Általában úgy működünk mi emberek, hogy vagy fenntartások nélkül elhisszük amit hallunk, vagy megpróbálunk utánajárni és az eszünket is használni. Netán olvasni. Most itt lesz rá lehetőség.

Elnézést, kicsit hosszabbra sikerült a mai írásom...

Az ünnep tiszteletére nem tipikus ’lelkizónás’, sőt nem is coachingos témát hozok ma, hanem komplexebb oldalról, jóval távolabbról közelítem a dolgokat. De lesz benne 12 pont, szabadság-egyenlőség, pszichológia és történelem is. Mivel holnap március 15-e lesz, nagyon csábított, hogy ehhez kapcsolódóan írjak a mai napon. De aztán belegondoltam, hogy ennek egyrészt az a veszélye, hogy belecsúsznék az aktuálpolitizálásba, így elvetettem az ötletet. Illetve – mivel tudjuk, hogy minden mindennel összefügg – mégsem tudok majd teljesen elvonatkoztatni tőle, de ezt magasabb összefüggésekben próbálom megtenni, nem belekeverve közéletünk és jelenlegi viszonyaink szomorú állapotát.

Már máskor is írtam arról, hogy érdemes megfigyelni, ha valami nagyon foglalkoztat minket és nyitott antennákkal várjuk a megoldást, figyelünk a kintről jövő információkra, sőt, jelekre, akkor észrevesszük, hogy mintha minden arról szólna, minden nekünk üzenne.

Így jártam most is, amikor egy új könyvet vettem a kezembe: Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története. A szerző Oxfordban szerzett Ph.D-t történettudományból, jelenleg a Jeruzsálemi Héber Egyetemen tanít. Az emberiség rövid története című kurzusát 80 ezer diák hallgatta és ilyen kérdések foglalkoztatták ennek kapcsán:

• milyen összefüggés áll fenn a történelem és a biológia között,
• van-e igazság a történelemben,
• boldogabbá váltak-e az emberek a történelem folyamán?

Azért is aktuális számomra ez a kérdéskör most, mert két nappal ezelőtt egy kiemelkedően intelligens és okos fiatal társaságban az egyik fiú azt mondta, ő szeretné világosan látni, megérteni az összefüggéseket, szeretné érteni, mi miért van és ez a legfőbb vágya, hogy minél előrébb jusson ebben a témában. Hátha eljut hozzá is ez az írás.

Az alábbiakban néhány érdekes gondolatot idézek, mesélek el a könyvből és néhányat én is hozzá teszek:

Ezzel a megállapítással kezdeném:

A történelem vastörvénye, hogy ami utólag elkerülhetetlennek látszik, az a maga idejében korántsem egyértelmű. Ma sincs másképp. Kilábaltunk már a gazdasági világválságból, vagy még csak most jön a legrosszabb? Folytatódik-e Kína terjeszkedése addig, amíg gazdasági szuperhatalommá válik? Elveszti-e hegemóniáját az Egyesült Államok? Bármelyik fejlemény mellett lehet érvelni, de biztosat mondani nem. Néhány évtized múlva az emberek visszanéznek, és azt fogják gondolni, hogy minden fenti kérdésre egyértelmű volt a válasz.

Belegondolunk 1848-ba, annak következményeibe és aztán abba, hogy a kiegyezést követő viszonylag nyugodt időszak után a Monarcia hogyan oszlott fel, milyen véres áldozatokkal járt és még mi minden történt egy emberöltőn belül, érdekes belegondolni, mit láthattak, gondolhattak ők ott akkor előre. Nyilván nem lehetett fogalmuk arról, mi fog történni.

Evoluciós pszichológia

Az evoluciós pszichológia mostanában virágzó tudományterülete úgy tartja, hogy sok jelenkori szociális és pszichológiai jellemzőnk a hosszú, mezőgazdaság előtt korban alakult ki. Ennek a tudománynak a művelői azt állítják, hogy agyunk és elménk a mai napig vadászó-gyűjtögető életmódhoz igazodik. Étkezési szokásaink, konfliktusaink, szexualitásunk mind-mind annak eredményei, ahogy vadászó-gyűjtögető elménk kölcsönhatásba kerül jelenlegi posztindusztriális környezetünkkel, annak minden nagyvárosával, repülőgépével, telefonjával és komputerével együtt. Ez a környezet több anyagi erőforrást és hosszabb éltet biztosít számunkra, mint amilyenben bármely megelőző nemzedéknek része volt, viszont a hatására gyakran érzünk elidegenedettséget, depressziót, vagy erős nyomást.

… A magas kalóriatartalmú élelmiszer felfalása bele van építve a génjeinkbe.  … DNS-ünk még mindig úgy gondolja, hogy a szavannán élünk és hiába lakunk egy toronyházban, hiába van tele a hűtőnk, a szomszédban a bolt, mégis hajlamosak vagyunk túlenni magunkat, befalni egy vödör jégkrémet.

Az „őskommuna elmélet hangoztatói azt állítják, hogy a mai házasságokban oly gyakori hűtlenség és a magas válási arány, nem is beszélve a mind felnőtteket, mind gyerekeket sújtó pszichológiai komplexusok sokaságáról, mind annak eredménye, hogy az emberek kénytelenek nukleáris családban és monogám párkapcsolatban élni, ami nem kompatibilis a biológiai szoftverünkkel.

Azt mondja, agyunk a vadászó-gyűjtögető embereké, az étrendünk a földművelőké.

Paradoxonok

Őseink kb. 2,5 millió évig éltek növények gyűjtögetéséből és állatok vadászatából, amelyek az ő beavatkozása nélkül éltek és szaporodtak. Mindez kb. 10 ezer évvel ezelőtt változott, amikor a sapiens elkezdte szinte minden idejét és energiáját arra fordítani, hogy néhány állat- és növényfaj életét manipulálja. Elkezdődött a mezőgazdasági forradalom.

Jelenlegi élelmiszereink 90 %-a abból a néhány növényből származik, amelyeket őseink Kr. e. 9000 és 3500 között háziasítottak (búza, kukorica, burgonya, köles, árpa).

/Az a félelmetes, hogy a különböző földrészeken nagyjából ugyanez és ugyanígy zajlott le, holott semmit nem tudhattak egymásról. /

Az, hogy Ausztráliában és Alaszkában, Dél-Afrikában nem alakult ki a mezőgazdasági forradalom, annak köszönhető, hogy a legtöbb növény és állatfajt nem lehetett háziasítani (gombák, mamut).

Az nagyon tanulságos ebben a történetben, hogy ez az életmódváltás nem volt olyan pozitív, mint gondolnánk elsőre. A több étel nem jelentett sem jobb étrendet, sem könnyebbséget. Jelentett azonban népességrobbanást és elkényeztetett elitet. Az átlagos földművelő többet dolgozott az átlagos gyűjtögetőnél, és cserébe rosszabb étrendet nyert. A mezőgazdasági forradalom lényege: a képesség, hogy rosszabb körülmények között is több ember maradjon fenn. Ami tulajdonképpen egy csapda.

Számomra meglepő a szám, hogy a gazdálkodó ember állataival, növényeivel együtt még Kr. u. 1400 körül összesen csupán a bolygó felszínének 2 százalékát alkotta!

Annyi paradoxon van a történelemben, ez is egy a sok közül:

A könnyebb élet hajszolása csak még több nehézséget eredményezett. Ma is ez történik velünk. Hány friss diplomás vállal megterhelő munkát nagy cégeknél, fogadkozva, hogy olyan keményen fognak dolgozni, hogy 35 éves korukra elég pénzt keresnek a visszavonuláshoz, és végre azzal foglalkozhatnak, ami tényleg érdekli őket? Aztán mire elérik ezt a kort, óriási jelzáloghitelük van, iskolába kell járatniuk  a gyerekeiket, családi házban laknak, amelyhez legalább két autó szükségeltetik családonként, és úgy érzik, nem érdemes élni jó borok és drága külföldi nyaralások nélkül. Mihez kezdjenek, menjenek vissza gyökereket ásni? Nem, megduplázzák az erőfeszítéseket, és robotolnak tovább.

A történelem egyik vastörvénye, hogy a luxusból előbb-utóbb alapszükséglet lesz, ami új kötelezettségekkel jár.

Hierarchia, diszkrimináció

Sajnos úgy tűnik, hogy az összetett emberi társadalmakban szükség van elképzelt hierarchiákra és igazságtalan diszkriminációra.

A legtöbb ember azt állítja, hogy az a társadalmi hierarchia, amelyben ők élnek, természetes, míg más társadalmak hamis és nevetséges kritériumokon alapulnak.

A hierarchiák egyik legfőbb funkciója, hogy vadidegenek is tudják, hogyan viselkedjenek egymással szemben anélkül, hogy időt és energiát kellene pazarolni az ismerkedésre.

Szegény afrikaiaknál az a paradox helyzet alakult ki, hogy ők jobban ellenálltak bizonyos betegségeknek, ezért a fehér európaiak rabszolgákká tették őket. A genetikai felsőbbrendűségük okozta a vesztüket. Sokszor egészítették ki a hódítók elméleteiket vallásos és tudományos mítoszokkal is, hogy jámbornak, igazságosnak, objektívnek mutassák magukat.

Ahogy a középkori kultúra nem volt képes a lovagi eszmét egyeztetni a kereszténységgel, úgy a modern világ sem tudja egyeztetni a szabadságot az egyenlőséggel. Ez azonban nem hiba. Az ilyen ellentmondások elválaszthatatlan részét alkotják minden emberi kultúrának. Sőt, ezek a kultúrák motorjai, ezek felelősek fajunk kreativitásáért és dinamizmusáért. Az ellentmondás-mentesség a tompa agyak játszótere.  

Ezek szerint mi most nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, nem fenyeget a veszély, hogy eltompuljon az agyunk. Olyan sok ellentmondás és logikai kérdés merül fel az emberben a mai világunkból, hogy bőven van, mi karbantarthatja agyi pályáinkat.

Ha a feszültségek, konfliktusok és feloldhatatlan dilemmák alkotják egy-egy kultúra savát-borsát, egy bizonyos kultúrához tartozó emberi lényben egymásnak ellentmondó hitek és értékek kavarognak. Ez annyira lényegi eleme minden egyes kultúrának, hogy saját neve is van: kognitív disszonancia. A kognitív disszonanciát gyakran az emberi psziché meghibásodásának vélik. Pedig alapvető tartozéka annak. Ha az emberek nem lettek volna képesek egymásnak ellentmondó hitek és értékek szerint élni, valószínűleg lehetetlen lett volna bármilyen kultúrát létrehozni.

A globalizáció kezdetei

Az évezredek során a kis, egyszerű kultúrák fokozatosan nagyobb, összetettebb civilizációkká állnak össze, így a világon egyre kevesebb megakultúra létezik, amelyek mindegyike nagyobb és összetettebb.

Ma a vallást gyakran tekintik a diszkrimináció, a nézeteltérés és a széthúzás forrásának. Pedig a vallás – a pénz és a birodalmak mellett – az emberiség harmadik nagy egyesítője. Mivel minden társadalmi rend és hierarchia elképzelt, mind törékeny, méghozzá annál inkább az, minél nagyobb a társadalom. A vallás létfontosságú történelmi szerepe az volt, hogy ember feletti legitimitást adjon ezeknek a törékeny rendeknek. A vallások kinyilvánítják, hogy törvényeink nem emberi fejekből pattantak ki, hanem egy abszolút és felsőbbrendű erő rendelte el őket. Ez néhány alapvető törvényt megkérdőjelezhetetlenné tesz, biztosítva ezzel a társadalmi stabilitást.

Az első egyetemes és térítő vallások csak a Kr. e. 1. évezredben jelentek meg és döntő szerepet játszottak az emberiség egységesülésében, ugyanúgy, ahogy az egyetemes birodalmak és az egyetemes pénz kialakulása is.

Szóval, a 12 pontból többet is ide lehetett volna idézni a szabadság, egyenlőség, unió, alkotmány témákhoz kapcsolódóan elsősorban, de belemenve az összefüggésekbe, még többet is találhatnánk.

A könyvről fogok még írni, mert szeretem megosztani azokat a gondolatokat, amelyekből én is tanulok, érdekesnek, hasznosnak tartok. Ez itt nem a tompa agyak játszótere!

Eszembe jutott egyik ügyfelem, egy cégtulajdonos, aki a múltkor annak örült talán legjobban a találkozásunk után, hogy milyen jó volt értelmesen beszélgetni. Benne vagyunk a napi rutinunkban és észre sem vesszük, hogy másra nem fordítunk időt. Kell a kizökkenés, a gondolkodás, olvasás, értelmes időtöltés. Még ha a gondolkodás olykor nem is vezet mindig élményszerű eredményre, érdemes vele kísérletezni időnként, hiszen, mint egy ismerősöm mondta: használjuk már az eszünket, hiszen nem vagyunk növények!

Olvasás közben és a fentiek írása közben is valahogy sokszor eszembe jutott az oktatási rendszerünkkel kapcsolatos mostani történés, illetve a menekültválság kérdése is. De mint mondtam, nem akarok aktuálpolitizálni. Csak ugye minden mindennel összefügg és ha valami foglalkoztat… és nem árt gondolkodni sem néha (legalábbis én soha nem szerettem, ha megmondták, miről mit gondoljak).

Egyébként a témáról már írtam régebben a saját blogomban http://coachco.blog.hu/2015/08/06/migracio_menekultek_gyokereink_nemzeti_buszkesegunk#more7686368

Koskovics Éva