahogy az angolok mondják: take it easy!!

christmas-market-514332_180.jpg

 

Koskovics Éva

További nosztalgiázásaim itt olvashatók: http://coachco.blog.hu/2015/11/30/karacsonyok_emleke

Ha pedig kérdések merülnek fel benned a családi témát illetően, problémás a dolog és elég bátor vagy, hogy részt vegyél egy ilyen csoportos 'kalandtúrán', akkor ajánlok egy programot:

http://kokart.hu/news/32

Szólj hozzá

emlékek anyaság gyerekkor coach co