Nyakunkon a jövő – erősödik a robotizáció, régi szakmák tűnnek el, újak jelennek meg, és a tudás, amit a jelenben megszerzünk, nem feltétlenül időtálló. Hogyan készíthet fel az oktatás ezekre a nem is mindig előrejelezhető kihívásokra? És milyen változásokat hoznak az elkövetkező évtizedek világszerte az oktatásban? Zeitler Ádámot, a középiskolások tehetséggondozásával foglalkozó Milestone Institute társalapítóját kérdeztem.

Szabó Elvira interjúja

Ma Magyarországon sok, jelenleg a kamaszéveiben járó fiatal egy autógyárnál vagy egy üzleti kiszolgáló központban képzeli el a jövőjét – ám ezek a munkák a robotizáció miatt néhány évtized múlva megszűnhetnek. Az oktatási rendszer fel tud készíteni ezekre a változásokra?

Tulajdonképpen a jövőben értéktelenné válhat az a szakma, amit a fiatalok ma megtanulnak, ahogy 100-120 évvel ezelőtt eltűntek a lámpagyújtogatók. Az eltűnő szakmák helyett új, humántőke-igényes, szellemitőke-igényes szakmák születnek majd, főleg kutatási területen. Annak érdekében, hogy egy fiatal a munka világának átrendeződéseivel lépést tudjon tartani, még az egyetemi évek előtt, tehát már a középiskola alatt ki kell alakítani egy olyan gondolkodásmódot, hozzáállást, amelynek lényege, hogy a fiatal arra fókuszál, hogy kiemelkedővé váljon egy adott területen, és nem arra, hogy kitanuljon egy éppen népszerű szakmát. Az egyetemi szak kiválasztásakor el kell engednie azt a gondolatot, hogy „ez trendi, ezért erre a szakra megyek”, mert a mostani slágerszakok az aktuális piaci állás pillanatnyi lenyomatai, és a hosszú távú karriert nem elsősorban ezekre lehet alapozni. A szakmák egyre gyorsabban és innovatívabban változnak – egy izgalmas statisztika szerint a most születő gyerekek 70%-a olyan munkakörben fog elhelyezkedni, amely ma még nem is létezik.

Mire lehet hosszú távon a sikeres pályafutást alapozni?

A piaci trendek és a társadalmi nyomás követése helyett vissza kell térni az alapokhoz, és megkeresni, hogy a diák melyik területen tehetséges, illetve merre viszi őt a személyes érdeklődése, és tanárként, az oktatásban dolgozó szakemberként abba az irányba terelni őt.

Sok szülő attól tart, hogy hiába érdekli a gyermekét például a filozófia, jó megélhetést egy gazdasági szak nyújthat. Ám a munkaerőpiaci változások éppen ennek ellenkezőjét mutatják: a robotizáció hatására a filozófia, etika területén jártas bölcsészek tudása is felértékelődik majd, mert ők kompetensek abban a kérdésben, hogy etikailag hol húzódik a határ ember és robot között, mely szakmákat etikus robotizálni, és melyeket nem – így a bölcsészek a programozók partnereiként közreműködhetnek az innovációkban. A mélyebb és átfogóbb tudással rendelkező értelmiség szerepe egyre fontosabbá válik – ez az, amit nem lehet robotizálni.

Nem véletlen, hogy a világ top száz egyetemén széles körű alapműveltséggel ruházzák fel az odajárókat – ezekben az intézményekben a matematikaszakon nem matematikusokat képeznek, hanem a számokhoz értő értelmiségieket, akik sokféle vállalatnál sokféle pozícióban lehetnek sikeresek, a cég profiljának megfelelően továbbképezve a korábban megszerzett és jól konvertálható alaptudásukat. A vezető egyetemeken a szakválasztás nem szakmaválasztást, hanem egy bizonyos típusú készség elmélyítését jelenti – így később a munkaerőpiaci változások sem jelentenek megrázkódtatást. A magyar felsőoktatási rendszer ezzel szemben leszűkíti a fiatalok mozgásterét azzal, hogy egy adott szakma felé terel.

Az oktatásban hogyan valósítható meg az egyéni érdeklődés és tehetség kimunkálása?

A legújabb oktatási trendek abba az irányba mutatnak, hogy ideje sutba dobni a magolással megszerezhető tudást, ehelyett a készségek (pl. kommunikáció, prezentálás) fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt. Mi a Milestone-nál ehelyett azt a nézetet valljuk, hogy a munkavégzéshez szükséges készségek csiszolása inkább a vállalati tréningek terepe, és az oktatás feladata egyrészt a klasszikus műveltség megalapozása, másrészt megdolgoztatni a szürkeállományt.

A kreativitás titka a széles körű műveltség: az olvasott, matematikában jártas, művészetekhez értő elme képes új produktumokat létrehozni, merítve nagy tudásbázisából. A fiatal tanulhat latinul, gyakorolhatja az evezést, foglalkozhat csillagászattal, programozási alapismeretekkel, mindezek jól megférnek egymás mellett és kiegészítik egymást; ha a diáknak lehetősége van belekóstolni sok területbe (a Milestone-nál ehhez 120 modul elérhető különböző témákban), azzal egyrészt műveli magát, másrészt a saját tapasztalatára alapozva le tudja tenni a voksát amellett, amelyikben el akar mélyedni. Ezen az egy területen kell aztán a legjobbnak lennie.

Sokan úgy vélik, verseket, évszámokat tanulni felesleges, hisz az interneten mindennek utánaolvashatunk, pedig éppen ezek a legjobb memóriafejlesztő gyakorlatok. A klasszikus műveltség nem elsősorban a tudás gyűjtögetéséről szól, hanem az elme csiszolásáról.

Zeitler Ádám

A magyar oktatási hagyományoktól a műveltség megszerzése nem áll távol…

A magyar poroszos iskolarendszer pozitívuma, hogy nagy hangsúlyt fektet az ismeretek elsajátítására – az amerikai oktatási rendszerből éppen ezt hiányolják, például ott egy 16-17 éves fiatalnak alig van fogalma a kémiáról. Mivel a magyar diákok rálátást kaphatnak több természettudományra, jó alapokat szerezhetnek a tudományágak közti összefüggések felismeréséhez, az interdiszciplinaritáshoz.

Szerinted a magyar oktatási rendszert milyen változtatásokkal lehetne nemzetközi szinten is színvonalassá tenni?

Az ország egész területén, vidéken és a fővárosban egyaránt, egy-egy nagy formátumú tanáregyéniség körül remek műhelyek jönnek létre, ahonnan jobbnál jobb diákok rajzanak ki – ha egy tanár diákjai húsz éve sorozatosan megnyerik a matekolimpiát, az azt jelzi, hogy ő pedagógusként valami olyasmit ad, amit senki más. A magas színvonalú oktatás nem helyhez, hanem tanárhoz kötött – például ismerek pedagógusokat, akik remek fotószakköröket vezetnek Debrecen környéki kisvárosokban. Ezeket a tanárokat és a körülöttük működő tudományos műhelyeket fel kellene térképezni a gimnáziumokban, majd rendszerbe szervezni őket, és az általuk megvalósított gyakorlatokat mint „best practice”-eket a kerettanterv részévé tenni. Azokat a tanárokat, akik körül tudományos műhelyek működnek, fontos lenne bevonni a következő pedagógusgeneráció képzésébe, hogy közkinccsé válhasson a tudásuk. Magyarországon 100-200 olyan tanárt is találhatunk, akik a legjobbat hozzák ki a diákjaikból – rájuk alapozva létrehozhatnánk egy tudásbázist.

Érdemes lenne növelni a magyar diákok jelenlétét nemzetközi versenyeken – például nemzetközi esszéíró pályázatokon, vitaversenyeken, a Lego, a NASA vagy a Tesla pályázatain. A magyar oktatáspolitika erre egyáltalán nem helyez hangsúlyt, holott a magyar diákok nagyon erősek a természettudományokban.

Az oktatással kapcsolatban milyen jövőprognózisokat hallani?

Középtávon várható az egyetemi képzési rendszer átalakulása. Egyre nagyobb teret kap az e-learning – ma már remek online kurzusok elérhetők a világ legjobb egyetemein, például a Harvardon vagy az MIT-n. A tudás egyre jobban demokratizálódik. Mivel ma már tanulhatunk egy adott terület legjobbjaitól is az interneten keresztül, a középszerű és a középszerűnél rosszabb egyetemek egyre inkább alulmaradnak a hallgatók megszerzéséért folytatott versenyben, különösen, hogy pár éven belül az online kurzusok elvégzésével is szerezhető majd diploma.

A legjobb egyetemek a közösségépítés révén jelentős pluszt nyújtanak a diákjaiknak. Azok az egyetemek, ahol elhalt a közösségi élet – és jellemzően a magyar egyetemek is ezek közé tartoznak – várhatóan megszűnnek majd, mert ide főleg „a papírért” járnak a hallgatók, márpedig „a papír” az online egyetemi képzésen is megszerezhető lesz a jövőben, mégpedig a legjobb intézményeknél. Ez a folyamat 15-20 év múlva már látványos lehet. Azok az egyetemek, például Oxford vagy Cambridge, ahol a kapcsolati háló kiépítése legalább olyan fontos részét képezi a tanulmányoknak, mint a különböző kurzusokon megszerezhető tudás, fennmaradnak majd – mert a networkingért megéri a diákoknak úgymond fizikailag is jelen lenni, nem csak virtuálisan. Egyetemre járni, vagyis 3-4 év évig együtt élni egy campuson sok száz diáktárssal, különböző közösségekhez tartozni, amelyek akár egy életen át is hasznos kapcsolatokkal szolgálhatnak, kivételesebbnek fog számítani.

Hogyan működnek a közösségek, amelyek olyan nagy többletet adnak az elitegyetemeken?

Az egyetemi közösség alapja az alumni, vagyis az öregdiákok közössége. Maga az egyetem jelentős anyagi forrásokhoz juthat az alumni révén, hiszen ha az intézmény sikeres embereket nevel, akik kellemes emlékeket, hasznos tudást és kapcsolatokat visznek magukkal az életbe, akkor ezek a végzett hallgatók később hálás szívvel adományoznak korábbi alma materüknek. Emellett a vezető egyetemeken léteznek úgynevezett „society”-k, amelyek egy adott tevékenység vagy cél érdekében jönnek létre (például a diákok együtt főznek, együtt készülnek vitaversenyekre, vagy hétről hétre közösen feldolgoznak egy olvasmányt), pénzzel gazdálkodnak, és van elnökük, alelnökük, kincstárnokuk. Ezek tulajdonképpen a nagyobb közösséghez kapcsolódó, azon belül létező mikroközösségek. Nemcsak a kapcsolati háló bővítése érdekében fontos hozzájuk csatlakozni, hanem mert olyan folyamatokban vesznek részt a diákok, amelyek egy munkahelyen is alapvetőek: eseménytervet írnak, adott összegű büdzsével rendelkeznek, majd elszámolnak vele, illetve tapasztalatot szerezhetnek arról, hogyan lehet kipolitizálni egy elnöki pozíciót. Nem önszórakoztató diákklubokról beszélünk tehát, hanem profi szervezőmunkáról. A vezető egyetemeken nem a professzorok tanítanak az életre, hanem a hallgatók maguk tanulják meg ezeket a leckéket a diákcsoportjaikban.

Az e-learning egyre elérhetőbb lesz a felsőoktatásban, ugyanakkor egyetemre járni kivételes lehetőségnek számít majd. Szerinted a felsőoktatás összességében a demokratizálódás vagy az elitizálódás felé mozdul el?

A demokratizálódás felé. A top egyetemeknek az az érdekük, hogy a legjobbak náluk tanuljanak, ezért egyre több ösztöndíjat hirdetnek meg majd azoknak is, akik – akár anyagi, akár más okból – csak e-learningen keresztül vehetik igénybe a kurzusaikat. Mi is ezeket a lehetőségeket kínáljuk és gondolatokat adjuk át a Milestone-os diákoknak, hiszen abban, hogy a felsőoktatás milyen irányba mozdul el, nekünk, mint a jelen értelmiségének és nekik, mint a jövő vezetőinek döntő felelősségük lesz. A jövő felsőoktatása olyan lesz, amilyenné közösen tesszük.