Az élet sok öröme között az egyik legkézenfekvőbb és talán leginkább rajtunk múló fajtája az evés. Persze ha valaki csak a homárt szereti (mint barátnőm kisfia közölte az iskolai menzán a konyhás nénikkel) akkor adódhatnak problémái, de többségünk talán ennél nyitottabb és kevésbé igényes.

Az, hogy mennyire teszünk érte és mennyire tartjuk fontosnak, változik az életkorunkból, az anyagi lehetőségeinkből, az egészségi és a családi állapotunkból kifolyólag egyaránt. Együtt, társaságban főzni, enni külön élmény.

Évente, kétévente látogat haza külföldön élő barátnőm és mindig megállapítja, hogy ha itthon élne, biztos 10-20 kilóval több lenne. Mindig elolvad az itthoni ízektől, a vidéki rokonok süteményeitől, leveseitől. Én is mindig ebéddel várom őket, persze kiteszek magamért... és minden évben kap tőlem 2-3 üveg saját készítésű lekvárt is. Ő ettől nagyon boldog, én pedig attól, hogy örömet okoztam neki és a családjának. A nagy fia idén jön a Sziget Fesztiválra a holland barátaival és mondta nekik, meglátjátok, Magyarországon olyanokat fogtok enni, hogy megemlegetitek (reméljük, nem éri őket csalódás!).

Amikor gyerek voltam, nem volt étterem ott, ahol laktunk, Mádon. Még 5-10 éve sem sok lehetőség volt, ha azon a környéken éttermet keresett az ember. Ma azonban olyan gasztronómiai élményekben lehet részünk Tokaj-Hegyalján, hogy el sem hiszem. Mádon pedig különösképpen. A Gusteau, az Első Mádi Borház, a Percze, de a jó öreg Sárga Borház is tuti helyek, de Bodrogkeresztúr és Tokaj között a Lebuj halászleve, vagy Tímárban az Üvegtigris halsütödéje is érdemes arra, hogy útba ejtsük. Nem is beszélve a messze földön híres, igaz kicsit távolabbi, encsi Anyukám Mondta étteremről.

Kedvcsinálónak a Percze Élményközpont minapi egyszerű napi menüjének egyik fogása:

Mi mostanában többször is teszteltük (női tábor, családi látogatás) és minden alkalom élményszámba ment.

Ez pedig az Üvegtigris előtti mólóról látható Tokaj-hegyi látkép:

Na de hogy jön ehhez a házasélet? Tavaly a lekvárfőzés terén volt olyan élményem, amit akkor megosztottam a saját blogomon és most újra feleleveníteném itt, hiszen lassan közeleg a som-érés ideje. Nagyon egészséges gyümölcs, jó kirándulási lehetőség, a lekvárfőzés perspektíváiról nem is beszélve...

Szóval, itt olvashatjátok!