Vajon valóban elégedettebbek azok az emberek, akik úgy látják, hogy a pohár „félig tele” van? Tényleg hajlamosít a depresszióra a mindenben csak a hiányt, negatívumot észrevevő hozzáállás? Milyen típusú társas kapcsolatokkal jár együtt a két különböző szemlélet?