Az emberi sokféleség leírására számost tipológiát és személyiségtesztet kidolgoztak már. Közülük is a legrégibb, egyúttal legidőtállóbb a Myers–Briggs-féle tipológia, amely 16 személyiségtípust különböztet meg négy tulajdonságpár mentén. Az ebből készült kérdőív, az MBTI, teljes nevén Myers–Briggs-típusindikátor az egyik leggyakrabban alkalmazott személyiségmérő eszköz a munka világában. De vajon tényleg nyújthat helytálló jellemzést egy személyiségteszt? Nos, erről mindenkinek magának kell meggyőződnie...

Én magam elég szkeptikus vagyok a személyiségtipológiákkal, de amikor kitöltöttem a tesztet, és elolvastam a típusom jellemzését, jól visszatükrözte a fontos jellemvonásaimat. No nem azt, hogy mik az érzékeny pontjaim és komplexusaim a gyerekkori élményeimből kifolyólag, hanem azt, hogyan működök a világban, hogyan kommunikálok az embertársaimmal, és milyen helyzetekben érzem magam komfortosan. Ez az, amiben a Myers–Briggs-típuselmélet igazán jó: könnyen használható szempontokat nyújt ahhoz, hogy felismerjük az alapvető személyiségvonásainkat, megtanuljunk kommunikálni a más típusba tartozókkal, és valamelyest megértsük az ő belső világukat (is).

Immár magyar nyelvű könyv is olvasható a Myers–Briggs-féle tipológiáról és a hétköznapi életben való alkalmazásáról, Mások vagyunk – együtt működünk címmel, amiből nemcsak felmérhetjük a típusunkat és elolvashatjuk a jellemzést, hanem hasznos szempontokat találunk a típuselmélet gyakorlati alkalmazásáról a munkahelyen és a magánéletben, humoros történetekkel fűszerezve. A kötetet laikusok és szakemberek egyaránt haszonnal forgathatják, és alkalmazhatják a benne foglalt ismereteket a hétköznapi helyzetekben vagy a tréningeken. Aki érdeklődik a pszichológia iránt, de nem elsősorban a mélypszichológiai elemzésekre fogékony, hanem a gyakorlati ötletekre, annak jó találkozás lehet ez a lélektannal.

Két hölgy nagy fába vágja a fejszéjét

Katharine Briggs már a 20. század elején kíváncsisággal viseltetett az emberi különbözőségek iránt, akkor, amikor a pszichológia még gyerekcipőben járt. Briggs nem rendelkezett pszichológiai képzettséggel, ám jó pszichológiai érzékkel igen, és elkezdte kategóriákba sorolni az embereket a megfigyelései alapján. Ez a törekvése nagy lendületet kapott, amikor Carl Gustav Jung Lélektani típusok című munkáját lefordították németről angolra. Briggs számára igazi aha-élményt jelentett a könyv, mert új szempontokra bukkant belőle az emberek típusokba sorolásához, illetve hasonlóságokat fedezett fel a saját kategóriái és a jungi típusok között. Egy idő után társra is lelt a munkájához. Lánya, Isabel Briggs (majd férje után Briggs Myers) kiemelkedő intellektussal rendelkezett és diplomát is szerzett politikatudományból. Isabel az édesanyja útmutatásai alapján elkezdett kidolgozni egy mérőeszközt, amely az általuk megállapított személyiségtípusokon alapul és lehetővé teszi az emberek besorolását – ez lett az MBTI. Eleinte erős szkepticizmussal találkoztak a közönség részéről, ám egyre több adatot sikerült gyűjteniük a tesztkitöltőktől. Az ötvenes-hatvanas években egyre szélesebb ismertségre tett szert a típusindikátor, és sikerrel kezdték alkalmazni a munka világában. A két hölgy szívós munkájának gyümölcse végül beérett, és azóta sem alkottak olyan személyiségmérő eszközt, amelyet hasonlóan széles körben alkalmaznának sikeresen.

Katharine Briggs és lánya, Isabel, még a nagy munka előtt
forrás: Wikipedia

A 4 tulajdonságpár, amelyek mentén különbözünk

Az MBTI a 16 típus meghatározásához az életben használt 4 alapfunkcióból indul ki. Mindegyik funkció esetében 2-2 kategória valamelyikébe sorolja az embereket, és ezek kombinációiból jön létre a 16 típus. Nézzük, melyek ezek az alapfunkciók!

1. Információgyűjtés: érzékelő (S – senser) vagy intuitív (N – iNtuitive)

Az érzékelők két lábbal állnak a földön, a gyakorlatiasság az erősségük. Odafigyelnek a részletekre, az „itt és most”-ban élnek, és mindent szó szerint értelmeznek. Az alábbi viccek is érzékelőkről szólnak:

„– Eléred a sót?
– El.”

Vagy:

„– Mi volt tegnap?
– Péntek.”

Ezzel szemben az intuitívak a teljes képet látják (és nézik), elsiklanak a részletek felett, gyakran elméletinek, elvontnak tartják őket. Szeretnek a világ dolgairól elmélkedni (miközben fel sem tűnik nekik, hogy üres a hűtő, csak amikor már farkaséhesek), és szívesen tűznek ki jövőbe mutató, magasröptű célokat, ám a gyakorlati lépések kidolgozása során könnyen elakadnak.

Az érzékelők és az intuitívak közti különbséget talán azzal lehet szemléltetni, hogy milyen választ adnak arra a kérdésre, hogy „hány óra?”. Az előbbi csoportba tartozók azt szeretik mondani (és hallani), hogy „3 óra 55 perc”. Az utóbbi csoportba tartozók pedig azt: „mindjárt 4”.

2. Döntéshozatal: gondolkodó (T – thinker) vagy érző (F – feeler)

Az összegyűjtött információval kezdeni kell valamit – például életünk kisebb-nagyobb ügyeiben ezek alapján hozunk döntést. A tekintetben, hogy hogyan megy végbe a döntéshozatal, szintén két kategóriába sorolhatók az emberek: gondolkodók vagy érzők.

A gondolkodók tárgyilagosan mérlegelik a helyzetet, a tényekre koncentrálnak és objektíven elemzik azokat. Arra fókuszálnak, hogy egy bizonyos tettnek milyen következményei lehetnek. Számukra az életben való eligazodásban a szabályok jelentik a mankót.

Ezzel szemben az érzőkre a szubjektivitás és a személyes bevonódás jellemző. A döntéshelyzetekben az alternatívák mérlegelése során arra figyelnek, hogy a kimenetel milyen hatással lesz az érintettek életére. Empatikusak és könnyen átérzik mások szenvedését. Hajlamosak figyelembe venni a mentő körülményeket.

Kutatások igazolták – de a hétköznapi megfigyelésekből is tudhatjuk –, hogy a nők többsége érző, a férfiak többsége gondolkodó. De nem mindegyikük… s sajnos az érző típusú férfiak és a gondolkodó típusú nők ellenállásra, sőt kritikára számíthatnak a környezetük részéről; az ismerőseik és a hozzátartozóik furcsának tarthatják és afelé terelhetik őket, hogy váljanak olyanná, mint a többség.

3. Az energia forrása: extravertált (E) vagy introvertált (I)

Az extravertáltak kívülről nyerik az energiájukat (igen, a szó eredeti, Jung által használt alakja: extravertált. Annak ellenére, hogy a köznyelvben az extrovertált kifejezés terjedt el, jelen cikkben a szakemberek által használt eredeti kifejezést használom, ahogy a fentebb nevezett MBTI szakkönyv is teszi.) Számukra semmi sem felvillanyozóbb egy partinál, ami tele van bulizni vágyó és szellemes emberekkel. Általában sok ismerősük és barátjuk van, nagy társasági életet élnek, szívesen – és gyakran – kerülnek a figyelem középpontjába. Kellemetlenül, idegesnek érzik magukat, ha sokáig egyedül maradnak.

Az introvertáltak belülről nyerik az energiájukat. „Magányos farkasok”, legalábbis az erősen extravertáltak szemében. Szeretnek egyedül lenni (vagyis a gondolataikkal). Inkább visszahúzódók és keveset szólnak, szemlélődők, és jól elvannak a belső világukban, akkor is, amikor az extravertáltak már halálra unják magukat.

Ha egy extravertált fáradtan hazaér a munkából, úgy tudja kipihenni magát legjobban, ha megoszthatja a családjával, hogy milyen napja volt, mi minden vagy ki mindenki nyúzta őt ennyire. Ezzel szemben az introvertált úgy piheni ki magát, hogy beül a kedvenc foteljébe, és olvas vagy filmet néz; egyvalamit biztosan nem csinál: nem sokat kommunikál a környezetével, inkább visszahúzódik.

4. Életmód-irányultság: megítélő (J – judger) vagy észlelő (P – perceiver)

Ez a tulajdonságpár azt mutatja meg, hogy inkább a döntéshozó funkciót használjuk gyakrabban – ekkor megítélők vagyunk –, vagy inkább az információgyűjtőt – ekkor észlelők.

Ahogy a kategória neve is mutatja, a megítélők hajlamosak határozott ítéletet, véleményt alkotni a dolgokról. Az ő életük struktúra szerint zajlik: terveket alkotnak, és legalább bizonyos mértékig kivitelezik azokat. Erősségük a határidők betartása. Ha célok megvalósításáról van szó, előnyös ez a működés, ám a struktúrákban gondolkodás és a határozott véleményalkotás zárt gondolkodást és merevséget eredményezhet. Nehéz lehet számukra integrálni az új információkat, főleg ha azok nem klappolnak egy már kialakított nézetükkel, így előfordul, hogy a hibás döntéseket vagy a kisiklófélben lévő terveket nem korrigálják időben.

Az észlelők ezzel szemben széles látókörű emberek – a végtelenségig. Nehezen hoznak döntést, sokáig hezitálnak, mert az új információk, ötletek (amik természetesen érkeznek egymás után) elbizonytalanítják őket. Nyitott, rugalmas, jó alkalmazkodóképességgel rendelkező személyiségek, akik számára, mindazonáltal, az egyik legnagyobb stressztényező a határidők betartása, hiszen áramlani szeretnek, és nem lezárni a dolgokat.

A Mások vagyunk – együtt működünk kötet szerzői, Otto Kroeger és Janet M. Thuesen – Briggs és Myers nyomdokain haladva – hangsúlyozzák, hogy a négy tulajdonságpár mentén nem fekete és fehér alapon kell besorolnunk magunkat. Mindegyikünkből lehet mind a 8 működési módból valamennyi, és az arányok a döntők abban, hogy az egyes párok melyik tagja jellemző ránk inkább, és így mi lesz az egyéni típusunk. Továbbá mind a 8 működési módnak, illetve mind a 16 típusnak megvannak az előnyei és az erősségei, illetve a hátrányai és a gyengeségei. Önismeret kérdése, hogy termővé tudjuk-e fordítani a saját típusunkat az életünkben. Az pedig, hogy ki tudunk-e jönni a más típusba tartozókkal, tolerancia, türelem és emberismeret kérdése. Amit én a könyvből és az MBTI-tól megtanultam: a dolgok nemcsak olyanok lehetnek és úgy működhetnek, ahogyan mi látjuk és működtetni akarjuk őket – hiszen a mi típusunk csak az egyik a 16 közül.

Szabó Elvira

A cikkhez felhasznált forrásmunka:
Otto Kroeger – Janet M. Thuesen: Mások vagyunk – együtt működünk. MBTI – A 16 Myers–Briggs-féle személyiségtípus. Ursus Libris, Budapest, 2017.

A cikk eredeti változata a Gyökerek és Szárnyak blogon jelent meg, itt...

Ha szívesen meghatározná a saját személyiségtípusát, az alábbi linken megteheti:
MBTI személyiségteszt 72 kérdéssel