2017. okt 31.

"A nagyapa teste már nem él." Miért és hogyan beszélgess a gyerekkel a halálról?

írta: Czecz Fruzsina
"A nagyapa teste már nem él." Miért és hogyan beszélgess a gyerekkel a halálról?

Egy ismerősöm fiai kisállatért könyörögtek - melyik gyereknél nem kerül elő ez a kérdés?
Évi igent mondott, de csak hörcsögöt volt hajlandó beszerezni. Az ok egyszerű: cuki, szőrös és (ami a legfontosabb szempont volt!) nagyon rövid ideig él. Másfél, maximum két év.

Elsőre kicsit meglepődtem, de aztán elmagyarázta az elméletét. A gyerekeknek találkozniuk kell valahogy
a veszteséggel, elmúlással. Jobb, ha először a hörcsög halálát dolgozzák fel, mint a nagyapáét. Ha így vesszük, van benne valami...

(Emlékszem, én először teknősért rimánkodtam - ő nem lett volna jó ilyen oktatási célokra...)

Visszatérve a gyerekek és a halál kapcsolatára:
tényleg olyan nehéz beszélgetni erről, vagy inkább a saját félelmeink teszik nehézzé?
Gyanús, hogy azt mondjuk, csak azért kerüljük a témát, hogy őket megóvjuk, de igazából nekünk kellemetlen. 

Pedig már egészen kicsiként találkoznak az elmúlással. Ha máshol nem, az évszakok váltakozásában, a hervadó virágokban, az elszáradó levelekben. De egy erdei sétán látott elpusztult béka vagy kismadár is jó alkalmat ad a beszélgetésre. A mesék is tálcán kínálják a halállal kapcsolatos kérdések tisztázását, elég csak a legegyszerűbb "Boldogan éltek, míg meg nem haltak" fordulatra gondolni. 

Ha a gyerekek érzik rajtunk, hogy feszengünk, ez megijesztheti őket. Így inkább nem beszélnek, nem kérdeznek.
És ez a legrosszabb, ami történhet, mert elkezdik a saját fantáziájukban kiegészíteni a képet, megválaszolni a számukra nem érthető részeket. A gyermeki fantázia pedig - mint tudjuk -, végtelen. Hajlamos túlozni, felnagyítani. A jó dolgokat ugyanúgy, mint a félelmeteseket.
Ha természetességgel kezeljük a mulandóságot, és tudunk róla (mindig az életkoruknak megfelelően) beszélgetni, elkerülhetjük a téves fantáziálásokat. 

Persze nem érdemes anatómiakönyvbe illő módon részletezni, hogy mi volt a baja szegény nagyapának vagy Klári néninek. De hasznos a tények mentén, őszintén összefoglalni, hogy mi történt.

Nagyapa szíve már nem dobog többet, és nem tud levegőt venni. A teste már nem él.
De a sok-sok emlék megmarad nekünk. 

Ha úgy látjuk, hogy a gyerek igényli, a mindennapi cselekvések közben is lehet emlegetni azt, aki már nincs köztünk. Például hogy a nagyapa mindig kenyérrel ette a görögdinnyét, vagy mindig úgy köszönt, hogy "Szevasz Kisöreg!" 

Fontos, hogy hagyjuk kérdezni a gyereket, bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben! Ha postán sorban állva akar megbeszélni valami fontosat - nem ciki. Ki tudja, miért éppen akkor és ott jutott eszébe? Ha különböző indokokkal elhajtjuk, lehet, hogy máskor már nem kérdez, és csak magában őrlődik. 

A Mindenszentek és a Halottak Napja az ősz legcsendesebb időszaka. Gyertyagyújtáskor a szomorúság és hiány mellett idézzünk fel minél több derűs emléket arról, aki már csak gondolatban lehet velünk. Meséljünk történeteket a családi legendáriumból! Ezzel a gyerekek és a felnőttek terhei is könnyebbé válnak.
Ha csak egy kicsit is, de könnyebbé.

autumn_leaves.jpg
További olvasnivalókért kattints a gyerekkelvagyok.net-re! EBBŐL a cikkből például megtudhatod, hogyan gondolkodik egy elsős kisfiú a halálról és a soha el nem múló szeretetről. ITT pedig olyan könyveket ajánlunk, amik segíthetnek a halálról szóló családi beszélgetésekkor. 
A blog facebook oldalát ITT találod. 

Czecz Fruzsina, pszichológus

Szólj hozzá

halál gyász gyermek őszinteség elmúlás Mindenszentek Halottak napja