2020. júl 20.

Minek neked az a kis kert?

írta: SzEGy
Minek neked az a kis kert?

garden-2706503_640.jpg

„Ingyom-bingyom tálibe, tutálibe málibe, virágoknak!” - Folytathatnánk a régi gyermek dalocska soraival, bár manapság, már nem olyan nagy meggyőződéssel.

Minek is a kert?

Negyven - ötven éve még sokkal egyértelműbb lett volna a válasz: megtermelni mindazt, amire a családnak szüksége van. A boldog békeidők, a 70’-80’-as évek mini parcellás hobbikert mániáját és a nekünk is kell egy kis üdülő mozgalmát, az elburjánzó túlórák, a másodállások, a kft. és a bt. meg a maszek, ja és a fusi, valamint egyéb kiegészítő, de természetesen időigényes munkaformák lassan megfojtották.

Az egyéni zöldség-, gyümölcstermelés mára falun is erősen visszaszorult, arról nem is beszélve, hogy a kárpótlás földek dömping felvásárlása után a mezőgazdasági területek nagyobb része ismét a ritka kevesek kezébe került, és főleg gépesített, nagyüzemi jellegű művelés alatt van.

Mi, a „városi népek” pedig általában elég messze keveredtünk a saját konyhai zöldség és gyümölcs szükségleteink előállításától.

A kert, mint hely gyakorlati hasznosságát nagy vonalakban kizárva marad még az esztétika, esetleg másfajta, eddig említetlen szükségletek. Talán az utóbbi 20-30 évben az időtálló kültéri burkolatok térhódításával, és a minimalista kertépítészet divatjának begyűrűzésével a megfontolt válasz a cím kérdésére, minek is az a kert, még bizonytalanabb lett. Csak mert jó? Azért mert szép és zöld?

house-2616607_640.jpg

Azok az emberek, aki családi házra ruháznak be, legtöbbször mégiscsak akarnak pár fát, némi gyepet rózsatövekkel, kerti tavacskát, patakot kis híddal.

A buzgóbbak (vagy a természetben való munkálkodást tudatosan kívánók) cseppecske veteményest, talán csak a zsenge zöldhagyma, a frissen szedett paprika és paradicsom, esetleg a saját kézzel válogatott földi eper íze miatt. Netán a főzéshez friss fűszernövényeket kínáló parányi konyhakertszigetet kívánnak, különleges virágokkal díszes sziklakertet, izgalmas alakra nyírt sövényt, vagy csak szívesebben látnának egy csepp üdítő zöldet a kődzsungel helyett.

„A talaj és a növények tapintása, a velük való foglalatoskodás, a föld szaga, a növények illata és megnyugtató színeik enyhítik a feszültséget, lelket öntenek az emberbe. Már fél óra kertészkedés is javíthatja a hangulatot, és segíthet szembenézni gondjainkkal, életünk nehézségeivel. S bár egy igazi kert a legjobb, néhány cserép virág gondozása is fölöttébb jótékony hatást gyakorolhat ránk.”       Jane Goodall

A főváros vonzáskörzetében járunk, frissen készült lakópark, új sorházak mellett visz az utunk. Hitetlenkedve szemlélem a sűrűn egymáshoz tapadó házsorokat. Nem is értem. Ordít a helyről, hogy ez drága környék és mégis. Ki akarna ennyiért így élni?

real-estate-3297625_640.jpg

Persze tudom, hogy a nagyváros zsúfolt, sokemeletes lakótelepeiről rengetegen vágynak ki a környező vidék alvóvárosaiba, de ide?

A vadonatúj házsorok között keskeny aszfaltcsík az utcácska, majdnem sikátor. Oldalt a két szomszéd, hátul a garázs.

A bejárat előtt tíz-tizenöt sor, az időjárás évszakos viszontagságait jól tűrő dísztégla, ennyi az előkert. Közvetlen kilátással a másik házsor hátsó traktusára, garázsára.

Éppen ki lehetne oda biggyeszteni egy-két cserepes, vagy hordós növényt, a leander esetleg kibírja, tán szorgalmas öntözéssel meg sem szenvedi annyira, az épületek közötti száraz és forró szélrohamokat, a perzselő sirokkót.

Jó, hát nem juthat mindenkinek (más történelmi korokban sem jutott, csak a privilegizált helyzetben lévő keveseknek, az uralkodó osztály tagjainak) gesztenyefa allé, magán vadaspark, télikert, pálmaház, árnyas sétányokkal cirkalmas kastélykert.

garden-3426535_640.jpg

Ez itt a szememben akkor is a kertes családi ház fogalom méregdrága megcsúfolása, az egyformán modern és pont ugyanúgy kinéző házak egyhangú és kopár labirintusa.

Ha sehol semmi zöld, utca hosszat se fű, se fa, se igazi tér, vajon a gazda mit nyert azzal, hogy nem a panelben él?

A szomszédokat pont úgy nem tudja itt megválogatni, mint ahogy máshol sem, és mások jelleme, egyéni érzékenysége, magával hozott jólneveltsége, szocializáltsága (átnéz, átbeszél, átdobál, megfigyel, figyelmen kívül hagy, kötözködik, tönkretesz) itt is megkeserítheti az édes otthonban töltött szabad perceket.

Persze itt nincs alul és felül is lakó, viszont mindenki maga fizeti a tetőfedést, a külső tatarozást, a szigetelést, a csatornázást, a szemétszállítást, valamint természetesen a lakópark őrzését és védelmét.

Miközben a saját háza mellett az úgynevezett „kertjében” egyetlen mozdulatot nem tehet anélkül, hogy annak ne akadjon minden oldalról megfigyelője, tanúja.

„A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett és általunk ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal. A kert egyike annak a ritka pontnak az életünkben és az univerzumban, amelyeket valóban rendben és ellenőrzésünk alatt tudunk tartani. Hankiss Elemér

garden-480811_640.jpg

Tudom, az emberek igénye a kíváncsi tömeg vizslatásától mentes területre egyénenként változó, családonként és kultúránként végképp egészen más, ráadásul az életkorral és a tapasztalatokkal folyamatosan módosulhat. Mégsem értem kinek lehet jó, ha a saját kertje körülbelül annyi intimitást biztosít, mint egy négysávos út melletti buszmegálló padja.

Ezen tűnődve nem esett nehezemre hirtelen körülhatárolni, hogy mit is jelent nekem a kert. Számomra az a (valódi, a szó legigazibb értelmében vett) kert, ahol a házat környező vegetáció intim, zártabb teret biztosít a család tagjainak. Egy meghitt zugot, ahol senkitől nem háborgatva és az illetéktelenek tekintetéről rejtve, a hintaágyon, vagy a diófa levelein átszűrődő sárgászölden villódzó fényben, esetleg a selymes gyepre kiterített pléden nyugodtan pihenhet, a természethez egészen közel hajolva kisimulhat, napozhat, olvasgathat, kávézhat, grillezhet, vagy kedve szerinti társak körében tereferélhet a gazda. Cserében azért, hogy a saját burjánzó növényeit egészségesen és az általa megkívánt rendben, formában tartja.

Ha pedig minden reális és józan kalkuláció ellenére (a munka - idő - érték megtérülésre fittyet hányva) mégis vetett, valamint a tenyészidőben a haszonnövényeit körültekintően ápolta, esetleg szüretelhet is. Kiszaladhat kis ingben egy pár szál zöldségért, nyírhatja a füvét pendelyben, netán kis gatyában, és ahogy úri kedve tartja, betakaríthatja a saját termését a figyelő tekinteteket kizáró kerítése mögött neglizsében. Nem kell, hogy az állandó megfigyelőkre számítva minden percben (lesi)fotózásra felkészült, pózba merevült és jól fésült legyen a saját kertje közepén.

„Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van.                             Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”                                                       Márai Sándor

 

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus 

 

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

 

Szólj hozzá

család életmód környezet kert védelem intimitás