2017. jún 25.

Miért és mire jó, ha reálisan látjuk magunkat? Kis nyári önismereti gyorstalpaló

írta: Éva28
Miért és mire jó, ha reálisan látjuk magunkat? Kis nyári önismereti gyorstalpaló

images_21.jpg

Nem hiszem el, hogy én mindig így járok! Mitől lehet ez? Nem értem, miért tud annyira felbosszantani, amikor… Miért megy neki olyan jól a szekér, én meg nem találom a helyem, pedig régen én sokkal jobb tanuló voltam nála? Fogalmam sincs, milyen munka, milyen szakma passzolna hozzám, miben lennék jó, miben érhetnék el sikereket?

Miért lehet az, hogy úgy érzem, nem értik meg amit mondok, engem pedig mindig félreértenek. Már nincs is kedvem beszélni velük. Az a sok butaság pedig, amit ők összehordanak, annyira bosszant, hogy nem is fogok velük inkább találkozni. Elég rájuk nézni a FB-on (sajnos gyakran megteszem, de csak felhúzom rajta magam), csupa öntelt majom. Mindent posztolnak magukról, mintha érdekelne valakit. Én nem teszek fel soha semmit, mi közük hozzá, hogy mit ettem, hol voltam…

Sokszor már elcsépeltnek érezzük a téma felvetését, azt, hogy számtalanszor szembejön az önismeret, hangoztatjuk, mennyire szükség van rá, a szakemberek pedig ajánlgatják, hogy milyen fontos foglalkozni vele, illetve, hogy sosem késő elkezdeni.

Én még nem tapasztaltam olyat, hogy valakivel erről elkezdtem volna beszélni (coachként pedig általában ezzel kezdjük a munkát) és ne érte volna egy-két meglepetés az emberemet (a kérdésemre adott válaszával saját magát lepte meg), ne született volna egy-két váratlan felismerés, sőt, aha-élmény.

A minap hallottam, hogy azok a 18-19 éves fiatalok, akik külföldi egyetemekre jelentkeznek, sokszor járnak úgy, hogy gond nélkül továbbjutnak az eredményeik alapján, aztán jön egy szóbeli, akár skype-os interjú, és nagyon gyakran ezen csúsznak el: nem tudnak magukról beszélni, nem tudják pár mondatban elmondani, hogyan jellemeznék magukat. Sajnos ez sok felnőttre is igaz lenne, ha tehetnénk egy felmérést, egy jelentősebb mintavétellel.

images_19.jpg

Itt van a nyár, ajánlok egy gyakorlatot, akár utazás közben, az irodában ülve és kihasználva a nyugodtabb (unalmas) napokat (ha főnök lennék, lehet, hogy még ki is adnám feladatként egy kicsit a cégre, a munkára szabottan), de este otthon is elvégezhetitek, érdekes eredmény jöhet ki belőle:

  1. feladat: írd el a tulajdonságaidat (és itt most nem a külsődleges jegyekre gondolok). Törekedj arra, hogy minél több legyen. Ha megvagy vele (remélem, bőven tíz felett lesz a jellemzők száma – ez már önmagában egy mérce, mennyire ismered magad), színezd ki, karikázd be közülük a pozitív jelzőket. Amit esetleg nagyon negatívnak értékelsz (megsúgom, nem is biztos, hogy az...), azt is jelöld be egy más színnel.
  2. feladat: kérj meg 2-3 közeli ismerőst, barátot, családtagot, munkatársat, tegyék meg ezt ők is rólad, és ígérd meg (majd lehetőleg tartsd is be), hogy ne fogják vissza magukat, legyenek őszinték, nem fogsz megbántódni és nem lesz következménye annak, amit leírtak (legfeljebb segítenek neked abban, hogy objektívebben lásd magad).
  3. feladat: nézegesd a két (illetve összesen 3-4 listát), foglalkozz vele, figyeld magad, milyen érzelmi reakciókat váltanak ki belőled a különböző jelzők és próbálj meg készíteni belőlük egy összesített listát. Itt már koncentrálj a pozitív dolgokra, azokból készíts egy összegző, korrekt, lehetőleg szemre is tetszetős, kreatív listát magadnak. A negatívakat külön gyűjtsd össze és tedd félre, hátha szükséged lesz rá…
  4. feladat: most ezt a listás vonalat eresszük el kis időre és váltsunk témát: gondolkozz el rajta, milyen fő szerepekben nyilvánulsz meg mindennapjaid során: szülő, gyerek, unoka, nagyszülő, diák, kolléga, beosztott, főnök, álláskereső, valamilyen pozícióra épp pályázó, pályaválasztás előtt álló fiatal, politikai vagy civil aktivista, barát/barátnő, testvér, edző, sportoló, előadóművész, férj/feleség (és ennek korai/alternatív verziói), stb. Az a legjobb, ha ebből készítesz magadnak egy átlátható ábrát, képet: legyen az egy excel tábla, egy nagy virág, melynek a szirmai a különböző szerepek (itt még azt is jelezheted, hogy mekkora szirmokat – jelentőséget – tulajdonítasz egy-egy szerepednek). Az is egy jó megoldás, ha rajzolsz egy nagy kört, az leszel te és azon belül egyszerű ’krumplikat’ rajzolsz be, ahol egy-egy krumpli egy-egy szerep. Ezzel még azt is ábrázolhatod, ha bizonyos szerepeid egymásba folynak, kapcsolatban állnak egymással (pl. ha szülő szerepedben jelen van a saját és a párodtól kapott nevelt gyermek is, akkor ezt érdemes valahogy jelölni). Sőt, azt is érzékeltetheted, szemléltetheted, ha valamelyik szereped kilóg a körödből… Legyél kreatív!!
  1. feladat: ha mindez megvan, vedd elő megint a listádat, nézegesd a tulajdonságaidat, melyiknek hol van a legtöbb jelentősége, szerepe. Írogasd be őket a rubrikákba/szirmokba/krumplikba. Gondolkozz el rajta, miben támogatják ezek a jellemzőid az adott szerepedet, vagy esetleg miért nem érvényesíted az adott szerepben valamelyik jó tulajdonságodat eléggé. Ha például nyitott személyiségnek tartod magad, de vezetsz egy munkahelyi közösséget és azt érzed, nincs kapcsolatod a kollégáiddal, akkor ezen elgondolkozhatsz, hogyan alakulhatott ez így, mi lehet itt a probléma: rosszul látod magad, vagy itt máshogy működsz, mint ami a személyiségedből fakadna? Mindenesetre egy piros jelzést érdemes odatenni, megjelölni, ezzel itt van valami feladatod.
  2. Most jön a feketeleves: mégiscsak vedd elő azt a negatív listát (ha van ilyen) és nézd meg az ábrádat, hol és miben akadályoznak ezek abban, hogy sikerese légy, hogy kiegyensúlyozottan, nyugodtan, boldogan tudj működni napi szinten, hogy megtaláld önmagad, a neked való életet, munkát, párt.

 images_20.jpg

Aztán – ha ilyen szorgalmas voltál, hogy tényleg végigcsináltad mindezt - veregesd meg a válladat érte (meglásd, meglesz a jutalma!), aztán tedd ezeket félre és tényleg élvezd a nyaralást, csináld meg a napi feladataidat, feküdj le aludni, stb., de hagyd, hogy dolgozzanak benned a megfogalmazott kérdések, piszkáljanak azok a dolgok, amik nyomot hagytak ott legbelül. Azért úgy tedd el, hogy emlékezz rá hova tetted, maradjon elérhető helyen, és később is érdemes lehet elővenni, hátha választ kapsz belőlük egy-egy problémás nap, egy csalódás után, vagy 'neadjisten' egy krízishelyzetben.

Ha úgy gondolod, ez túl szofisztikált és a fene akar listázni és rajzolgatni, akkor még mindig van sokkal egyszerűbb módja ennek az önismereti témának (ami ezek szerint azért mégiscsak izgat valamiért), pl. mások figyelése, az ő példájukból való tanulási lehetőség. Ehhez egy javaslat, példa, amiről itt írtam.

Tudjátok! Ha még valaki nem hallotta volna, mindennek (sikernek, párkapcsolatnak, gyereknevelésnek, az élet nagy kihívásainak) az alapja az önismeret! Ismerkedjetek magatokkal, sosem késő! Ráadásul – mi, az idősebb nemzedék aztán mesélhetnénk erről sokat – változunk is az életünk során, van, aki rengeteget! Ezt valamennyire lehet irányítani, lehet tudatossá tenni, lehet és érdemes fejleszteni magunkat. Mert ha mi jobbak leszünk és okosabbak, türelmesebbek, empatikusabbak, nyitottak maradunk a tanulásra, meghallgatunk másokat is, nem gondoljuk, hogy már mindent tudunk, akkor nekünk is jobb lesz és a világ is jobbá válik ezáltal. (A világbékéig azért már nem megyek el, itt inkább befejezem. De ha valaki arra jut, ő addig meg sem áll, én csak örülnék és szurkolnék neki!)

 

Szép nyarat mindenkinek!

Mi azért a Lelkizónán a nyár folyamán is itt vagyunk és – ha kicsit nyaralósabb tempóban is – de folytatjuk a munkát. Csak, hogy nektek jobb legyen!

 

Koskovics Éva

közgazdász, senior business és life coach

Szólj hozzá

boldogság coaching önfejlesztés coach co