2018. máj 30.

A gyermekvállalás nem lehet kötelesség!

írta: kreatív pszichológia
A gyermekvállalás nem lehet kötelesség!

Szülni csak szabad akaratból lehet!

son-1910304_1920.jpgVannak az életben olyan döntések, melyeket a kötelességtudat diktál, érezhetünk felelősséget mások, akár ismeretlen emberek sorsa iránt, sőt vannak helyzetek, amikor a kényszer az úr. Ugyanakkor vannak dolgok, melyeket csakis önként tehetünk meg, adhatunk oda, vagy vállalhatunk fel érzelmekkel és elköteleződéssel, hitelesen és jól. 

Számomra  a gyermekvállalás kérdése egyértelműen ilyen, hisz egy gyermeknek a legfontosabb, amit adhatunk, amit adnunk kell a szeretet. Ez a szeretet már akkor létezik, amikor a születendő kicsi lény, még csak egy gondolat! Márai szavai komoly igazságot rejtenek:  „Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni.”

Kell egy testvér!

Évekkel ezelőtt történt, de talán soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor az első fogadóórán ültem a lányom óvodájában.  Talán még a kabátomat sem vettem le, mikor egy számomra szinte ismeretlen óvónő szájából elhangzott az ominózus mondat: „Ennek a gyereknek kell egy testvér!”. Hozzávetőleg három másodperc alatt éltem át azt, hogy elsüllyedek szégyenemben, elbőgöm magam, vagy kitör belőlem a nevetés (mert a helyzetben volt azért valami rendkívül abszurd). Egyiket sem tettem, és amíg a levegőt kapkodtam, hogy  szóhoz jussak, a férjem egy frappánsan mondattal lezárta a témát (amitől láthatóan az óvónéni érzett hasonlókat, mint korábban én).  Hogy is van ez? Adott két, egymást szerető, csitrinek már bőven nem nevezhető, felnőtt ember, akik egyszer már közös vágyból gyermeket vállaltak. Valóban van olyan ember, aki úgy érzi, úgy gondolja, hogy joga van beleszólni életünknek ilyen intim magánügyébe?

Hány gyermeked van?

Egy ember értéke, megítélése nem múlhat azon, hány gyermeke van! A gyermekvállalás a szó legszorosabb értelmében magánügy, két – jó esetben - egymást szerető ember közös döntése, szándéka, vágya. Nem tartozik a szülőkre, a munkáltatóra, vagy az óvónőre.  Nem tudhatunk – és nem is kell tudnunk – semmit arról, miért nem vállal valaki gyermeket, vagy miért nem vállal több gyermeket! Nem tudunk semmit azokról a nőkről, párokról (én „tiszteletbeli szülőknek” nevezem őket), akik hosszú éveken át küzdöttek azért, hogy gyermekük lehessen, felvállalva testi-lelki fájdalmakat, szenvedést. Nem tudunk semmit azokról az emberekről, akik mindennél jobban vágynak egy gyermekre, de életük alakulása nem tette ezt lehetővé. Hosszasan folytathatnám a sort, hisz minden megszületett gyermek és minden nagyon vágyott, de meg nem született gyermek mögött megszenvedett egyéni sorsok és történetek állnak.

bird-3058712_1920.jpg

Ha már feltétlen bele akarnak avatkozni…

Érzésem szerint senkinek nem lehet „kedvet csinálni” a gyermekvállaláshoz! Ugyanakkor társadalmi és gazdasági változások elősegíthetik azt, hogy azok az emberek, akik nagyon szeretnének gyermeket ne a külső körülmények miatt mondjanak le a gyermekvállalásról!  Mire gondolok? ..és mire gondolnak azok a nők, párok, akik a gyermekvállaláson gondolkodnak?

  •  „Szeretnék emberi körülmények közt életet adni a gyermekemnek, lehetőleg ingyen!”
  •  „Szeretném, ha a gyermekemmel is jó orvosok foglalkoznának egy jól működő egészségügyi rendszerben!”
  • „Szeretném, ha valóban lenne elérhető bölcsődei ellátás!”
  • „Szeretném, ha GYES után visszamehetnék dolgozni, akár részmunkaidőben!”
  •  „Szeretném, ha a gyermekem jó oktatásban részesülne, lehetőleg ingyen!”
  •  „Szeretném, ha a gyermekemnek, a családunknak legjobb döntéseket hozhatnánk meg és nem csak a kényszerpályák maradnának!”
  •  „Szeretnék olyan országban élni, ahol tiszteletben tartják a magánéleti döntéseimet!”.

 Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Elindult az Elég jó anya weboldal, csatlakozz Fb oldalunkhoz!

Szólj hozzá

gyerek gyermek nevelés