2016. ápr 18.

Egy kicsi mozgás mindenkinek keeell! A karosszékből álljanak most feeel! …. ne tessék félni senkinek sem ááárt!

írta: Éva28
Egy kicsi mozgás mindenkinek keeell! A karosszékből álljanak most feeel! …. ne tessék félni senkinek sem ááárt!

images_13.jpg

Ugye emlékszünk még rá sokan?! Amikor a tévé megtornáztatta esténként a nézőket. Nem is volt rossz ötlet.

A hétvégi 31. budapesti vivicitta kapcsán jutott eszembe a téma, ahol több, mint harminc ezren indultak és ezzel megint csúcsot döntöttek. De arról is hallottam a napokban adatokat, hogy mennyien közlekednek Budapesten biciklivel és hiába látom őket mindenfelé, megvallom, meglepődtem a magas számon.

Csak remélni tudom, hogy másoknak is kedvet csinálnak a futók és azt is, hogy ez a fajta ősi ösztön, a mozgás iránti vágy - ami még a gyerekeinkben mindig megvan, csak sajnos hamar leszoktatjuk őket róla – más formákban is megnyilvánul és mind többen felismerik, hogy érdemes rá hallgatni.

images_14.jpg

Nincs az az életmód tanácsadó, coach, pszichológus, aki ne ajánlaná ügyfelének a rendszeres testmozgást, hiszen annak összetett, testi-lelki hatásai tudományosan is bizonyítottak (kivéve persze, ha már ott tart az ügyfél, hogy függő lett és a teljesítménykényszer ezen a területen csúcsosodott ki).

Két dolog jár az eszemben ezzel kapcsolatban:

  • Ha tudjuk, hogy milyen fontos a testmozgás, miért hagyjuk gyerekeinknek, hogy olyan keveset mozogjanak? A napi testnevelés óráról most nem beszélnék, az külön téma (a szándék érthető, a kivitelezés megvalósíthatatlan). A szülői felelősség azonban itt is elsődleges. Nézem, ahogy szállítják autóval a gyerekeket az iskolába, óvodába, akkor is, ha közel laknak, akkor is, ha nem kell feltétlenül rohanni utána a munkahelyre. Kényelmesebb így, sokszor fel sem merül a szülőkben, hogy miért is. Vagy, hogy már tényleg mehet maga is a gyerek. Azt írják, a mai fiatal generáció betegsége az sms-nyak (ugye nem kell magyarázni, mitől alakul ki). Masszőr ismerős mesélte, hogy mennyi fiatal jár hozzá, milyen rossz állapotban van a fiatalok gerince. Egyébként is úgy van ’kitalálva’ a gerincoszlop, hogy kb. 35 évre szól, onnantól már csak romlik az állapota. Egyedül a gerinctornával és a masszázzsal lehet javítani a helyzeten, mondja a masszőr. Persze, aki megszokta, hogy élete nagy részében üldögél, mindenhová kocsival megy, ők valószínűleg előbb választják majd a műtéti ’megoldást’, vagy szenvedhetnek egész további életükben. Vagy elküldik a gyereket él-sportolni és drága pénzeken, kínkeserves éveken keresztül nyomják, erőltetik, míg végül többségük testi-lelki sérelmekkel a háta mögött meggyűlöli és végleg szakít vele. Persze edzésre is kocsival horják…

 

/Nyolcvan fölötti nagynénémnek kb. 20 éve mondta a reumatológus, hogy a gerince olyan meszes, olyan rossz állapotban van, hogy nem lenne szabad felemelnie egy kilónál nehezebbet, ne végezzen fizikai munkát és kellene kezelésekre járnia. Persze nála nem az sms-ezés és a sok ülés volt a probléma, inkább a sok fizikai munka (kert, szőlő, egyebek). Mivel nem tudja megoldani a kezelésekre járást, szanatóriumba, pláne fürdőbe soha nem ment volna el, már az is nagy szó, hogy néha elmegy masszázsra. Minden orvosi jóslat ellenére szerintem attól van még ma is viszonylag jó állapotban, hogy nem adta fel, nem engedte el magát és máig dolgozgat a kertjében, patika tisztaságban tartja a házát és nem engedi el magát. Na jó, időnként panaszkodik. De ha mi csak annyit panaszkodnánk mint ő…/

 

  • A másik dolog, amit el szeretnék még mondani a téma kapcsán: nem véletlen a futás, a kerékpározás térnyerése és tömeges művelése. Aki megtapasztalja, milyen stresszoldó hatása van, az – ha esze van - igyekszik időt szánni rá. Mert stressz az van bőven, ezt nem kell magyarázni. Természetesen vannak más mozgásformák is, mint az úszás, a jóga, a torna és kondi különféle változatai, kinek mi jön be. A nagy cégek is látják és értik ezt és – ha már annyi terhet és stresszt raknak a beosztottak vállára – ezzel is próbálnak valamit kompenzálni, nyújtani számukra. Az üzleti kultúra magas fokát jelzi, ha egy cég költ a well-being-re, ha stresszkezelést, különféle egészségügyi szolgáltatásokat nyújt az ott dolgozóknak. Akik aztán viszik haza is a munkát, éjjel, amikor elaludt a gyerek, befejezik, ami nem fért bele a munkaidőbe. Vagy izgulnak, nehogy ők legyenek a következő leépítés áldozatai és inkább az ebédet is az irodában, az otthonról hozottból fogyasztják, ne menjen az idő vele. Pedig mennyivel egyszerűbb – és emberibb – volna, ha más módon is próbálnák a munkaadók növelni a well-being-et!

Itt most én csak néhány egyszerű (és költségkímélő), ha úgy tetszik, pofonegyszerű javaslatot tennék, hátha célba talál néhányuk:

  • Javasolnám gyalog menni az iskolába, óvodába (közben jókat lehet beszélgetni is és a gyerek se szokja meg idő előtt a kényszeres rohanást, utolsó percben kapkodásos indulást – megéri emiatt kicsit korábban kelni).
  • Sokkal több időt kellene tölteni a természetben, kirándulni nagyokat (ismerek olyanokat, akik itt, Nagykovácsiban laknak mint mi, körbevéve erdőkkel és csodás környezettel és soha nem mennek kirándulni, nem élvezik a természetet, még a füvüket is kertésszel nyíratják – nem értem!).
  • A gyerekeket rá kellene venni a kinti játékokra (tollas, foci, homokozó, játszótér, roller, görkori stb.) – bár az az érzésem, nem őket kell ezekre rávenni, sokkal inkább a szüleiket…
  • Lift helyett érdemes lépcsőzni (garantált cardió gyakorlat, jót tesz a szív- és érrendszernek és formába hoz bérletvásárlási kötelezettség nélkül).
  • Esti tévénézés (és a vele járó idegeskedés, vagy agymosás) és punnyadás helyett vacsora után sétálni, táncolni, igény szerint (ami lehet, hogy csak később alakul ki, de ha rászokunk, tutira kialakul) – további extra hatás: jobban fogunk aludni is!
  • Ha van kertünk, próbáljuk ki, milyen, ha magunk csináljuk azt és esetleg néhány hasznos dolgot meg is termelünk benne (Svájcban, Európa egyik leggazdagabb országában láttam, hogy milyen divat és mennyire természetes, hogy ahol csak tudnak, saját kiskerteket alakítanak ki és élvezik annak vegyszermentes gyümölcseit) – higgyük el, él bennünk valahol elrejtve az ősi gyűjtögető, vagy önellátó, gazdálkodó (ha úgy tetszik, paraszti) ösztön, óriási élmény leszüretelni bármit a saját kertünkből (zöldfűszeres erkélyládánkból). Érzem, hogy nagy jövő áll a közösségi kertek előtt is!
  • Ha tehetjük, minél több helyre gyalog (vagy bicajjal) menjünk, az autót csak a legszükségesebb esetekben vegyük elő, ha pedig nincs, ne aggódjunk miatta, legalább nincs kísértés.
  • Próbáljuk ki, milyen egymást megmasszírozni (nem csak a drága, profi masszőr tud eredményt elérni, és garantáltan kapcsolatjavító hatása is van)!
  • Gyakrabban vigyük sétálni a kutyát, vagy ha eddig nem volt kutyánk, fontoljuk meg, nincs-e rá szükségünk, akár egészségügyi célzattal (majd ő rászoktat a sétára és szerezhetünk egy közeli jó barátot is). Ha nem tudunk kutyát felvállalni, vegyük úgy, mi vagyunk magunk legjobb barátja és vigyük magunkat. Meglátjuk, meghálálja majd!

Ilyenkor a legjobb elkezdeni, most, amikor fantasztikus a természet, szinte harapni lehet a tavaszi élményeket. Aki ebben a csodás időszakban nem élvezi a kintlétet, ott tényleg nagy lehet a baj, ő feltétlenül keressen szakembert…

Ha hozzám jön, biztos, hogy javasolni fogom, kössük össze a beszélgetést egy jó sétával!

 2015-05-12_10_59_40.jpg

Koskovics Éva

coach

 

Szólj hozzá

életmód coaching coach co