Tudod-e, milyen módszerekkel, eszközökkel tudsz legjobban hatni az emberekre? Mi a te fő közlési csatornád, mi a kommunikációs erősséged?

Ha jó a beszélőkéd, nem biztos, hogy műalkotással kell próbálkoznod, ha zárkózott vagy, nem kell feltétlenül magadra erőltetni a nyilvános szereplést, ha eltér a véleményed a többiekétől, nem biztos, hogy veled van a baj, és ha ma a zöld a divat, de te a sárgát szereted, járj nyugodtan sárgában! (Kivéve persze, ha ki szeretnéd magad próbálni, ki akarsz lépni abból a bizonyos zónából, vagy fejleszteni szeretnéd magad más területeken.)

Itt most nem a negatív és manipulatív közlésekről és ezek pszichológiájáról fogok írni (ezekből most elegünk van), hanem előrebocsátom, hogy írásom önismereti, segítő szándékú, pozitív megközelítésű!

Ha kapnál egy feladatot, például ezt:

próbáld meg rávenni az embereket, menjenek többet a szabadba, kiránduljanak, élvezzék ki a tavasz szépségét! Tegyük fel, te magad is szeretsz kirándulni, teszed is gyakran, nincs ellenedre ez a fajta szabadidős tevékenység. Vagyis: gond nélkül elvállalhatod a feladatot.

Hogy látnál hozzá? Mi lenne az, ami elsőre eszedbe jutna?

Itt most szándékosan nem marketinges és piacorientált eszközökkel, reklámfogásokkal, motivációs trükkökkel szeretnék foglalkozni, tehát nem az a lényege, hogy minél több emberhez eljuss, inkább az, hogy TE magad szívvel, a magad módján, a saját eszközeiddel, a te erős oldaladra építve találd ki, hogy csinálnád.

Egyáltalán, mennyire vagy tudatában annak, hogy vannak a megszokottól eltérő, a rutinhoz képest egészen más lehetőségeid is?

Lássuk csak, mik jöhetnek szóba:

• Ha fenn vagy a FB-on, akkor kézenfekvő, hogy posztolhatsz amennyit csak akarsz: tehetsz fel szövegeket (sajátot és másoktól átvettet) arról, milyen egészséges a séta a jó levegőn, csodás képekkel csinálhatsz kedvet, sőt, meghirdethetsz közös kirándulást, gyűjthetsz hozzá csapatot.

De! Lehet, hogy fenn vagy ugyan, de nem szoktál posztolgatni, ez távol áll tőled, inkább csak azért vagy fenn, hogy bele tudj néha nézni, mi van az ismerősökkel, jó dolog bele-belenézni mások profiljába, elolvasni, ha valami érdekel és legalább nem kell beírni a naptárba, kinek mikor van a szülinapja (legalábbis azoké, akik itt is ismerőseid), vagy egyszer úgy gondoltad, kell neked FB profil, aztán úgy maradtál. De posztolni nem akarsz, nem a te világod, nem szeretsz itt látszani, megnyilvánulni.

• Lehet, hogy szíved szerint készítenél valami ütős, hatásos műalkotást: akár egy nagy festményt, egy montázst, vagy egy kisfilmet, amibe beletennéd a saját élményeidet és a saját szemeddel, a kreatív éneddel dolgozva közvetítenéd ennek a tevékenységnek a csodáját, a kapható élmények vizuális megjelenítésével. Sőt, zenei alkotás is szóba jöhet, vagy olyan hangfelvétel, amin a madárcsicsergést használod fel mint fő motiváló tényezőt.

/A fenti képen a tavalyi Velencei Biennáléról egy installáció részlete látható/

• Az is lehet, hogy úgy vagy vele, elég, ha csinálod, mások látják és hátha ettől kedvet kapnak. Ez sokszor valóban hatékony módszer, különösen a közvetlen környezet, a gyerekeink, családtagjaink, barátaink, szomszédaink stb. irányába, mint jó példa mutatása. Különben sem vagy egy nyomulós típus, nem szeretnél senkit befolyásolni, még ha el is vállaltad a ’feladatot’.

 /Saját élmény.../

• Felmerülhet olyan megoldás is, hogy felkészülsz egy komoly előadással, a kirándulás, szabadban való rendszeres testmozgás egészségre gyakorolt áldásos hatásairól, arról, hogy milyen jót tesz ez az agynak, is, milyen jó fajtája a testmozgásnak a séta, hiszen nem megerőltető, viszont mindent átmozgat, nem különösebben eszköz- és időigényes, rugalmasan alkalmazható bárhol és bármikor. Készíthetsz egy olyan előadást, amit aztán felveszel videóra, megszervezheted, hogy bejelentkezel különböző programokra, ahol előadhatod újra és újra, ha ügyes vagy, és sokan nézik a videódat, még pénzt is kereshetsz vele. Ha nagyon profi vagy, még TED-es is lehetsz vele!

• Írhatsz róla esszét, beleszőheted egy blog bejegyzésbe, írhatsz róla direkt blogot, regényt, amely a természetben játszódik, sőt, verset is költhetsz a témáról, ha vannak ilyen ambícióid, kvalitásaid.

• De csinálhatod azt is, hogy mindenkinek, akivel találkozol, beszélsz erről: személyesen, neki testre szabottan (hisz jó esetben nem ugyanazt és ugyanúgy ajánljuk a 80 éves járókeretes néninek, mint a szobájában sápadó kamasznak, vagy a súlyfeleslegén szomorkodó középkorú barátnőnek). Mondhatom úgy is, szórhatod az igét lépten-nyomon, ahogy a csövön kifér.

Egy fontos, azt ne feledd el: ha hatékony szeretnél lenni, akkor légy önazonos, hiteles és empatikus!

Ennek aranyszabályai:

1. Ha vizet prédikálsz, ne igyál bort! Vagyis: olyan dolgot vállalj fel és közvetíts, amit szívvel tudsz csinálni! Mutass jó példát! Legyen benne az egyéniséged, különben nevetségessé, hiteltelenné válhatsz!
2. Nem baj, ha változik a véleményünk, ha időnként rájövünk, tévedtünk. Sőt! A kritikus gondolkodás alapja, hogy magunkkal is tudunk kritikusak lenni, elismerjük, ha közben változott a véleményünk, vagy a körülmények, amelyek alapján valamiről mást gondoltunk. De ha ez nagyon gyakori, vagy bizonyos feltételekhez (pl. anyagi ellenszolgáltatáshoz, valamely választott csoport véleményéhez kritikátlanul történő igazodáshoz) köthető, ugyanakkor aki ismer, tudja rólunk, hogy érdekből beszélünk/cselekszünk, akkor elveszítjük a hitelünket. Nem is az a baj ezzel, hogy mások lefülelik ezt, hanem inkább az, hogy egy idő után nem lesz integritásunk, már magunk sem fogjuk tudni, kik vagyunk és ez sok bajt, kényelmetlenséget, arcvesztést szülhet. Ismerjük jól magunkat és vállaljuk fel azt, akik és amilyenek vagyunk. Ha pedig ezzel gondunk van (itt nagyon érdemes mások visszajelzéseire is figyelni), akkor ne legyünk restek változni, fejlődni, arra mindig van lehetőség!
3. Ha szeretnél hatni másokra, szeretnéd, hogy figyeljenek rád, legyél velük empatikus, próbálj meg rámenni az ő térképükre, próbálj meg az ő fejükkel gondolkozni, megérteni őket. Mari néninek a falu szélén ne akard ajánlani, hogy vegyen lépésszámlálót és okos órát, aztán kövessen egy meghatározó edzéstervet, illetve a harmincas menedzsernek ne mondd, hogy butaság edzőterembe járni, amikor ott van a park, az erdő, csivitelnek a madarak, ha ő a gépekben, a technikában és a személyi edzőben hisz, és reszket a kullancsoktól.

Ha tisztában vagyunk a saját erősségeinkkel, azzal, hogyan, milyen formában tudjuk és szeretjük leginkább kifejezni magunkat, illetve azzal, mennyire érezzük azt fontosnak, hogy másokkal is megosszuk élményeinket, gondolatainkat, akkor ez nagy erőforrás lehet számunkra.

Van, aki szeret írni, de csak magának, a saját naplójának, ez a legjobb levezető eszköze. Van, aki szintén szeret írni, de dolgozik benne a vágy, hogy eljuttassa másokhoz is, amit gondol, amit leírt (ez vagyok én is). Olyan is van, aki rajzolni szeret, más pedig olvasni. Vannak, akiket az emberi kapcsolatok, a beszélgetések töltenek fel, órákat képesek telefonon, vagy élőben beszélni egyfolytában. A fő, hogy ne nyomjuk el a vágyainkat, keressük az alkalmakat, a lehetőségeket, merjünk megnyilvánulni és legyünk elégedettek, éljünk a lehetőségeinkkel, a tehetségünkkel.

Sokszor láttam már olyanokat, akik tervezgetik, évtizedekig halogatják, hogy majd ha lesz idejük, elkezdenek csinálni dolgokat, amiket gyerekkorukban szerettek, amire nincs idejük, ami vonzza őket, mint a mágnes. Könyörgöm! Ne várjatok ezekkel, kezdjétek el! Meglátjátok, minden más tevékenységben segíteni fog, sokkal jobban fog menni még az utálatos más jellegű tevékenység is, pl. a házimunka, vagy az adminisztráció.

No, rájöttél közben mi a TE csatornád? Akkor szánj rá egy kis időt a kedvemért!

Koskovics Éva

közgazdász, coach

www.kokart.hu