2017. aug 06.

Gyere, mesélek róla, milyen szép a világ és milyen jók az emberek!

írta: Éva28
Gyere, mesélek róla, milyen szép a világ és milyen jók az emberek!

engagement-2495693_340.jpg

Szinte biztos vagyok benne, hogy a Lelkizóna olvasóinak többsége nagyon jó önismerettel rendelkezik, reálisan látja önmagát, berögzült viselkedésmintáit, kisebb hibáit és dolgozik azon, hogy minél jobb emberré, minél boldogabbá, elégedettebbé váljék. Sőt, a környezetét is szeretné ilyennek látni. Persze azt is tudja, másokat - elsősorban a hozzánk közel állókat, a nekünk fontosakat - úgy tehetünk jobb emberekké, kiegyensúlyozottabbakká, ha először magunkon kezdjük a munkát.

Milyen jó, amikor látunk egy ütős filmet, olvasunk egy jó könyvet és bizonyos formában magunkra ismerünk, emlékeztet valamelyik saját történetünkre, életszituációnkra és netán elhint bennünk valami gondolatot, amivel jobban éljük meg az adott dolgot, segít feldolgozni egy rossz emléket, vagy rávilágít valamire, amit nem biztos, hogy akkor, ott értettünk, vagy jól értelmeztünk. Ilyenek a mesék is, ezért van óriási jelentősége annak, gyerekkorban sok és jó mesékkel találkozzunk, meséljünk sokat a gyerekeinknek és beszélgessünk velük ezekről a mesékről. Soha nem késő. Én most épp 12-14 évesekkel fogok tölteni egy hetet a közeljövőben és ennek kapcsán merült fel bennem, a rengeteg aktív és okos, a tehetségükre építő program mellett talán érdemes készülnünk néhány mesével is, hátha lesznek köztük páran, akiknek jólesik kicsit lecsendesedni, belefeledkezni egy történetbe úgy, hogy közben nem kell képeket nézni, figyelhetünk befelé, magunkba, netán félálomban bambulhatunk ki a fejünkből.

Egyebek mellett eszembe jutott Lázár Ervin egyik remeke a sok közül, a Bab Berci kalandjai. Ebben van egy rész a csodapatikusról, amit már többször felolvastam felnőtt programokon is. Mindig sikerül vele hatást elérni.

wedding-2448396_340.jpg

Szóval, jó szívvel ajánlok egy kis meseolvasást (nem lesz hosszú!!):

"- Mit nem képzel?! - ordított első vevőjére torkaszakadtából Rimapénteki Rimai Péntekh vadonatúj patikájában, amit éppen az imént nyitott meg Rimapéntek főterén.

- Hogyhogy mit képzelek?! - emelte fel a hangját az első vevő. - Talán nem az van kiírva a maga boltjára, hogy patika?!

- De az - mondta Rimapénteki Rimai Péntekh.

- Akkor meg mit ordítozik, ha aszpirint kérek? Hol kérjem, ha nem patikában?

- Az is ki van írva, hogy ki a cégtulajdonos - mondta fölényesen Rimapénteki Rimai Péntekh.

- Mit érdekel engem a cégtulajdonos - háborgott az első vevő -, nekem aszpirin kell, és kész.

- Csak nem képzeli, hogy egy Rimapénteki Rimai Péntekh vacak aszpirineket, fejfájás elleni porokat, lázcsillapítókat, lábizzadásgátlókat és popsikenőcsöket árul?!

- Mi a szöszt árulna mást egy patikában? - mérgelődött az első vevő.

- Embernek fia - mondta kissé lecsillapodva Rimapénteki Rimai Péntekh -, ez nem a test, ez a lélek patikája.

Az első vevő szemében érdeklődés csillant.

- Lelki bajok ellen?

- Igen - mondta Rimapénteki Rimai Péntekh.

Most már teljesen elpárolgott a mérge, szinte kedvesen nézett az első vevőre. Ami az ő esetében elég nagy szó.

- Tisztelt barátom - folytatta kissé ünnepélyesen -, mivel ön az első vevőm, bármit vásárol, ingyen kapja. Válasszon!

- Hogy őszinte legyek - toporgott izgatottan az első vevő -, nem pontosan értem, hogy mire lehet gyógyszert kapni az ön patikájában... bár reménykedem... de reményemet ki sem merem mondani.

- Mondja csak bátran - biztatta Rimapénteki Rimai Péntekh.

- Netalán irigység, gőg, nagyképűség, gyávaság, káröröm, rosszindulat...

Rimapénteki Rimai Péntekh átszellemült arccal bólogatott és folytatta:

- Meg kicsinyesség, kapzsiság, nagyravágyás, álszerénység, alamusziság, lustaság, torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és mindenféle gonoszság, eltévelyedés és átok ellen vannak írjaim, balzsamjaim, cseppjeim és pasztilláim.

- Ez nagyszerű! Uram, bocsásson meg, hogy az imént emeltebb hangot merészeltem meg­engedni magamnak. Akkor még nem tudhattam, hogy ön egy zseni, az emberiség megmentője. Egyúttal az én megmentőm is. Házsártosság ellen is van gyógyszere?

- Van - mondta gyanakodva Rimapénteki Rimai Péntekh. Az első vevő tapsikolt és ugrándo­zott örömében.

- Tetszik tudni, van egy házsártos, irigy, lusta és nagyképű feleségem, egy kicsinyes, kapzsi napam, egy torkos, tohonya, pénzsóvár ipam, egy alamuszi ángyikám, egy kárörvendő bácsikám, mindnek kérek, ami jár, ír, balzsam, pasztilla egyre megy, csak használjon.

Rimapénteki Rimai Péntekh vakarta a feje búbját.

- Van egy bökkenő - mondta.

- Engem már semmi meg nem akadályoz, hogy megmentsem a feleségemet, ipamat, napamat, ángyikámat, bácsikámat. Mindenre hajlandó vagyok a gyógyszerekért. Halljam azt a bökkenőt!

- Annyicska csak - mondta Rimapénteki Rimai Péntekh -, hogy a gyógyszert mindenkinek magának kell kérnie a bajára, különben nem használ.

- Úgy érti... - tátotta el a száját az első vevő.

- Úgy - bólintott a mondat végét meg sem várva Rimapénteki Rimai Péntekh.

- Hát azt várhatja - mondta elkeseredetten az első vevő.

- Mit?

- Hogy, mondjuk, a feleségem idejöjjön, és gyógyírt kérjen irigység, lustaság, házsárt és nagykép ellen a saját maga számára.

- Már miért ne történhetne meg?

- Mert azt hiszi magáról, hogy jóindulatú, szerény, szorgalmas. Éppen rólam állítja, hogy irigy, lusta, veszekedős és nagyképű vagyok.

- Szívesen állok rendelkezésére - készségeskedett Rimapénteki Rimai Péntekh -, kérjen csak akármelyik ellen, egy szempillantás alatt meggyógyul.

- Csak nem képzeli, hogy igaz?! Még hogy én irigy?! Még hogy én lusta?! Még hogy én nagyképű?! Nevetséges!

- De veszekedősnek csak veszekedős. Velem is mindjárt veszekedni kezdett, ahogy belépett.

- Én?! Ember, maga veszekedett! Legjobb lenne, ha beszedne valamit veszekedősség ellen a híres gyógyszereiből. Tablettát, írt vagy balzsamot.

- Maga nagyképű fajankó! - ordította el magát Rimapénteki Rimai Péntekh. - Takarodjon innét, mert úgy kivágom, mint a sicc!

Az első vevő sem volt rest, visszaordított. Egy darabig válogatott sértéseket ordítgattak egymásnak, aztán a vevő elunta, nagy dérrel-dúrral becsapta maga után a patikaajtót. Durr!

Hátha mégis igaza van - gondolta Rimapénteki Rimai Péntekh -, és be kellene vennem egy hirtelen harag elleni tablettát. Ugyan - legyintett azonnal -, nem hirtelen harag ez, egyszerűen csak igazságosság. Igazságos vagyok, annyi az egész. Abból meg kár volna kigyógyulni.

Nem is vett be semmilyen tablettát. Leült, várta a vevőket. Jöttek is, de mind másnak akart venni a balzsamokból, írokból, tablettákból. Saját magának egyik sem. Minek, hiszen nekik aztán semmi hibájuk sincs!

Lassan-lassan el is maradoztak a vevők. Nem akadt senki Rimapénteken, aki elismerte volna magáról, hogy nagyképű, rosszindulatú, irigy, kétszínű, kicsinyes, kapzsi, nagyravágyó, álszerény, alamuszi, torkos, tohonya, pénzsóvár, lelki rest. Nem tudom, ha te Rimapénteken laksz, elmentél volna-e Rimapénteki Rimai Péntekh patikájába valamilyen gyógyszerért? Igen? Nem?

Mert így bizony fölkopott az álla szegény csodapatikusnak. Írjai megpenészedtek, balzsamjai megpimpósodtak, tablettái szétporladtak, ő maga meg búvában-bánatában elbujdosott, ma sem tudja senki, hol lakik, mit csinál - hacsak Bab Berci nem. De ő mélyen hallgat felőle."

Bocsánat, ha a cím után valaki nem ezt várta! De talán érdemes érlelgetni magunkban Rimapénteki Péntekh történetét, belegondolni esetleg, vannak-e körülöttünk, akiknek jó lenne felíratni néhány csoda pirulát. Akik rosszindulatúak, lusták, igazságtalanok? ....Na de miket is beszélek?! Bocsánat, hiszen rosszul mondom, a helyes kérdés így hangzik: nekem, magamnak vajon milyen gyógyírre lenne szükségem, hogy jobb, boldogabb emberré válhassak?

Ha mást nem, mint családi esti mesét, jó szívvel ajánlom Lázár Ervin történetét.

 

Koskovics Éva

közgazdász, coach

Szólj hozzá

boldogság coaching önfejlesztés coach co