2017. jún 08.

4 erősség ahhoz, hogy sikerre vigyél egy szerelemprojektet

írta: SzabóElvira
4 erősség ahhoz, hogy sikerre vigyél egy szerelemprojektet

Mindenkinek vagy egy álma… A legtöbben dédelgetünk magunkban egy tervet. Meg akarunk írni és ki akarunk adni egy könyvet, tető alá akarunk hozni egy fotókiállítást, vagy irodai munka helyett retró biciklik felújításából akarunk megélni. Valamikor a jövőben. Ezek nem ködös ábrándok. Ötletek, amiknek megvalósítása a mi kezünkben van. Nézzük, milyen erősségek fejlesztésével juthatunk közelebb ahhoz, hogy ne csak plátói szerelem legyen ez a szerelemprojekt.

life_enthusiastic.jpg

1. Bírd ki a kudarcokat!

A megvalósítás útja rögös, sokszor fogunk elesni közben – ezt már az elején leszögezhetjük. Ha saját vállalkozásba fogunk, lehet, hogy döcögősen indul az ügyfélszerzés, ha kreatív hobbit választunk, talán eleinte folyamatosan azzal szembesülünk, mennyire kevés a „mesterségbeli tudásunk”. Vagy talán még nincs a projekt olyan fázisban, hogy másoknak is megmutassuk, így nem kapunk visszajelzést, és meg kell küzdenünk a saját belső kételyeinkkel (jó, amit csinálok, vagy mehet az egész a kukába?).

exp_e.pngA sikeres startupok fejlődése ún. exponenciális görbét ír le: a látványos és kirobbanó sikert hosszú és kemény munka előzi meg, ami alatt kevés fejlődés látszik, viszont van közben néhány „újratervezés” – és ez tulajdonképpen minden alkotói folyamatra igaz. Akik sikeressé válnak, legfőképpen abban különböznek azoktól, akik nem, hogy akkor is kitartanak, amikor a többiek már feladják. Mert a hibázásoknál és a kudarcoknál nem dobják be a törülközőt, hanem levonják a következtetéseket, és új utakat keresnek.

A sikeres emberek nem önbecsülési problémát csinálnak a kudarcaikból, hanem tanulnak belőlük.

A kudarckezelés leckéjét a saját bőrömön is megtapasztaltam. Régóta foglalkozom szépírással, alkalmanként – lassan már tíz éve – publikálok novellákat (nem vagyok termékeny író, átlagosan évi egy novellám jelenik meg). Nagyjából minden megjelenésre jutott 2 nemleges válasz az irodalmi szerkesztők részéről. Eleinte az elutasítások azt eredményezték, hogy „hagytam a fenébe az egészet”, aztán amikor két évvel később elővettem ugyanazt az írást, és elküldtem máshova, ahol azonnal lehozták, elgondolkodtam… Például azon, hogy az irodalomra is igaz, hogy a megfelelő helyen kell lenni a megfelelő időben. Vagy hogy olyan lapokat keressek meg, amiknek a szellemisége találkozik azzal, amit az írásaimban képviselek. Máskor csak egy kicsit csiszoltam a novellán, és máris pozitív fogadtatásra leltem.

Rájöttem, hogy sok oka lehet annak, ha valami egyelőre nem sikerül – egy kicsit még dolgoznom kell rajta, nem a megfelelő ajtón kopogtattam stb. –, és ezek közt nem szerepel az, hogy teljesen értéktelen, amit csinálok. Egyszerűen még fejlődnöm kell. (Persze írás, művészet, zene stb. terén fontos őszintén konzultálni egy szakmabelivel, hogy van-e elég tehetségünk, de a java munka csak ezután jön.)

girl_mountain_hiking.jpeg

2. Inspirálódj!

Egyrészt gyűjtsünk jó ötleteket, másrészt sikeres példákat. Ha nem vetjük bele magunkat az életbe, az alkotás legfontosabb forrásaitól vágjuk el magunkat. Vannak olyanok, akiknek zseniális ötletei támadnak pusztán egy kávézó teraszán ülve és bámészkodva – az élet jön és megy a szemük előtt, mindenféle-fajta emberi találkozásnak lesznek tanúi, amik a legsokszínűbb alkotások alapanyagául szolgálnak. Mások eredeti üzleti ötletekkel rukkolnak elő, miután elolvastak egy sor blogot és cikket. Ne gondoljuk tehát, hogy a semmiből majd megszáll az ihlet – ehhez hagynunk kell magunkat csak úgy lenni az itt és mostban, engedni, hogy kedvük szerint forogjanak a fogaskerekeink. Így tudunk a kreativitásnak nevezett átgyúrási folyamat során valami újat létrehozni a benyomásainkból. Nem lehet mindig tenni, akarni, igyekezni…

um_insp_mindeneler_watermark2.png

Nem is kell több az inspriációhoz...

Az inspirációgyűjtésben fontos az önismeret – tisztában kell lennünk azzal, hogy mi mozgat meg legjobban. Én például utazásokból és kulturális találkozásokból inspirálódom leginkább – sok írásomhoz ez adta az alapanyagot. De adódhat ezerféle más téma a környezetvédelemtől és környezettudatosságtól kezdve (lásd recycling design) a múlt feldolgozásáig (beleértve a felmenőink múltját és a személyes történetünket).

Közhely, de igaz, hogy azoktól tanulhatunk a legtöbbet, akik jobbak nálunk, és akik előrébb járnak a mienkhez hasonló célok megvalósításában. Az első és ösztönös reakciónk irántuk talán az irigység – ha így van, nem kell magunkat rosszul érezni emiatt, csak ismerjük fel az irigységet és fogadjuk el. Majd tegyük félre, és nézzük meg, mit csinál olyan átkozottul jól ez az illető, hogy irigységet éreztem iránta?

Azokból, akiket irigyeltünk, példaképek válhatnak.

Én magam sokat tanultam más bloggerektől azzal kapcsolatban, hogyan közvetítik az írásaikat a közönségük felé; illetve hogy nem az „irodalmi főítészek”, hanem a közönség avatja íróvá az embert. Ennek hatására jöttem rá, hogy az írásnak fontos részét képezi az, hogy kapcsolatot teremtsek az olvasókkal – ebből a felismerésből született az ElviraSzabo.com oldal.

3. Kövesd nyomon az idődet!

Ez a legtriviálisabb – és a legnehezebb. Sokak számára, akik álmodoznak „a nagy projektről”, a leggyakoribb kifogás az, hogy nincs idejük. Ilyenkor érdemes egy nap megfigyelni, hogy mennyi idő folyik ki a kezünkből – pl. social mediára vagy telefonálásra. Mennyi időt töltünk a tükör előtt. Hányszor ellenőrizzük az e-mailünket, holott nem is jön annyi fontos üzenet. Előfordulhat, hogy ezek valóban fontos és építő részét jelentik a napunknak (például inspirációs forrásként szolgálhatnak), de az is lehet, hogy olyan igények vannak mögötte, mint például hogy elűzzük az unalmunkat és a magányérzésünket, kompenzáljuk az alacsony önbizalmunkat, stb. Vagyis ezek olyan pótcselekvések, amik jó élményt nem hoznak, csak az időnket viszik el, netán bizonyos problémákat maszkolunk el velük.

Ha a pótcselekvésekre szánt időt két évig a szerelemprojektünkbe fektetjük, egészen biztosan lesz foganatja.

creating_her_own_way.jpg

Természetesen van néhány egyszerű, az időmenedzsmentet javító megoldás:

  • Reggel gondoljuk át az aznapi teendőinket! Mik a prioritások, amikre feltétlenül sort akarunk keríteni? Várhatóan mikor találunk ezekre időt a nap során? (Nem baj, ha néhány feladat végül átcsúszik másnapra, de tartsuk ezeket számon.)
  • Készítsünk ütemtervet! Hol szeretnénk tartani egy év múlva, ehhez mit kell megtennünk ebben a hónapban, mit a következő hónapban, és így tovább.

Vannak, akiknek a tervezés könnyebben megy, mások hajlamosak elúszni (nekik alighanem az alkotói folyamat inspirálódás része megy könnyebben). Egy profi coach hasznos támogatást nyújthat az időkezelésben való fejlődéshez.

4. Kitartás!

Ha fel akarunk építeni egy vállalkozást, létre akarunk hozni egy (időtálló) alkotást, akkor évekig tartó munkára készüljünk. Említettem a sikeres startuppereket, akik az áttörés előtt évekig csak a munkát teszik bele a projektbe, és nem sok jön vissza (közben esetleg párszor újragondolják az ötletüket, ld. 1. pont). A kitartáshoz és a hullámvölgyek átvészeléshez rengeteg energiát adhat az, ha tisztázzuk magunkban, mi értelme ennek az egésznek. Például egy nap el akarunk jutni oda, hogy nem másnak dolgozunk reggel 9-től este 6-ig, hanem a saját lábunkra állunk és magunknak termelünk profitot? Vagy van bennünk egy mélyről jövő hajtóerő, és amikor el akartuk fojtani, depressziósak lettünk? A választ ki-ki a személyes életében találhatja meg.

summit_stormer_summit_ellmauer_halt.jpg

A kitartás mibenlétét számomra Mary Anne Radmacher író alábbi gondolata foglalja össze legjobban:

A bátorság nem mindig harsogó. A bátorság néha egy csendes mondat a nap végén: „Holnap újra megpróbálom.”

Szabó Elvira

A szerző további írásaihoz – köztük a szépirodalmi szövegekhez – katt az ElviraSzabo.com-ra.

Kövesd a szerzőt a Facebookon:
Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra

Szólj hozzá

kreativitás önfejlesztés gyökerek és szárnyak