„Nincs őszintébb szeretet, mint az étel szeretete.” Mondta a bölcs és méltán híres drámaíró, George Bernard Shaw. A fenti kép egy hónapja készült a barcelonai piacon. Ők is tudják!

Rengeteg recept, gasztroblog lelhető fel a neten. Aki kicsit is fogékony a témára, nem kell sokat tennie érte, ha ki akar tenni magáért egy jó kis nyári vacsival, ebéddel, vagy csak úgy vágyik valami újra. Ehhez annyi ötletet talál két kattintással, hogy inkább a választás, a döntés lesz a nehezebb feladat, nem a megvalósítás.

Ma már specialitásnak számít, ha valaki szezonális kajákat készít, pedig régen az volt a normális. Jó, tudom, más a világ, nincsenek távolságok, tudunk fagyasztani, stb. De mégis! Mi még, akik anyáink, nagyanyáink kertjeiben, azok mellett nőttünk fel, tudjuk, milyen az első zöldborsó leves, vagy zöldbab leves, az első saját rántottcsirke, a fáról lelegelt gyümölcs, a kertben leszedett és azon nyomban befalt napmeleg paradicsom. Ezeket nehéz rekonstruálni még a piac segítségével is, pláne a hűtőkamrákból az áruházba, majd – több nap megpróbáltatást átélve még piacképesnek ítéltetetten – asztalunkra került formátumban.

Nyáron nálunk gyakori étel volt a tökfőzelék és imádtuk behűtve is, sőt, úgy volt az igazi. Gyakran főztünk habart krumplilevest is, sok kaporral, az ugyanúgy hidegen is ehető, sőt! És a salátaszezon végeztével egész nyáron végig volt kovászos uborka.

A hideg levesekről jut eszembe: miután láttam az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén c. Almodovar filmet (ez nagyon régen volt), izgatott a gaspacho (a spanyolok hideg paradicsom levese/itala). Tudom, a filmben más is volt, de én tényleg a levesre voltam kíváncsi. Erről is vannak fenn receptek, szerintem ez is tipikusan az a műfaj, amit nem lehet elrontani. Sok paradicsom (lehámozva, kimagozva), bele extra szűz, finom olívaolaj, uborka, paprika (esetleg chili), hagyma, fokhagyma, bazsalikom, oregánó tetszés szerinti mennyiségben és összeturmixolva, behűtve. Isteni tud lenni és mindenki imádja!! A legelvetemültebbek még egy kis vodkával, borssal is megbolondíthatják… Akkor a legfinomabb, ha saját paradicsomból készül. Ha nincs, érdemes azt az óriási nagy fajtát venni hozzá.

Csak úgy mellékesen mondom, hogy ugye tudjátok, a paradicsom hámozása nem bonyolult, egyszerűen le kell forrázni és lehúzható a héja. Minden ételbe jobb így beletenni, a lecsóba is.

Tegnap vendégség volt nálunk és 14 éves unokahúgom ebéd után így nyilatkozott: Éva! Megint nagyon finom volt az ebéd amit főztél! És én úúúgy szeretek enni!!!” Mire az anyukája: „reméljük, ez így is marad!” – gondolván azokra a tizenéves lányokra-fiúkra, akiket elkap a divathullám és ők is negyven kilósak szeretnének lenni és aztán elkezdenek fogyni és nem tudnak megállni, jönnek a testképzavarok, súlyos problémák.

Talán épp azzal is megelőzhetőek ezek a dolgok, ha rászoktatjuk gyerekünket arra, hogy az evés tényleg élvezet, élmény tud lenni, az ételek megtervezése, a bevásárlás, az elkészítés egyaránt. Nem mindegy, mennyi időt szánunk rá (szándékosan nem mondom, hogy mennyi pénzt!!), milyen minőséget fogadunk el és mennyire vagyunk nyitottak, kreatívak, fogékonyak. Akinek van kertje, szerencsés, meg tud termelni egy-két dolgot. Már egy saját fűszernövény is fel tudja dobni az ételt, nem beszélve egy-két zöldségről, amit könnyű megtermelni. Hogy lássátok, nem csak légből beszélek, megmutatom az én terméseimet:

Mángold:

A gyerekeim nem szeretik a spenótot, de rájöttem, a spenótos tésztát és a mángoldos tésztát megeszik, sőt, mondhatom, egyik kedvenc nyári étele lett a családnak.

Sok párolt spenót/mángold rengeteg fokhagymával és vagy füstölt, vagy parmezán sajttal. De van a másik változat, amikor tejszínt is teszek rá és kéksajtot, az már egyenesen mennyei tud lenni, de ha még ennél is jobban ki akarok magamért tenni, netán jön vendég is és még látványosabbnak szeretném, akkor beledobok még pár szárított paradicsom darabkát, így még nemzetiszínű is lesz az étel.

Nyáron a franciáktól ellesett és a mi lecsónkkal szoros rokonságot mutató ratatouille tetszőleges fajtáját, továbbgondolt módozatait is nagyon ajánlom. Nálam vannak napok, amikor hirtelen kell valamit összeütni, abból, ami van (merthogy nincs időm/energiám nekem sem mindig előre átgondoltan, tervezetten készülni imádott családom táplálására). Na, ezekből szoktak készülni a legjobb ebédek. Bár a fiaim nem mindig szeretik, ha nagyon kreatívkodok, ők a jól megszokott ételeket, főleg a húsféléket, tésztákat részesítik előnyben, de engem nem lehet visszavetni kísérletező kedvemben. Szóval, visszatérve a ratatouille-hoz, köretnek is nagyon jó tud lenni és variálható szabadon: gombával, zöldfűszerekkel, sok krumlisra - krumpli nélkülire, stb. Egész más ízvilága lesz, ha teszünk rá egy nagy szál rozmaringot (nekem ekkora bokor van a kertemben):

Azt tapasztaltam, ha nyáron van itthon paradicsom és finom olívaolaj, akkor már nagy baj nem lehet (tészta, fokhagyma, hagyma, fűszerek mindig vannak, sőt, még kenyér is akad). Egy egyszerű tészta (bazsalikommal, oregánóval, ami szintén kell, hogy legyen a kertben, vagy a konyhaablakban), vagy pirítóskenyér apróra vágott paradicsommal (megfűszerezve a fent említettekkel – az olaszok bruschettának hívják) – na meg egy kis rozé fröccs hozzá és szava nem lesz senkinek.

A gyereket azért ne itassuk rozéval, neki készítsünk limonádét /nekem a gyömbéres a kedvencem, ami issszonyúan egészséges is (!!), igaz, a gyerekek nem nagyon bírják, nekik jobb a hagyományos citromos/, vagy szörpöt. Kedves barátnőm blogjáról van a kép a rebarbara limonádéról (érdemes belenézni, szuper recepteket találhattok rajta:):

Akinek más tervei is vannak, további élvezetekre vágyik, annak ajánlom Soma könyvét:

Ezt írja Soma:

"Tudom, megtapasztaltam, hogy az érzékiséggel, vagyis örömteli jelenléttel elkészített ételek energiát adnak. Mégpedig többet, jobbat, mint a lelketlenül, kötelességből legyártottak. (A negatív érzésekről már nem is beszélve)." Soma mindig megmondja a tutit! - Egyetértek vele!!

Ehhez egy kis illusztráció még a tavalyi nyárról (szintén Nagykovácsiban termett, de nem a mi kertünkben):

Persze vannak extra lehetőségek is, idei élményünk volt Orfűn kedves baráti társaságban: csiptetős ponty! Brutálisan finom volt! És a látszat ellenére nem lehetetlen a kivitelezése, érdemes megpróbálni.

A tavalyi nyárról eszembe jutott a somos kalandunk a férjemmel (és Liza a rókatündérrel), aki nem olvasta akkor és még van energiája hozzá, itt:

Közben, amíg írtam, megfőtt a mai ebéd is. A hétvégéről maradt zöldséghez találtam egy kis virslit a hűtőben...:

Koskovics Éva

coach

(nem gasztro coach, merthogy már ilyen is van, de a munka mellett enni és főzni is szerető)