2018. máj 07.

Májusfák színes szalagjait simogatja a szél

írta: SzEGy
Májusfák színes szalagjait simogatja a szél

maypole-335595_640.jpg

Kitört, kirobbant körülöttünk a tavasz. Az elmúlt napok a hőmérsékletük alapján már nyárnak is simán beillenek. Április 22-én megünnepeltük a Föld napját, másnap, április 23-án a könyv napja volt. Már akkor mocorgott bennem a gondolat, hogy legalább egy kisebb lélegzetű írást illene ebből az alkalomból, a fáknak szentelni.

A május elejét, a virágbontást köszöntő magyar népi hagyományainkban még sok helyen él a májusfák (szerelemfák) állítása az eladó lányos házakhoz. A négynapos hétvégéről hazafelé az alföldi településeken, majd az északi-középhegység lankái között megbúvó falvakon áthaladva, több háznál láttunk színes szalagokkal feldíszített, fiatal, sudár nyírfákat a kertkapuhoz, a kerítéshez kötözve. Vidám, kedves látvány (persze csak akkor, ha eltekintünk attól, hogy annak a szép, karcsú, fehér törzsű nyírfának meg kellett halnia ezért az ünnepért).

Nem akarnék a régi hagyományok újraélesztése, megőrzése mellett kardoskodók tyúkszemére lépni, de számomra teljesen elegendő volt a virágba borulás ünnepének jelképes üzeneteként azt látni, hogy Poroszlón a főút frissen lombot bontott fasorának alsó ágait kötözték, tűzdelték tele színes szalagokkal. Így ugyan a helyi szüzek nem kapták meg a csakis nekik szóló, saját külön kivágott fájukat, és a legények (egymással esetleg ütköző, ki tudja mennyire kitartó) szándéka és szerepe is összemosódott, viszont a fák megúszták az ünnepet és a látható vidámság megmaradt.

Szívem szerint ódát zengenék a fákról (ebben azért visszavet kissé, hogy alapvetően fogalmam sincs, annak mi a módja), de különben is meggyőztem magam, sokakat zavarhatna az emelkedett fennköltség, maradjunk inkább a hétköznapi közérthetőség, a racionalitás és a már megszokott (bejáratott, könnyebben) emészthető hasznossági szemlélet talaján.

Miért hasznosak és mennyiben fontosak nekünk, egyes embereknek a fák?

seedling-1913607_640.jpg

A személyes fontosságuk egy adott ember számára vitathatatlanul, kiszámíthatatlanul nagyon egyéni.

Nyilván van, aki csak az árnyékot, csak a gyümölcsöt, csak a tűzifát látja, amikor egy fára tekint.

Biztosan egészen más, ha a kapcsolat azzal a bizonyos fával hosszabb távú, ha láttam apró magoncból felcseperedni, ha elköteleződtem az irányában és felelősséget érzek azért, hogy megvédjem, lehetővé tegyem, hogy szárba szökkenjen.

Másként néz a fára, aki azt maga ültette.

"Aki fát ültet, az égig felér." Konfuciusz

Egy jeles dátum, egy különös történet szorosabbra fűzheti a köteléket fa és ember között. A szüleim kertjében egy diófát abban az évben ültettek, amikor én megszülettem. Így nem nehéz belelátnom a sorsunk párhuzamosságát abba, ami vele történik. Egészen fura érzés szemlélni a hatalmas lombját és tudni, mi egyidősek vagyunk. Pedig csak egy közönséges diófa, nincs mesebeli képessége vagy ereje[i], és nincsen "elvarázsolva" sem, mint a graastensholmi hársfasor, hogy önmagán megmutassa az én sorsomat[ii].

forest-3349575_640.jpg

„Számomra a fák mindig is a leghitelesebb tanítómesterek voltak.

Nagyra becsülöm az erdők és ligetek törzsi és családi kötelékben élő fáit. De még jobban tisztelem az egymagukban állókat. Olyanok, mint egy magányos ember.

Nem mint a remeték, akik gyengeségből vonulnak el a világtól, hanem mint a visszavonultan élő szellemóriások, mint Beethoven vagy Nietzsche.

Ágaik hegyén a világ rezdül, gyökereik a végtelenben nyugszanak; de nem vesznek bele, hanem minden életerejükkel egyetlen dologért küzdenek: azért, hogy saját törvényeik szerint kiteljesítsék önmagukat, kiformálják a maguk arculatát, hogy megmutassák valójukat.”

Hermann Hesse

A fák gyorsan zajló emberi életünk csendes tanúi, békés, visszafogott hatalmasságok, akik nálunk sokkal korábban érkeztek.

Mondjuk, ha ebben a tempóban írtjuk és mérgezzük a környezetet és egymást, úgy lehet, hogy jóval tovább is maradnak majd.

Az erdő fohásza[iii] szépen sorba rendezi a fák kapcsolódásait életünk állomásaihoz.

tree-837441_640.jpg

A nagyobb turista forgalomnak kitett utaknál, nemzeti parkjaink tanösvényeinél több helyen olvashatjuk kifüggesztve, s ha valaki eddig mégsem futott volna össze vele, most megismerheti a lábjegyzetben.

Mi viszont nyugodtan lépjünk a fák méltatásában tovább.

Sokkal régebben vannak a földön, és ha ők, vagy a növények nem alakultak volna ki, hát mi sem lehetnénk itt.

A bolygónk légkörének oxigénje melléktermék, a növények fotoszintézisének a mellékterméke. Így aztán minden egyes kortynyi levegőért hálásak lehetnénk nekik.

 

Minden osztozik a levegőn – a vadállat, a fa, az ember…

…emlékezned kell rá, hogy a levegő drága nekünk,

mert a levegő megosztja szellemét minden élettel, amit táplál.

A szél, ami nagyapánk első lélegzetét adta, vitte el az ő utolsó sóhaját is.[iv]

morning-2032873_640.jpg

A tiszteletre méltón hallgatag fa matuzsálemek, az igazi nagy öregek nem évszázadokon, de évezredeken[v] át csendes és folyamatos harcban állnak az elemekkel és a környezet erőivel.

Vagy nem is mondhatnánk, hogy ez harc?

Amit látunk az sokkal inkább alkalmazkodás, mint csata?

Az biztos, hogy az erdő fái sokkal érzékenyebbek, mint azt korábban gondoltunk.

Ami az Avatar című filmben még meglepő, szokatlan, majdnem tündérmesés fordulatként került elénk, hogy az erdő fái a gyökereikkel mindent átszövő hálózatba kapcsolódva egyetlen hatalmas, szerves organizmusként reagálnak a környezet változására, ma már bizonyított tény.

A fák hajszál gyökereikkel összeköttetésben lévő, velük szimbiózisban[vi] élő gombafonalak millióival kapcsolódnak szomszédjaikhoz, kölcsönös haszonra törekedve működnek együtt, és bizonyítottan értesítik egymást a külső változásokról és az őket ért esetleges támadásokról.

mushrooms-1231605_640.jpg

Naponta újabb érdekesség lát napvilágot a „Zöld szalon” szemünk elől elrejtett, titkos életéről.

Milyen szép is lenne, ha az időnk nagyobb részét töltenénk a fák közvetlen közelében, egyedül vagy akár családosan megpihenve, megnyugodva, lassabb, szívverés ritmusra hangolódva, a lombokon átszűrt selymes zöld fények és árnyak közt magunkra találva.

Talán úgy könnyebb lenne felismernünk, mit taníthatnak nekünk a fák: szoros, szerves, kölcsönös kapcsolatban állnak minden körülöttük élővel, pont ahogyan nekünk is élnünk kellene.

 

Minden, ami létezik, benned él, a föld, a csillagok, az óceán.

Te is benne élsz a fák leveleiben, a madarak dalában.

Ott vagy minden emberben, a szél suttogásában.

Hát szeresd. Hiszen ha őket szereted, magadat szereted.

Kalimonasz

 

 

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus 

 

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

 

 

 

[i] Nem úgy, mint Margit Sandemo Jéghegyek népe című regényfolyamában, ahol a természetfölötti erővel rendelkező férfi főhős, Jó Tengel a ház melletti fasort ültetve, a fákat varázslattal a hozzátartozókhoz kapcsolja.

[ii] Az elvarázsolt erdő című meséből: A fiatalabbik testvér közben hazafelé tartott. Mikor odaért a keresztúthoz, megállt. „Hadd lássam – mondja magában –, hogy megy a sora az én kedves bátyámnak." Kihúzta a kést a fa törzséből, s lám – a kés nyomán egyfelől vér, másfelől víz serken. „No – gondolja magában –, ez bizony nem jó jel. Eleven is, meg holt is? Fel kell keresnem, hogy segítsek rajta."

[iii] Az erdő fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,

én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába

menekülsz a tűző nap elől, s gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja

és én vagyok az ágy, amelybe fekszel, a deszka, amelyből csónakod építed.

Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:

Ne bánts!

[iv] http://www.savethefrogs.com/d/students/chief-seattle.html

All things share the same breath – the beast, the tree, the man… you must remember that the air is precious to us, that the air shares its spirit with all the life it supports. The wind that gave our grandfather his first breath also receives his last sigh. Chief Seattle

[v] https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2016/05/08/a-10-legidosebb-fa-a-vilagon/

[vi] A fák és gombák kapcsolata, gyökérkapcsoltság, szimbiózis, - http://www.plantarium.hu/2013/03/21/a-mikorrhiza/; http://www.eletestudomany.hu/fak_es_gombak_egyuttelese

C. W. Leadbeater: Világunk rejtett oldala  - "Kétségtelen hogy a növény érzi a reá árasztott csodálatot és élvezi is. Megérzi az ember szeretetét és a maga módján viszonozza. Ha mindezt észben tartjuk, könnyen megértjük, hogy a fák sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak az emberekre, mint ahogy azt közönségesen feltételezik, és hogy aki rászánja magát arra, hogy rokonszenves és barátságos kapcsolatokat teremtsen minden szomszédjával, a növényekkel épp úgy, mint az állatokkal és az emberekkel, az sokkal többet adhat és kaphat is egyúttal, olyant, amiről az átlagembernek fogalma sincs. Így életét teljesebbé, tágabbá és sokkal gazdagabbá teheti."

http://www.teozofia.hu/feltoltes/Vilagunk_rejtett_oldala.htm#_Toc300590919

Szólj hozzá

kapcsolat életmód felelősség környezet hála hasznosság ünnepi hangulat