Sajnos nem az átlagos magyar diákról! Pedig ezek a jellemzők lennének a kulcsai annak, hogy életképes, (pláne sikeres!) legyen utódaink generációja.

Nagyon zajlik az élet az oktatás környékén. Forronganak a pedagógusok, a diákok, a szülők és úgy tűnik, mintha most lenne némi esély is arra, hogy komolyan megfontolják az egyre hangosabb véleményeket, alulról jövő kezdeményezéseket.

Mindig rossz vége lesz, amikor a szakemberek megkérdezése, a tényadatok figyelembe vétele nélkül születnek meg a döntések, valamiféle felsőbbrendű hatalom mondja meg, mi a jó és merre kell haladni. Szomorú és szánalmas, amikor a rossz, elhamarkodott, elhibázott döntéseket próbálják menteni a végletekig és valamiféle ideológiai köntösbe öltöztetve ragaszkodnak hozzá ész nélkül. Persze ez is kicsit hitbeli kérdéssé vált, ahogy sok egyéb kérdés, de mégis úgy érzem, most már túl vagyunk azon a ponton, hogy el lehetne intézni egy kézlegyintéssel, vagy egy-két komolytalan látszatintézkedéssel a dolgot. Kb. egyidős vagyok a fő döntéshozó generációval, vannak, akiket ismerek is még az egyetemről. Annyira csodálkozom azon, ahogyan zajlik ez a központosítási folyamat, mintha nem emlékeznénk rá, mennyi baj volt vele, mennyire nem volt hatékony sem a gazdaságban, sem sehol (na jó, ha nagyon akarok, tudok mondani olyan területet, ahol van értelme, de ez a kivétel).

Tele van a sajtó és az internet is a témával, rengeteg cikket lehet találni iskoláinkról (pláne a folyamatban lévő felvételik kapcsán), arról, miért romlik a színvonal és mit ajánlanak a szülőknek a szakértők. Lassan ez is olyan témává válik, mint a foci, amihez mindenki ért, de legalábbis mindenkinek megvan róla a véleménye.

A Nők Lapja Iskolaválasztó című különszáma is egészen jól körüljárja a témát, többek között tartalmaz egy részletes interjút, amelyet Veiszer Alinda készített egy egyházi (Pannonhalma), egy alapítványi (AKG) és egy kiemelkedő állami (Veres Péter Gimnázium) iskola igazgatójával. Érdekes, tanulságos cikk. Nem marad el a szinte kötelező Vekerdy interjú sem a lapból, illetve számomra érdekes még Lannert Judit oktatáskutató írása, aki azt meséli el, egyáltalán, hogyan készülnek az iskolai rangsorok, mi alapján és hogyan mérik a szakemberek a különböző iskolák teljesítményét.

Ő is kiemeli, amit már annyi helyen olvashattunk és hallhattunk, hogy nagyon tantárgy-centrikus az oktatásunk és elsikkadnak olyan kompetenciák, amelyek pedig az életben való eligazodás, alkalmazkodás szempontjából sokkal fontosabbak lennének. Rengeteg dolgot mérnek és követnek az iskolai felmérések, de azt nem, hogy melyik helyen, melyik módszerrel fejlesztik legjobban a kreativitást, a problémamegoldó képességet, az innovativitást.

A kutató szerint az írni-olvasni-számolni tudásnál (amelyek persze alapokat jelentenek ma is) sokkal fontosabban az ún. K betűs dolgok:

• kreativitás
• kooperativitás
• komplexitás megértése
• kritikus gondolkodás
• kulturális befogadás (hajjjaj! ez megérne egy külön misét)
• kíváncsiság

Én még ’találtam’ néhány K-t, amikkel kiegészíteném a fentieket:

• kérdezni tudás és merés
• koncentrációs képességek (fókuszálás – a mai vibráló világban nehezen megy)
• kitartás (az első kudarc után hajlamosak vagyunk feladni, nem tenni több energiát bele – ezt sok sport edzőtől is hallottam a fiatalabb korosztályokkal kapcsolatban).

Miközben ezeken agyalok, épp jön szembe egy hír az internetről (ahogy az már lenni szokott): a ’Prezis fiúk’ elhatározták, saját óvodát, iskolát hoznak létre azzal a szándékkal, hogy „legyen 2040-re egy boldog generáció, aki meg tud oldani nagy kihívásokat”. Csak így, ilyen egyszerűen. Igazuk van! Ez a lényeg.

Igen, ők is, mint azok a bátor pedagógusok, akik merik hallatni a hangjukat, érzik, hogy muszáj tenni valamit annak érdekében, hogy ne ragadjunk bele ebbe a helyzetbe, alkalmazkodjunk a kor kihívásaihoz és mindenek felett boldog gyerekeink legyenek.

http://index.hu/video/2015/11/19/prezi_ovi_budapest_school_halacsy_peter_ovoda_iskola/

Mindig érdemes odafigyelni rájuk, tényleg tudnak valamit és ráadásul rendelkeznek azzal a felelősségtudattal is, hogy a megszerzett tudást, tapasztalatot ne csak a saját gazdagodásukra használják. Érdekes módon szintén Alinda (vajon miért?!) írt korábban már róluk egy érdekes könyvet, ami a híres magyar start up-okról szólt, de ahol már érintették az oktatás témáját keményen. Itt írtam erről:

http://kokart.hu/olvasnivalo/12

Innen van például ez a rövid, tömör megállapítás:

„Problémát jelent, hogy a magyar oktatási rendszer egészen egyszerűen nem épít a csapatmunkára. Mindenki egyénileg szaval, old meg egyenletet, végez kutatómunkát. Az oktatási rendszerünk magoltat, de nem adja át az információszerzés, rendszerezés és megosztás képességét. Így aztán sokan már a csapatmunka súrlódásain elvéreznek.”

Szerencsére vannak pedagógusok és oktatási intézmények, akik már hangsúlyt helyeznek ezekre a dolgokra. De nem elegen és nem eléggé. Minél többen tudják, látják, megértik, remélhetőleg annál több esélyünk lesz arra, hogy jó irányba menjenek nálunk is a dolgok.

Még mindig áll a pedagógusoknak tett múlt heti ajánlatom: felajánlok 15 pedagógusnak egy-egy coaching ülést Budapesten (vagy Nagykovácsiban) díjmentesen, egyeztetett időpontban és helyszínen (ahogy a kapacitásom engedi), az iskolai év végéig (de már fogynak a helyek!).

Koskovics Éva

coach

email: koskovics.eva@kokart.hu