2016. már 03.

„Felelősek vagyunk a saját jóllétünkért”

írta: SzabóElvira
„Felelősek vagyunk a saját jóllétünkért”

Ur Anita coach műhelytitkai

Élete egyik legmegterhelőbb időszakában fogott bele blogjába, amely hétről hétre olvasók százainak ad inspirációt ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Több karrierváltást is sikerrel vitt véghez: volt pedagógus, dolgozik a vezetőképzésben, illetve másokat segít abban, hogy elérjék a céljaikat. Ő Ur Anita coach, az Örömterv bloggere, a Lelkizóna szerzője.

ur_anita.JPG

Mi a szakmai missziód coachként?

Immár 3 éve, hogy sikerült megtalálnom a coach-képzésem végén azt az irányt, amelyről úgy érzem, hogy hitelesen tudom képviselni, és módszertanilag is felkészült vagyok hozzá: embereket támogatok abban, hogy elérjék a céljaikat. Az ügyfeleim általában azért keresnek meg, mert valamilyen döntéshelyzet előtt állnak: vagy nem tudják, mit válasszanak a felmerülő lehetőségek közül, vagy pedig – mint egy sejtés – megfogalmazódott bennük a változtatás igénye, de nincsenek tisztában azzal, mit is keresnek pontosan.

Sokan jönnek hozzám azzal az alaphelyzettel, hogy hosszú évek óta, akár tizenöt-húsz éve dolgoznak egy területen, és ahogy ránéznek az életükre, azt érzik, hogy ez már nem nekik való – szívesen merészkednének új terepre. Jellemzően munkával, karrierrel, hivatással kapcsolatos témákon dolgozom együtt a hozzám fordulókkal, de az is előfordul, hogy valaki épp a külföldre költözést fontolgatja, és együtt körbejárjuk, milyen lehetőségei vannak. Magánéleti problémákat nem vállalok coachként, hiszen ez a pszichoterápiához tartozik; habár elkerülhetetlenül érintjük ezeket a kérdéseket is, de nem ezek állnak a középpontban, a párkapcsolati kérdések például egyértelműen a pszichológus és nem a coach kompetenciájába tartoznak.

A coaching feladata, hogy célokat katalizáljon, alternatív utakat és megoldási lehetőségeket tárjon fel, segítsen megfogalmazni konkrét elképzeléseket, kialakítani egy gyakorlatias akciótervet közép-, illetve hosszú távra. Fókuszáltan beszélgetünk egy témáról, amely aktuálisan fontos az ügyfél életében; e folyamat természetesen felhoz további mellékszálakat, de nem térünk le a fő csapásról. Én általában 4 alkalommal tervezek, maximum 6 alkalom férhet bele – a coaching hatékony jellegéből adódik, hogy ilyen célratörően dolgozunk. A módszeremről részletesebben írok a Coaching Neked oldalon.

Milyen gátak akadályozhatják a célok elérését, és coachként hogyan tudsz ebben segíteni?

Számomra mindig mellbevágó élmény, milyen kevéssé vannak tisztában az emberek az erősségeikkel. Intelligens, tapasztalt, diplomás, látszólag fejlett önismerettel rendelkező emberek is nehezen adnak választ arra a kérdésre, hogy „mik azok az erősségek, amelyekre a jövőben építhetsz?”. Ennek tisztázása az alapja szinte bármilyen személyes fejlesztési folyamatnak.

Volt olyan ügyfelem, aki a coaching során arra döbbent rá, hogy az életének éppen egy olyan szelete lehet jó nyitány a jövőre nézve, amelyikről álmában sem gondolta volna, hogy érdemes lenne vele valamit kezdeni. Az illető sok éve dolgozott marketingesként egy multinál, és a harmincas évei közepén úgy érezte, a munkája már nem elégíti ki, valami másra vágyik – ezért fordult hozzám. Elkezdtük feltárni, mihez ért, miben leli örömét, és szinte mellékszólamként merült fel, hogy szeret fotózni, de csak ritkán csinálja. Amikor feltettem néhány bátorító kérdést, láthatóan kinyílt, és nagyon hosszan ecsetelte, milyen pozitív élményeket szerzett már a fotózással, és milyen eszközökre lenne még szüksége, hogy továbbfejlődhessen. Dőlt belőle a szó, mintha megnyitottak volna egy csapot, ami nagyon fontos jel. Következő alkalommal már csak erre a témára fókuszáltunk, ő kidolgozott egy számára vállalható cselekvési tervet, hogyan tehető a fotózás komoly és tudatosan fejlesztett hobbivá, majd akár pénzkereseti forrássá, sőt idővel hivatássá. Ez két éve történt, és a tőle kapott visszajelzés alapján tudom (szoktak visszajelzést küldeni az ügyfeleim az életük alakulásáról), hogy szépen halad azon az úton, hogy profi fotós váljon belőle. A marketinges munkáját még nem hagyta abba, hiszen ebből fedezi a fotózás költségeit, a tanfolyamokat, az eszközöket; de azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy elégedett a döntésével és a maga számára kijelölt új karrier-úttal.

Hogyan kapcsolódik a szakmai missziódhoz az Örömterv blog?

A blogolás ugyanúgy szerves része az életemnek, mint a coaching. Az Örömterv nem csak a szorosan vett segítő munkámhoz kötődik – itt szélesebb merítésből jönnek a témák, a blog keretei tágak, sok minden belefér az egészen könnyed témáktól kezdve a szakmai jellegű, komolyabb cikkekig vagy a saját mindennapi életemből vett élmények leírásáig. A kezdetek a második terhességem idejére nyúlnak vissza: ez nagyon nehéz időszakot jelentett az életemben, mert a várandósság alatt genetikai rendellenességet diagnosztizáltak a fiamnál. Azonban nem lehetett tudni, milyen mértékű ez a rendellenesség, szükség lesz-e bármiféle beavatkozásra és mennyire érinti majd ez az ő mindennapi életét és a miénket szülőként. Éppen ez a bizonytalanság volt a legrosszabb – hogy nem láttuk előre, mennyire szorul majd segítségre a kisfiam a megszületését követően. Mindez nagyon megterhelő volt számomra. A terhesség alatt kezdtem írni a blogot, azért, hogy jobban érezzem magam; felismertem többhétnyi negatív lelkiállapot után, mennyire fontos, hogy rendben legyek. Egyrészt volt már egy kétéves fiam, akire így nem tudtam megfelelően odafigyelni, másrészt a szülés után is képesnek kellett lennem helytállni, bármi is következzen. Tudtam, hogy ennek érdekében én vagyok az, aki lépéseket tehet.

Elkezdtem magamra odafigyelni: észrevenni, milyen apróságoktól vagyok jól, mi tesz kiegyensúlyozottá. Nem olyasmikre gondolok elsősorban, hogy csokoládét nassolok vagy veszek egy forró fürdőt, hanem megtalálni, mi mindentől érzem igazán jól magam a saját bőrömben. Így született meg az Örömterv, amely ahhoz jelentett és jelent most is egy pozitív keretet, hogy kipróbáljak új tevékenységeket, szokásokat, amelyek jó formában tarthatnak testileg-lelkileg egyaránt. A blogba minden belefér, ami azt közvetíti, hogy felelősek vagyunk a saját jóllétünkért, és milyen lépésekkel, tettekkel, gesztusokkal vállalhatjuk fel ezt a felelősséget. A terhességem története happy enddel zárult: a kisfiam esetében szerencsére a legjobb forgatókönyv valósult meg, nem szorul különleges ellátásra. Mindannyian jól vagyunk, és én továbbra is szánok időt a feltöltődésemre.

A szakmai hátteredhez minden bizonnyal hozzáad az is, hogy a vezetőképzés világából jössz…

A vezetőképzés területén csoportos fejlesztő tréningek anyagát állítottam össze módszertani szakértőként, illetve csoportos alkalmakat kísértem a tervezési szakasztól egészen a megvalósulásig a szakmai munkám során. Ez a munka rendkívül nagy módszertani repertoárt adott nekem, gyakorlati tapasztalatokkal megtámogatva, és ezt természetesen a coachingba is magammal hoztam: szemléletet, kérdéseket, fókuszokat egyaránt – mindent, ami hatékony, építő és fejlesztő lehet.

Tovább színesíti a képet, hogy az eredeti szakmád pedagógus, mégpedig magyartanár…

Aki pedagógus, az is marad – ez a szemlélet mindig a részem lesz. Ahogy a diákjaimat ki tudtam lendíteni az elakadásokból, vagy éppen motiválni tudtam őket pedagógusként, ugyanúgy tudom kezelni az elakadásokat vagy felébreszteni a motivációt felnőtteknél is, hiszen ezek univerzális jelenségek. Az eddigi pályámon minden mindennel összefügg – amikor egy új területen elmélyedtem, akkor egyúttal továbbfejlesztettem az előzőt.

Magyartanárként, az irodalmat szerető emberként mindig is azt gondoltam, az irodalom élni segít. Úgy segít élni, hogy kapcsolatba lépünk az egyes művekben megfogalmazott gondolatokkal, üzenetekkel, és ezekből táplálkozunk, illetve alapot jelenthetnek a választásainkhoz, döntéseinkhez. Továbbá mindig is grafomán voltam, és a blogolás nagyon jó lehetőséget nyújt az önkifejezésre; ezért is örülök, hogy a saját blogomon, az Örömterven kívül a Lelkizónára is rendszeresen írhatok, méghozzá abban a témában - ez a pozitív pszichológia és annak gyakorlati vetületei -, ami személyesen és coachként szakmailag is az egyik kiemelt érdeklődési területem.

Te hogy élted meg a saját szakmaváltásaidat?

Megesett, hogy kényszerből váltottam szakmát, például mert megszűnt a munkahelyem, máskor pedig tudatos és előkészített választás eredménye volt. Természetesen átéltem megpróbáltatásokat is e tekintetben, és ezekből a tapasztalatokból tudok építkezni a coachingban is. Visszatekintve olyan érzésem van, mintha a pályám mindegyik szakasza természetesen átfolyt volna a következőbe – nem érzek szakaszosságot. Bármilyen formában is teszem, a vezérfonal azonos: emberekkel foglalkozom, és támogatom őket a céljaik elérésében.

Mit kezdesz azzal, ha elakad a munka a coaching során?

Vannak olyan pillanatok, amikor úgy tűnik, hogy nem születik meg az a várt eredmény, amit a coaching elején célkitűzésként megfogalmaztunk. Előfordul néha, hogy a harmadik alkalom végén – jellemzően a folyamat 2/3-ánál – még azt érzem, „nem tartunk sehol”: ami természetesen bennem is, az ügyfélben is feszültséget ébreszt. Én segítő szakemberként nem mondhatok ki semmit, nem hozhatok döntéseket az ügyfelem helyett, csak kísérhetem, támogathatom és facilitálhatom őt ebben a folyamatban. Hiába fordul elő időnként elakadás, olyan még sosem történt, hogy ne született volna eredmény a folyamat végére, tehát sosem zárult még kudarccal a coaching. Legkésőbb az utolsó találkozásra összegződik a kliensben valamilyen belső válasz vagy elképzelés - amit az én dolgom speciális kérdésekkel katalizálni. Ilyenkor vagy felbukkan egy váratlan, korábban nem említett, esetleg futólag szóba került ötlet, vagy a korábbi beszélgetésekből kicsúcsosodik a megoldás – tehát az elakadások után szinte mindig drámai fordulatok következnek be.

Néha a végkifejletben nem az bizonyul a valódi célnak, ami eredetileg annak tűnt. Nemrég megkeresett valaki, aki munkahelyváltáson gondolkodott. Számba vettük a végzettségeit, a tapasztalatait, a lehetőségeit, több tervet is készítettünk. Már az utolsó alkalomnál tartottunk, amikor kimondott egy nagyon mélyről jövő és megnyugvást hozó felismerést: „Egyiket sem akarom igazán.” Úgy döntött, marad a munkahelyén, mert sok mindet tanulhat még ott. Az okozta számára korábban a bizonytalanságot, hogy úgy érezte, csak toporog. Az, hogy végignéztük, milyen további utakat választhatna, segített felismernie, hogy valójában az aktuális szakmai irányában szeretne továbbfejlődni. Rájött, hogy számára az jelenti a kihívást, hogy ebben találja meg a további elmélyülés lehetőségeit, és ne kapkodjon mindig valami új után. Jellemző volt rá, hogy három-négy évente továbbállt egy új terület felé – éppen akkor, amikor elérkezett az igazi hivatástudat és mély elköteleződés küszöbére. A „mennék” helyett a „maradni” lett a válasz, és a kihívás a jövőre nézve. Ő maga mondta ki: „És ez jellemző az egész életemre.”

Tervezel új projektet a közeljövőben?

Nemsokára már életmódváltó coachingra is kérhetnek hozzám időpontot az érdeklődők. Ez az ötlet szintén a személyes életemből jön: néhány hónapja diagnosztizáltak nálam egy olyan anyagcserezavart, amely a cukorbetegség előszobájának számít, és mostantól egész életemben szigorú diétát kell tartanom. Ez egy rendkívül nagy életmódváltás számomra. Elkezdtem tudatosan figyelni magam, és beszélgettem sorstársakkal is. Rájöttem, hogy hiányterületnek számít ma Magyarországon, hogy a hozzám hasonló cipőben járók támogatást kaphassanak ahhoz, hogy sikeres legyen az életmódváltásuk, ami az egészségüket, az életminőségüket is alapvetően befolyásolja, hosszú távon is.

Természetesen nem orvosi vagy fogyókúrás tanácsadást tervezek, hanem azt a kérdést teszem a középpontba egy kétalkalmas coachingon, hogy az ügyfél hogyan integrálhatja sikeresen az életébe azokat az életmódbeli változtatásokat, amelyeket véghez szeretne vinni. Hogyan valósíthatja meg a gyakorlatban a diéta betartását, a rendszeres testmozgást? Mindannyian tudjuk, hogy ahhoz, hogy ilyen átalakításokat keresztülvigyünk az életünkben, nem elég beírni a naptárunkba ezeket a terveket – ehhez hajtóerő, folyamatos önreflexió és tudatosság szükséges. Jelenleg a módszertan és a hatékony fókuszkérdések kidolgozása zajlik, és várhatóan a tavaszi időszakban hirdetem meg az életmódváltó coachingot. Ez szintén olyan téma, amelyben – a személyes érintettségem miatt – hitelesnek érzem magam, és fel tudom használni a saját személyes tapasztalataimat, megtámogatva a coaching professzionális célkitűző és célmegvalósítást támogató eszköztárával.

Az interjút készítette: Szabó Elvira

Szólj hozzá

interjú boldogság oromterv Ur Anita