2016. ápr 30.

Anyák napjára sok szeretettel

írta: ur.anita
Anyák napjára sok szeretettel

mom-1312755_1280.jpg

Eleinte volt az orgonaágabarackfavirága közös éneklése az oviban; aztán cuki papírszívek és rajzok készítése a suliban; majd kamaszkorunk lázadós, de anyák napjára mindig virágot vivős évei; és a felnőttkor kiegyensúlyozottabb, anyánkat már a helyén kezelő anyáknapja-ünneplései... Most, hogy már én is anya vagyok, szeretném a magam számára is jelentéssel felruházni ezt a napot, mert hiszek benne, hogy a jeles napok nagyon jók arra, hogy tényleg ünnepeljünk és megálljunk egy pillanatra, egy-egy jelenség, téma vagy fogalom igazi, saját helyét megtalálva az életünkben. Neked mit jelent az ANYASÁG? Akár a sajátod - ha Te magad is anya vagy, vagy úgy általában ez a fogalom - milyen viszonyban vagy vele?

boy-1300136_180.png

1. Az anyaság folyamatos tanulás

Folyamatos tanulás önmagamról. Folyamatos tanulás a gyerekeimről. Folyamatos tanulás a párkapcsolatomról. Folyamatos tanulás a saját anyámról. Többet ad minden eddigi önismereti folyamatnál, amiben valaha részt vettem, és sokkal mélyebbre kell ásnom, ha igazán őszintén és értő módon szeretnék viszonyulni a saját magamban zajló történésekhez. Ragaszkodom ahhoz, hogy reflektáljak a helyzetekre, érzésekre, a működésemre, mert igényem van rá - és ez az anyaság kapcsán kimeríthetetlen tárháza az újabb és újabb rétegeknek, amik feltárásra várnak, újabb és újabb felismeréseknek. Nem kell elhatároznom, hogy mi a következő önismereti feladat, az élet úgyis hozza a következőt, újabb és újabb kihívások jönnek hónapról hónapra. A fejlődés garantált. :-)

2. Az anyaság nem jobb vagy rosszabb, mint a többi életstátusz

Tök jó, ha valaki úgy dönt, hogy egyedülálló marad, az is teljesen rendben van, ha a párjával úgy döntenek: nem szeretnének gyereket; van aki mindennél jobban szeretne és sajnos mégsem lehet neki; más megáll egy gyereknél és köszöni szépen többet nem szeretne; és van aki 3-4 gyereket is nevel nagycsaládban. Legyen már OK bármelyik verzió, ne kelljen már magyarázkodni, hogy én miért élek úgy, ahogy élek - miért nincs vagy van gyerekem. Olyan jó lenne, ha sokkal elfogadóbbak lennénk társadalmilag (ebben az ügyben is...) és ezt érdemes magunkon és a közvetlen környezetünkön kezdeni.

3. Az anyaság hullámvasút

A világból ki lehet kergetni a habosbabos, tüllszoknyás anyaságos dumákkal, amelyek néha még komoly szülős-gyereknevelős portálokon is megjelennek, azt az illúziót keltve, hogy az anyaság egy minden ízében, percében, részletében CSODÁLATOS valami. És szégyelld magad, ha egy pillanatra is másképp érzel. Ha mégis: leginkább titkold, legyen lelkiiismeret-furdalásod, és csak mosolyogj kifelé - mert ezt várja a szűkebb és tágabb környezet. A helyzet nálam úgy áll, hogy imádok anya lenni, és természetesen nagyon szeretem a gyerekeimet - de ezzel együtt egy csomószor pokolba kívánom az egészet, vannak pillanatok, amikor kétségbeesem, amikor unom, amikor dühös vagy ingerült vagyok, amikor visszavágyom a régi (értsd: kiszámítható, csak magamért felelős, éjszaka alvós) gyerekmentes életembe. És a kettő jól megfér egymás mellett - hiszen alapvetően kiegyensúlyozott vagyok és helyre tudom billenteni a saját érzelmi megingásaimat. De elfogadom és a környezetem felé is őszintén kommunikálom, hogy vannak néha negatív érzéseim. Számomra az anyaság hullámvasút, soha nem tapasztalt mélységekkel és magasságokkal, de szerencsére sokkal több benne az egyenes, lejtőtől és emelkedőtől mentes nyugodt, felszabadult szakasz! A jóleső, melengető, kisvonatozós zötyögés. :-)

4. Az anyaságot természetes, hogy különbözően csináljuk

A dolog ott kezdődik, hogy evidens, hogy mi magunk is különbözőek vagyunk: nem szoktunk fennakadni azon, hogy mások másképp öltözködnek, mint mi, vagy más ételeket szeretnek, esetleg más a kedvenc tévéműsoruk. Viszont tapasztalatból tudom, hogy értelmiségi, intelligens, egyébként más témákban rendkívül szabadon gondolkodó, felvilágosult anyák is tudnak a másik anya torkának esni: "te még szoptatod/te már nem szoptatod!?", "te adsz neki bébiételt/nem adsz neki bébiételt?!", "te hordod babajógára/nem hordod babajógára!?" , "te viszed bölcsibe/nem viszed bölcsibe?!" , "a tiéd már jár/még nem jár angolra?!", "abba az iskolába felvételizik/nem abba az iskolába felvételizik?!". A szemforgatás, fintor, lenéző pillantás a minimum. Bezzeg én, bezzeg mi. Mi lenne, ha legalább mi, anyák elfogadnánk egymás különböző értékeit, preferenciát, életmódját és nevelési szokásait? Minden gyerek, minden család, minden szülő-gyerek viszony, minden elv és gyakorlat más és más - és jól van ez így - a saját magunknak és a mi gyerekünknek, mi családunknak érvényes és élhető, szerethető, vállalható megoldásokat kell megtalálnunk! Ami lehet, hogy más lesz, mint másé.

5. Az anyaság tudatossá és lazává tesz

Ellentmondás és mégsem. Soha ilyen tudatos nem voltam a gyemektelen éveim során, mint az utóbbi 5 évben két kicsi gyerekkel. Egyre jobban gazdálkodom az idővel, egyre pontosabban tudok tervezni, egyre jobban használom optimálisan a napjaimat, heteimet. Célokat tűzök ki és jó tempóban haladok feléjük. Egyre magabiztosabb és tudatosabb vagyok abban, mi a jó az én gyerekeimnek (mindkettőnek külön-külön más a jó), hogy mi a jó nekem és mi a jó a mi kis szűk családunknak. Hogyan jó nekünk nyaralni, karácsonyozni, vasárnapozni, hétköznapi működni. Eleinte én is csináltam úgy, ahogy kell - ahogy szokás: szokás a mi tágabb családunkban, szokás a mi lakókörnyezetünkben, szokás a mi társadalmi konvencióinkban. Aztán egy csomó minden nem volt úgy jó nekünk, és ma már egyre bátrabban vállalom az olyan döntéseimet, amelyek nekünk biztosan jók, de úgy általában lehet, hogy nem ez a szokás... Ezzel párhuzamosan egyre jobban lazulok, már nem görcsölök, hogy mindent jól csinálok-e (nem, nem csinálok mindent jól). Nagyvonalúbb lettem, elengedőbb, megengedőbb, puhább - minden olyasmiben, ami nem lényeges, nem fontos, nem érték számomra. Lett több időm, több figyelmem másra, ami fontos és több önbizalmam. És az az alapérzés, hogy nem vagyok tökéletes, de nagyon jól van ez így. :-)

Valóságos, őszinte, tabudöntögető, egyben szórakoztató olvasnivalónak szívesen ajánlom ezt a kettőt: Gyerünk, anyukám/Kádár-Papp Nóri és az Anyatest/Kulcsár Vajda Enikő írásai, mindkettőt rendszeresen olvasom... és ööö... időnként tornázom is velük. :-)

Te hogy éled meg az anyaságot? Mi az élményed róla, milyen viszony fűz hozzá, milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?

Ur Anita, coach

A szerző további írásait az Örömterv blogon olvashatod, még több információt a Coaching neked honlapon találsz.

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! Lelkizóna: hét szerző írásai a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.

 

 

 

 

Mentés

Szólj hozzá

gyermek