Nagyon elharapóztak az indulatok a menekült kérdésben és senki nem tudja, mi lesz a vége, meddig tart még, lesz-e vége egyáltalán. Egyáltalán, mi számít pontosan migrációnak? A mi több százezer honfitársunk, akik nyugatra távoztak az elmúlt években és nem is tervezik a hazatérést, ők is migránsok? Vagy Európán belül nem ér?

Az 'egyik oldal' humánusan közelíti meg és arra próbál rámutatni, hogy nem tehetnek róla, milyen helyzetbe kerültek, nekünk kutya kötelességünk segítenünk rajtuk. A 'másik oldal' riogat, a kockázatokat emeli ki és mutogat erre-arra, a naiv liberálisoktól kezdve az EU-n keresztül az USÁ-ra, aki "az egész mögött ott van és röhög a markába", gyengíti Európát és 'mittudomén' még mit csinál...

A társadalmunk ebben a kérdésben is nagyon megosztott (hiszen mindenben az már jó ideje, a villamosokról alkotott véleménytől kezdve a foci szeretetéig). Megvallom, én is inkább az elfogadó oldalt erősítem, azzal együtt, hogy persze, látom a problémákat, nehézségeket is a dologban. De ilyen névvel (Koskovics) mi mást tehetnék? Biztos az én őseim sem csak úgy poénból költöztek el annak idején pár száz kilométerre északabbra a régi otthonuktól. Közéleti személyiségek is egyre többen megnyilvánulnak a témában Geszti Pétertől Böjte Csabán át dj-kig, különféle művészekig.

Még nem volt ennyire durva a helyzet, amikor olvastam nyáron egy szuper könyvet és nagy hatással volt rám az a rész, ami a világ másik oldalán, egész más kultúrában, más időhorizontban, de mégis hasonló kérdésekkel foglalkozott. Itt írtam róla: 

http://coachco.blog.hu/2015/08/06/migracio_menekultek_gyokereink_nemzeti_buszkesegunk