2017. ápr 12.

Az evés pszichés vonatkozásai gyermekkorban

írta: kreatív pszichológia
Az evés pszichés vonatkozásai gyermekkorban

herman_noemi_eves_psziches_vonatkozasai.jpgA rossz evési szokások kialakítása már gyakran újszülött korban elkezdődik. Egy csecsemő kezdetben csak a sírással tudja diszkomfort érzetét kommunikálni. Sír, ha fáradt, sír, ha biztonságra vágyik, sír, ha túl sok körülötte az inger, és igen, sír, ha éhes.

A mi feladatunk, hogy ezeket a sírásokat különböző reakcióval lássuk el, és ezáltal fogja tudni a baba is, hogy mikor mi következik, kialakul körülötte a rendszer. Ha fáradt, elaltatjuk, ha fél, ölbe vesszük, ha éhes, megszoptatjuk. Ha minden egyes nyöszörgésre azonnal anyamellet kap, azt az üzenetet építi be, hogy ha bármi nem stimmel, enni kell. És ezek a korai minták bizony hosszú időre meghatározhatják az ösztönös cselekvéseinket. Egy csecsemő gyomrát éppúgy meg tudja terhelni, ha két étkezés között nem telik el legalább 2 óra, mint ahogy felnőttként sem állunk neki óránként ebédelni. Hiszek az igény szerinti szoptatásban, de az az igény valóban az evés igénye legyen, ne pedig minden egyéb diszkomfort-érzés enyhítése.

Akkor együnk, ha éhesek vagyunk

Minden anyát boldogsággal tölt el, ha a gyereke jól eszik. De akkor tud egy gyerek jól enni, ha előtte meg is tud éhezni. Ha óránként ilyen olyan nassolni valókkal kínáljuk, a gyomornak nincs ideje kiürülni, tehát nem alakul ki a biológiai éhség. A gyerekeket arra kondícionáljuk, hogy ne az éhség miatt egyen, hanem megszokásból, mert ott van előtte. Kikövezzük az utat a későbbi elhízáshoz…

Az evés ne a játszmákról szóljon

Nem tartom jónak, ha az evéssel zsaroljuk a gyereket. Akár negatív, akár pozitív értelemben. Ne azért egye meg a főzeléket, mert utána jöhet a csoki. Hanem mert ha éhesek vagyunk, együtt leülünk és megebédelünk. Nem szerencsés, ha az étel a jutalom eszköze lesz. Ha nem keverjük az evés biológiai motivációjába a jutalmazást, büntetést, a gyerekek is kevésbé használják az étkezést az akaratuk érvényesítése érdekében. De ehhez az is kell, hogy az evés ne legyen kötelező jellegű. Ne erőltessük, ne tömjük, ne könyörögjünk nekik, hogy egyenek. A saját belső, biológiai késztetésük legyen az evés, ne pedig egy külső, rájuk kényszerített akarat.

Az evés élvezete

Ahhoz, hogy gyerekeinket megtanítsuk jókat enni, fontos, hogy az evés ne csak egy rutincselekvés legyen, hanem adjuk meg a módját. Együnk az asztalnál, lehetőleg együtt, és közben ne tegyük a gyerek elé a tabletet, hogy mesét nézzen rajta. Minél kisebb korban érdemes rászoktatni a babákat, hogy egyedül is egyenek. Ahogy már tud ülni egy gyerek, és elkezdhet szilárd ételeket enni, érdemes minden étkezésnél elé rakni egy-egy kézzel fogható darabot, amit ő maga tud elmajszolni. Abból a gyerekből, akit évekig etettek, nagyon ritkán válik jó evő. Ne egy passzív folyamat legyen az evés, hanem egy aktív, erőltetéstől mentes, jó élmény.

Az evés élvezetéhez nagymértékben hozzátesz a körítés is. Értem ez alatt a tálalást, vagy, hogy mennyire vonjuk be a gyerekeket az ételek körüli teendőkbe. Engedjük nekik, hogy segítsenek a készülődésben, hogy betekintést kapjanak a sütés-főzés rejtelmeibe. Nem csak szuper együtt töltött idő, de tökéletes terep a fejlődő kreativitás, a precizitás és a tudatos jelenlét gyakorlására is.

Hermán Noémi

Klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

 Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! Lelkizóna: hét szerző írásai a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.

Szólj hozzá

evés anya gyermek