Sok dologra gondolhatunk, amikor azt mondjuk valakiről, ez az ember nagyon kreatív. De valójában miben nyilvánulhat meg a kreativitás? Csakis valami produktumban, valami újdonságban, különleges alkotásban, újszerű megoldásban?

Néhány kiemelkedő, egyértelmű példa:

• A leglehetetlenebb technikai problémákat is meg tudja oldani, mindig van rá egy mentő/váratlan ötlete, addig agyal rajta, amíg egyszer csak előáll a megoldással.
• Olyan lakásokat /kerteket/házakat tervez és épít meg, amelyeken látszik a keze nyoma, egyéni látásmódja, különleges stílusa van.
• Könyvelőként, adószakértőként mindig van olyan megoldási tanácsa, amivel ügyfele a legjobban jön ki a problémából. A jogszabályok keretei között, azok határán táncolva hihetetlen érzékkel találja meg mindig az optimális megoldást.
• Öltözködési stílusában van valami különleges: mindig talál egy-egy darabot, kiegészítőt, amivel feldobja az adott szerelést, megtalálja, mi a legelőnyösebb számára (vagy mások számára), valahogy tudja, mit hogyan kell hordani.
• Úgy főz/süt, mint egy félisten. De nem bír receptek alapján dolgozni, mindig alkotásként fogja fel ezt is, beletesz valami olyat, ami másnak nem jutna eszébe, úgy tálalja, olyan párosításban adja az ételt, amilyet még nem ettünk, vagy nekünk eszünkbe nem jutna. Nála egy vajas kenyér is ínycsiklandozó tud lenni. Stb.

Ha egyik sem jellemző ránk, még mindig nem kell azt gondolnunk, hogy mi nem vagyunk kreatívak. Egyáltalán, mi az a kreativitás?

A hétköznapi ember is lehet kreatív, vagy csak a művészekre, az alkotó tevékenységet folytatókra értelmezzük ezt a fogalmat? A fenti, könyvelőkre és adószakértőkre való utalás már sugallja, hogy én tágabban értelmezem a kreativitást. Szerintem az égvilágon minden tevékenységben megnyilvánulhat, még a futószalag mellett dolgozók esetében is van rá lehetőség: ha mondjuk úgy dolgozik, hogy egyfajta flow állapotot ér el ebben a tevékenységben, megtalálja benne magának azt, ami jó (van, aki kifejezetten kedveli a monotonitást), akkor még az is lehet, hogy közben az agya egészen máshol jár és mondjuk közben verset fogalmaz, dalt dúdol magában, vagy azt tervezgeti magában, hogyan rendezi majd el a kertjében a növényeket.

A lehetőségek korlátlanok, a mértékek egyéniek, szubjektívek.

Tehát akkor mi is a kreativitás: az újra, új megoldásra, a fejlődésre való nyitottság? Az, hogy mindig készek vagyunk újítani, nem fogadjuk el, hogy csak egy megoldás ígérkezik, hiszünk magunkban és másokban?

Már többször írtam arról (Carol S. Dweck könyve alapján is, címe a Szemléletváltás, A siker új pszichológiája), hogy két típusra oszthatóak az emberek: az ítélkezőkre és a fejlődési típusúakra. Aki ítélkező, rögtön tudja mit kell mondani, csinálni, konzerv megoldásai, konzerv élete van, ’tudja’, ki milyen, kitől mit várhat el, mit hogyan oldjon meg, sőt, inkább neki se lásson, mert úgysem…

A fejlődési típusúak ezzel szemben hisznek magukban, abban, hogy mindent meg lehet tanulni, meg lehet oldani, mindenkitől tanulhatunk, érdemes nyitottnak lennünk, az élet egy nagy kaland.

Persze a kreativitás értelmezése még sok irányba elvihet, a spirituális gondolkodásra hajlamosak szerint a kreativitás kiapadhatatlan forrása maga a kollektív tudattalanhoz való hozzáférés, annak képessége, az arra való nyitottság, érzékenység. Izgalmas téma, az biztos.

Készültem egy kis teszttel, ami alapján megtudhatjuk magunkról, mennyire vagyunk kreatívak.

Játsszatok velem egyet!

Íme az én kérdéseim, nézzétek végig, hányra válaszoltok IGEN-nel:

1. Tudok és merek álmodozni.
2. Ha döntenem kell valami nagyon fontos témában, nem biztos, hogy mindig mindent figyelembe veszek, inkább a megérzéseimre hallgatok.
3. Akkor dolgozom, amikor a leghatékonyabb vagyok (tudom magamról, mikor érdemes nekilátnom egy komolyabb feladatnak).
4. Időt fordítok az egyedüllétre is.
5. Ismerem és szeretem a tudatos éberség, a valamibe való elmerülés, a flow állapotát.
6. A kudarcokból is tanulni tudok, fel tudom dolgozni, fel tudom használni azok tanulságait az életemben, munkámban.
7. Új tapasztalatokat keresek, nyitott vagyok új dolgokra. Kíváncsi vagyok sok dologra.
8. Nem adom fel, legyen szó bármiről is, még a kockázatot is bevállalom, ami vele jár.
9. Az életet az önkifejezés lehetőségének tartom.
10. Szenvedélyes vagyok, ha valami felizgat, nem fogom vissza magam, átadom magam neki.
11. Össze tudom rakni a részleteket, látszólag egymástól egészen távol álló dolgokból tudok inspirációt meríteni.

Nos, hány kérdésre sikerült igennel felelni?

Ha mindre, akkor gratulálok, egyértelműen kijelentheted magadról, hogy kreatív, nyitott, fejlődési típusú ember vagy. Biztos nagyon sikeres az életed! Vagy ha még az elején tartasz, akkor az lesz!

Ha több kérdésre nem jött szívből jövő igen, akkor talán érdemes lenne ezen elgondolkodni, beszélgetni másokkal róla, ők hogy látják ezt, közeli ismerősök mennyire értenek egyet vele, miben nyilvánulnak ezek meg nálad, min kellene esetleg változtatnod.

Ha sok a NEM-leges válaszod, akkor nem kizárt, hogy erősen rögzült szemléletmód jellemezhet. Vigyázz, ne ragadj bele, mert neked lesz minden nehezebb az életben. Dolgozz rajta, dolgozz magadon. Tudod! Segíts magadon, az isten is megsegít!

A mellékelt képek egy igazán, egyértelműen kreatív ember alkotásai: Kovács Rózsa festőművész festette őket, mégpedig egy olyan helyre és alkalomra, ami megihlette őt: a mádi Barta Pince csodálatos kiállító termébe. A Jó éjszakát Mád! alkalmával volt június 10-én, tegnap a megnyitó, aki arra jár, nézze meg, egész nyáron nyitva lesz. A nőiségről, annak megéléseiről, változásairól szól. Engem nagyon megfogtak a képek, remélem, így kimazsolázva is hatnak. Lehet, hogy nálam a kreativitás elsősorban abban nyilvánul meg, hogy csodálom a kreatív embereket? Ez is benne van. De szerencsére a fenti kérdésekre szinte kizárólagosan igen-jeim vannak.

Szép, kreatív nyári napokat!

Koskovics Éva

coach