2017. ápr 03.

A fészek kész, de hol a gyerek?

írta: kreatív pszichológia
A fészek kész, de hol a gyerek?

nyitokep_640.jpgMinden embergyermek születésével közös emberi világunk gazdagodik, részesülünk egy újabb csodában. Az egyszeri, egyedi és utánozhatatlan genetikával megérkező kis „prototípus” felmérhetetlen jövőbeli lehetőséget és megszámlálhatatlan ígéretet hordoz. Ehhez hasonlóan végtelenül nagy a gyermekvállalással járó felelősség is.

„The decision to have a child is to accept that your heart will forever walk about outside of your body.” Katharine Hadley gondolata amatőr fordításomban így szól: A gyermekvállalási döntéseddel egyben beleegyezésedet adod, hogy a szíved ezentúl örökké a testeden kívül dobogjon. Ahogyan az előző, témafelvezető cikkből is látható a mai magyar valóságunk része a családban élő gyermekek számának csökkenése, ami mögött általános okként a termékenység csökkenése és a vállalt gyermekek számának csökkenése áll.

Nyilvánvaló, hogy akármekkora legyen is a személyes kapcsolati hálóm, akkor sem kapcsolódhatok minden megszületett gyermekhez. Akkor meg miért is számít ez személyesen nekem? Miért érdekel engem, miért fáj nekem, miért szomorít el, ha két egészségesnek tűnő fiatal kívülről teljesen élhetőnek látszó párkapcsolata végképp terméketlen marad? Ha a jó körülményeik és megfelelő lehetőségeik dacára sohasem érnek el a gyermekvállalási döntésig? Mert ez többszörösen kár. Kár, hogy tőlük nem kapott új élet-ajándékot a világ, mert nem tudták, nem merték, nem akarták vállalni. Kár, hogy az ő génjeik sajátos kombinációja ezzel a döntéssel,végérvényesen kiesett az emberi faj hatalmas közös génkeverős játékából. Választhatnánk további borús gondolatokat a genetikai változatok csökkenése miatt az emberiséget jobban fenyegető betegségekről, vagy akár az európai társadalmakra jellemző elöregedésről. Most mégse tegyük. Talán már így is látható, hogy a gyermekvállalás a párkapcsolatukban ugyan az ő saját döntésük, de az elhatározásuk közvetett hatása minket, többieket is érint.

Külön kár, ha az a tény, hogy nem született közös gyermekük, egyben azt is jelenti, hogy ez a pár sohasem nevel közösen gyermeket. Meggyőződésem, hogy a személyiségfejlődésnek és az őket egymáshoz fűző viszonynak is egészen új dimenziói nyílnak meg akkor, ha utód érkezik egy párkapcsolatba.

„Az emberi kapcsolatok általában a tanulásra vagy a tanításra nyújtanak alkalmat, s elszalasztja az alkalmat az, aki nem akar sem tanulni, sem tanítani.” (Morgan Scott Peck)

A szülővé válás, addig esetleg sosem tapasztalt helyzeteket és lehetőségeket teremt a fejlődésre, a változásra, az alkalmazkodásra. Másféle döntési helyzetek és szokatlan élmények átélésére, előzőleg rejtve maradt nézőpontok megismerésére, a valódi, a másokért vállalt felelősség és a felnőttség megélésére, a korábban szerzett tapasztalatok folyamatos átértékelésére, átadására és egyben-másban önmagunk meghaladására. Nem hiszek abban, hogy tiszta lappal érkeznénk. Rengeteg kutatás foglalkozik azzal, hogy milyen nyomokat hagynak bennünk magzati életünk fontos tényezői, a születést megelőző tapasztalataink a világról, majd a születési körülményeink. Ettől is, ezért is lesz minden gyermekkel más szülőnek lenni.

1_girl-1825353_640.jpg

Amennyiben a pár a biológiai szülővé válás híján, a helyett vagy mellett az örökbefogadás mellett dönt, az eljárás a bejelentkezők kérelmével indul. Amikor ők úgy vélik, hogy éppen benne vannak a reálisan kívánatos időben, kellőképpen megérlelték a döntést, és el szeretnék kezdeni a gyermeknevelést, hogy a tervezett számú utódjuk szárnyra bocsátásáról még a nyugdíjas éveik előtt gondoskodni tudjanak.

A törvény az örökbefogadott gyermek és a fiatalabb szülő közötti életkor különbségnek a 45 évnél szab határt. Lehetne vitatni, hogy miért pont ott, sőt időről időre vannak is, akik ezt megteszik. Most mégis azt javallanám, hogy tán fogadjuk el ezt így törvényes alapnak, mint ahogy nem vitatjuk, hogy a nálunk nagykorúság a 18. életév betöltésével kezdődik. Más országokban máshogy szabályozzák, és esetleg itt is megváltozhatna a kétharmados többség szavazatával, de momentán ez érvényes mindenkire.

A házaspár – elnézést, általánosságban bejelentkezőt kéne mondani, de valóban jóval ritkább az egyedülálló kérelmező, sőt az élettársi kapcsolatokból is sebesen házasság szokott lenni, ahogy kiderül, hogy csak ezen a módon fogadhatnak közösen örökbe gyermeket. Szóval a házaspár, maradjunk most már ennél, az örökbefogadásra bejelentkezés folyamán megfogalmazza a kívánságait, hogy általában alapvetően egészséges, esetleg kisebb, jól karbantartható egészségi problémával küzdő gyermeket szeretne. Általában arról nyilatkoznak, hogy tetszőleges nemű gyermeket fogadnának be. A kívánt gyermek nemének tetszőleges volta lehet egy természetszerű helyzet szimulációja, ahogyan egy születendő gyermek nemét sem áll módunkban (néhány varázslatos tudást megosztó oldal ígéretével ellentétben) általában előre eldönteni. Az örökbeadható státuszú gyermekek között egyébként jellemzően mindig több a fiú. Általában arról nyilatkoznak, hogy a sajátjukkal megegyező származású gyermeket szeretnének – a származás bizonytalanságait egy korábbi cikk járta körbe. A bejelentkezők elképzelései a szakemberekkel való eszmecserében változhatnak, letisztulhatnak. A munkatársak felelőssége is, hogy az elképzelések ne legyenek a valóságtól elrugaszkodottak. A párok többnyire egyszerre egy gyermeket szeretnének, ám ha mégsem, akkor megjelölik az idősebbik gyermek számukra még elfogadható életkorát.

2_brothers-2107264_640.jpg Az a gondolat, hogy hirtelen és egyidejűleg akár több gyermeknek is elég jó szülei lehetnénk, alapjaiban kérdőjelezheti meg, hogy képesek vagyunk-e komolyan mérlegelni és tekintetbe venni mások, különösen a nekünk kiszolgáltatottak alapvető, hosszú távú, a saját érdekeinkkel nem szükségszerűen egyező érdekeit. A tervezett vállalás nagyságát esetleg érzékelhetjük, ha megpróbáljuk pontról pontra elképzelni, milyen konkrét fizikai, érzelmi, lelki szükségletei vannak a ma hozzánk érkező három éves leánykának és hat éves fiú testvérének a saját életkori fejlődési feladatuknak megfelelően. A könnyebbség kedvéért képzeljünk nekik azonos, kihelyezést megelőző élettörténeti eseményeket (ami cseppet sem szokott az lenni) valamint jó általános egészségi és lelki állapotot (ami szintén nem igazán jellemző errefelé).

Értékelhető konszenzus van az örökbefogadás intézményes gyakorlatában, abban a vonatkozásban, hogy a lehetséges mértékben meg kell őriznünk a gyermekvállalás természetes menetéből átmenthető jellegzetességeket, vagyis amennyire ez megtehető, nyugodt első időszakot, zavartalan és viszonylag védett kezdeti heteket kell biztosítani az új családban a megérkezett gyermeknek és a most „megszülető” szülőknek is. Töltsenek több időt lehetőleg otthon, egymás társaságában, hogy teret és lehetőséget biztosítsanak egymás jobb megismeréséhez, a kölcsönös bizalom és a pozitív érzelmi szálak megerősödéséhez, a közös élményekkel a kötődések kialakulásának. Közmegegyezés támasztja alá, hogy kevés kivételtől eltekintve egyszerre csak egy gyermeket engedjünk egy családhoz örökbe, amint természetes körülmények között is egyszerre általában egy gyermek születik. A következő két éven belül pedig nem ajánlott a család további bővítése. Ezt, mint általános, bevett jó gyakorlatot csak nagyon kivételes helyzetek és események másíthatják meg, szakmailag leginkább akceptálhatóan ikrek esetén kell ettől a főszabálytól eltérnünk.

3_girls-1563876_640.jpg

Különböző korú testvérek, egyszerre elhelyezése egy családban a többirányú előzetes mérlegelés mellett is sok szempontból meggyengíti, aláássa a befogadó család egyensúlyát és működéseit. Több gyermek egyidejű örökbefogadásának a vágya az ebben rejlő hatványozott feszültségek és problémalehetőségek miatt különleges elbírálás alá esik az alkalmassági vizsgálatok folyamán.

Egy ilyen vállalásnál, a gyermek mindenekfelett álló érdekében és a család jól felfogott saját érdekében, kizárólag azok a párok jöhetnek szóba, ahol a család működésének minden szintjén nagyfokú megalapozottság, rendezettség és harmónia tapasztalható, és jósolható a továbbiakra nézve. Ellenjavallt testvérek kiajánlása, ha ez nagy valószínűséggel meghaladná erőiket, szétzilálná, veszélybe sodorná egyéni és kapcsolati integritásukat, egyensúlyukat. Az önnön érdekeinek képviseletére még nem képes gyermek, és a család védelmében, kizárólag olyan pároknál javasolható testvérek együttes kihelyezése, akik hosszú ideje tartó, kiegyensúlyozott házasságban, megalapozott egzisztenciával, kiforrott és a gyermekek beillesztését támogató életstílussal élnek együtt, nagyobb érzelmi hullámvölgyek és különösen a közelmúltra vonatkozóan, mérhető mélypontoktól mentesen.

A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat által bekért egészségügyi, szakorvosi alkalmassági iratok alapján bizonyosodhatunk meg arról, hogy a házaspár aktuális és közeli jövőre előre vetíthető egészségi állapota nem képez kizáró okot az egy, pláne több gyermekről való egyidejű gondoskodásban.

Jó esetben már a pszichológiai alkalmassági vizsgálatok előtt tisztában lehetünk azzal, hogy a környezettanulmány szerint, a kérelmezők lakás helyzete, anyagi és egzisztenciális lehetőségei a vállalásukat egyébként megengedi (egy főre jutó jövedelem átlagos aránya, szobák kialakíthatósága, légköbméterek). Ugyanebből a forrásból, a bejelentkezők és az örökbefogadási tanácsadó találkozásaiból származó információk alapján, lehet fogalmunk arról is, hogy a kérelmezők jelenlegi foglalkozása, munkahelyük aktuális jellege, és saját munkával, karrierépítéssel kapcsolatos terveik mennyire illeszkednek és egyáltalán összeegyeztethetők-e ezzel, az általuk kívánt vállalással. Valószínűleg gyenge lesz az illeszkedés, ha a munkahely távoli, órákat igényel naponta az ingázás, folyamatos műszakban kell dolgoznia, felelős beosztású és gyakori a túlmunka, a munkavégzésben különösen sok feszültséget kell kezelnie, vagy az alacsony bérezés miatt állandóan jövedelem kiegészítő elfoglaltságokra szorul, huzamos helyettesítésre szorítják, stb.

Az egyéni pszichológiai vizsgálatok során az egyedi személyiségprofil és a jellemző vonások feltérképezésén túl ebben fokozottan mérlegelni kell, hogy az örökbefogadási döntésük mennyire közös, milyen letisztult, feldolgozott és átgondolt. A házaspár komolyan mérlegelte és reálisan ítélte-e meg a saját erőit és lehetőségeit. Alá tudják-e támasztani ezeket az elképzeléseiket reális és elfogadható érvekkel. A veszteségeiket megfelelően kezelik-e. Valószínűleg nem, ha az egyéni profilokban friss a veszteség nyoma, feldolgozatlan a gyász, töretlen a biológiai szülővé válásban bízás, vagy ott munkál a csodával határos fogantatás reménye, elbizonytalanodás, túlérzékenység, stb. található. Képet kell kapnunk a jelöltek indulatszabályozásáról és feszültség kezelési módjairól, a párkapcsolatuk erősségeiről és gyengeségeiről, az életvitelük közös értékrendjéről, valamint a gyermeknevelési elképzeléseikről.

Az előzetes információkra támaszkodva és építve végül a pszichológiai alkalmassági vizsgálat tisztázhatja, hogy a jelenlegi élethelyzetük és a megszokott életrendjük több gyermek neveléséhez hogyan alakítható. Fontos, hogy megismerjük a kérelmezőket körülvevő emberi és épített környezet alapvető jellemzőit, az infrastruktúra mellett az egészségügyi és a pedagógiai fejlesztő szolgáltatásokhoz való hozzáférés is lényeges. Sokatmondó lehet a rájuk háruló egyéb családi kötelezettségek esetleg átlagot meghaladó mértéke (idős, beteg szülők, rokonok segítése, stb.) Előnyös a közeli, támogató kapcsolatok léte, amelyektől szorult helyzetben segítséget remélhetnek (jó, ha létezik ilyen, esetleg több is van, terhelhető, könnyen elérhető, harmonikus, kölcsönös előnyökkel és megfelelő bizalommal).

Az információk begyűjtése után, már „csak” össze kell fésülnünk az előttünk álló tényeket. Például a több gyermekkel otthon maradó anya helyzete reggeltől-estig dolgozó férj mellett és közeli, ténylegesen segítő család nélkül, akkor sem könnyű, ha az ő saját mentalitása és életstílusa nem áll a csendes házkörüli tevékenykedéssel és a gyermekek monotonul ismétlődő szükségleteinek kielégítésével telő órák ritmusával szöges ellentétben.

Az alkalmasság részvizsgálatait összegezve olyan információkban gazdag, sokrétű képet kapunk a házaspárról és közös életükről, ami megkönnyíti, és konkrét támpontokkal segíti majd az illesztés munkáját, amikor egy konkrét gyermek számára a soron következő várakozók közül kiválasztjuk a legtöbb szempontból megfelelő szülőpárt.

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! 

Szólj hozzá

gyerek gyereknevelés örökbefogadás