Nyugodtan készítsetek leltárt, gondoljátok át, miért vagytok hálásak az elmúlt évből, mit kellett volna másképp, többet, kevesebbet, alaposabban, lazábban, stb. Aztán – ha arra van igényetek – készítsetek tervet 2018-ra, tegyetek elhatározásokat, kezdjetek bele új dolgokba, hagyjatok fel rossz szokásokkal, váltsatok, stb.

Ha úgy gondoljátok, mindez baromság, akkor töltsétek jól ezeket a napokat, bulizzatok, pizsi-partizzatok, vagy ellenkezőleg, ne csináljatok semmit, ahogy jól esik. Aztán folytassátok, ahogy gondoljátok! Ez is csak egy újabb év...

Ha mégis igényetek lenne egy pár kérdésre mástól, akár tőlem, akkor – hogy kicsit próbáljak változtatni a megszokottakon -, én most ezeket tenném fel, személyesen, célzottan:

- Mit tanultál az elmúlt évben, az elmúlt évből?

Mely momentumok maradtak meg leginkább benned, mik hagytak nyomot a lelkedben?

Gondold át, mi volt jó, kivel érezted magadat igazán önmagadnak, ki tudott optimizmust beléd csöpögtetni, ki nevettetett meg legjobban, ki volt az, aki leszívta az energiádat? Hol szeretsz lenni leginkább, mivel töltenél lehetőleg több időt, mire vágysz? Aztán vond le a következtetéseket! Vagy beszélj róla a barátaiddal, szeretteiddel.

- Mit gondolsz, mi lenne az, amire szükséged lenne?

Hangsúlyozom: nem mire vágysz, mit szeretnél?!!… (persze ezek olyan dolgok, amelyekről inkább utólag derül ki, jó, hogy történtek, erre volt akkor ott szükség). Netán egy nagy (idézőjeles!!) pofon, egy kirúgás, vagy egy betegség? Lehet, hogy durván hangzik, de sokszor ez segít észhez térni… hány olyan esetet hallottunk már, amikor valaki utólag azt mondja, hálás, hogy ez (egy megbetegedés, egy baleset) történt vele.

Ha így nehéz a kérdés, elgondolkozhatsz azon, a múltadban voltak-e olyan kudarcok, pofára esések, kibírhatatlannak gondolt időszakok, amelyekért most így utólag hálás vagy, amelyekre úgy gondolsz vissza, hogy milyen jó, hogy akkor úgy történtek, ahogy. Szóval, amikbe akkor majdnem belehaltál, de most úgy látod, szükség volt rájuk. Mi már, akik megéltünk pár évtizedet, tudjuk, hogy ezek az életünk legfontosabb eseményei közé tartoznak, ezekből tanulunk a legtöbbet. Szóval, ha jönnek ilyenek jövőre, akkor azt kívánom, minél gyorsabban és okosabban sikerüljön túllendülnötök rajtuk és gondoljatok majd úgy rájuk, hogy ’oké, nekem ez akkor tényleg kellett’. Csak éljétek túl, ne legyen már késő! Bocsánat az erős, szigorú fogalmazásért!

Jó évzárást és jó évkezdést kívánok mindenkinek!

Sok jó embert, sok szeretetet mindannyiótoknak! Oda és vissza…

Koskovics Éva

www.kokart.hu

 Ha a fentiekről kicsit többet is olvasnátok, itt megtehetitek!