Többségünknek van olyan emlékünk, hogy a nagymamától, nagypapától milyen fontos dolgokat kaptunk: élményeket, törődést, odafigyelést, türelmet, cinkosságot, finom ételeket, jó meséket, nyaralásokat, természetközeli, kuckós, vidéki emlékeket, stb.

Akiknek ez megadatott, nosztalgikus vágyakozással és határozottan pozitív érzésekkel gondolunk ezekre az emlékekre, és ha szerencsénk van, a mi gyerekeink/unokáink is megtapasztalhatják ugyanezt, vagy ehhez hasonlót. Ha valamiért gondok adódnának, érdemes gondolkodni rajta kicsit, mit tehetünk az ügy érdekében. De miért is fontos ez?

Azon túl, hogy ezek az élmények egész életünkre kihatnak, adnak egy biztonságérzetet, mintát, egy fontos érzelmi hátteret, egyéb hatásaik is vannak. Ha volt egy kedves, szerető idős ember, aki közel állt hozzánk, biztos, hogy máshogy viszonyulunk az idősebbekhez általában véve a mindennapokban is, mint ha gyerekkorunkban nem volt kapcsolatunk egyáltalán idősebbekkel.

Eszembe jutott a Nők Lapjának egy régi akciója, amikor olyan családokat próbáltak összehozni magányos, vagy nem magányos, de segíteni akaró idős emberekkel, akik nagyszülő-hiányban szenvedtek. Ha jól emlékszem, idős emberek beajánlottak nyaraltatást, gyerekfelvigyázást, pót-nagyszülőséget. Nem tudom, meddig tartott a dolog és mennyire volt sikeres, de néhány pozitív történetet be is mutattak akkor az újságban. Szerintem az ötlet zseniális.

 Az a helyzet, hogy a nagyszülők általában sokkal türelmesebben és elfogadóbban viszonyulnak az unokákhoz, nincs meg bennük (már) az a sok stressz és az a sok időkorlát, ami a fiatal szülőket esetleg nyomja. Ezt pedig a gyerekek is viszonozzák. Ők ösztönösen nyitottak erre a nagy elfogadásra és feltétel nélküli szeretetre és hasonlóan ösztönösen viszonozzák is. Hányan találkoztunk azokkal a történetekkel, amikor a dackorszakos, vagy egyszerűen csak számunkra időnként már nagyon fárasztónak tűnő csemeténket rábíztuk a nagyira, vagy egy idősebb rokonra és hazatérve azt hallottuk, csodás estéjük volt, nem volt egy hangos szó, semmi hiszti, jól szórakoztak, időben ettek, ágyba mentek, mese után pedig nem volt gond az elalvással sem. Alapsztori.

Mostanában többször találkoztam munkám során is a generációs problémákkal, amelyek akár mint technológiai szakadék, akár mint kommunikációs, motivációs problémák nyilvánulnak meg cégen és családon belül egyaránt. Szülőként nem bírjuk követni, mit csinál a gyerek a neten, annyiféle alkalmazás, eszköz (on-lline csapda) van már, hogy képtelenség követni. A munkában pedig megéljük, hogy hiába sokkal több a tapasztalatunk, mint a fiataloknak, ők annyival gyorsabbak és ügyesebbek az informatikai területen, hogy ez gyakran frusztrációt okoz és következményeit mindkét oldal nehezen kezeli.

Nincs is annál szebb, amikor egy unoka megtanítja a nagyit, hogy kell számítógépet kezelni, internetezni, facebook-ozni. Hány nagyszülő tanult meg nálunk skype-olni, viber-ezni annak következtében, hogy az unokája külföldre ment tanulni, dolgozni?! Milyen jó, amikor van a cégnél olyan fiatal, aki segítőkészen hajlandó megmutatni egy-két fogást az excel-ben, vagy netán magától megmutat valami új alkalmazást, ami megkönnyítheti a munkánkat. /Ha látjuk, hogy ő valamit sokkal gyorsabban tud megcsinálni és rákérdezünk hogyan csinálja, mire az a válasz, hogy ez egy ősrégi módszer, a hülye is így csinálja, akkor ne csodálkozzon, ha az értékelésnél nem fog tőlünk magas pontszámot kapni./

De térjünk vissza a nagyszülőkre, rokonokra (a céges generációs témáról itt írtam).

Szóval, ne hagyjuk veszni ezt a fontos erőforrást!

Amíg van nagyszülőnk, legyünk vele minél többet, tanuljunk tőle, tanítsuk őt (ezzel sokat segítünk neki abban is, hogy eddze az agyát, tovább éljen minőségi életet). Ha szülőként netán problémáink voltak, vannak saját szüleinkkel és azt a gyerekeink is megszenvedik (hány ilyen történet van!?...) akkor is érdemes ezen felülemelkedni és - ha mi nem is boldogulunk ezzel a problémával -, hagyjuk, segítsük elő, hogy ők közelebb kerülhessenek egymáshoz. Még az is lehet, hogy ezzel a saját problémánk is megoldódik.

Koskovics Éva