Újult erővel lecsapott ránk a tél. Pedig a reggeli enyhe egy-két fokokban a rigók már mintha a tavaszi nóták strófáit gyakorolgatták volna, ettől volt egy cseppel több remény, hogy lassan vége.
Korábban virrad, és ha a várost körülölelő erdőket, hegyeket nem fojtogatja éppen a köd, később kezdődik…
Ilyenkor, az ünnepek után valahogy mindig nehezebb előre lépni.
Talán, mert úgy vártuk azt a néhány napot, annyira készültünk. Aztán már csak azt vettük észre, hogy mind elrepült, mint egy pillanat. Pedig, még azt is szerettük volna, vagy legalább ezt. Hiába.
„Elmúlt az ünnep, fáradt a város,…
A lépcsőházunkból a januári reggel hideg, tiszta, csípős levegőjére kilépve elégedetten állapítottam meg, hogy tél van, és ez jó. Aztán az álom közelségétől még puha, süppedékeny, a későbbi aktivitás, dolgozás, sürgölődés kapkodásától pedig még mentes belső…