2018. ápr 26.

„Engedem, hogy a holtpont jöjjön és menjen” – interjú Fias Judit ironman-versenyzővel

írta: SzabóElvira
„Engedem, hogy a holtpont jöjjön és menjen” – interjú Fias Judit ironman-versenyzővel

A sportolás pozitív pszichés hatásairól, mentális felkészülésről és a belső gátak legyőzéséről

Fias Judit sportember, aki tavaly sikeresen teljesítette az ironman triatlont, saját bevallása szerint sokáig nem gondolt arra, hogy az emberi teljesítőképesség határait feszegesse. Ám a sportolás hatására olyan pozitív irányba alakult át a személyisége és az egész szervezete, hogy rákapott az ízére… Beszélgettünk pozitív pszichológiai változásokról, komfortzónáról és holtpontokról, sőt, a harmonikus párkapcsolat titkáról is.

13887033_10153785821336334_3529564230511037776_n_4.jpg

Fias Judit verseny előtt

Hogyan lett belőled olyan sportlady, aki az ironman triatlont is végigcsinálja?

Hosszú utat jártam be idáig. A lustaság és a depressziós hangulat térfeléről kerültem át a másik oldalra. 5-6 évvel ezelőtt nehéz időszakot éltem át az életemben, nem szerettem az akkori munkámat, nem végeztem lelkesedéssel a feladataimat. Magamba fordultam, az alvásba menekültem, tétlen voltam, nem mozdultam ki otthonról, és semmi érdemleges nem történt velem. De végül felismertem, hogy ezen változtatnom kell. A változtatás első lépéseként elmentem a Szigetre futni.

Eredetileg testnevelés szakot végeztem – éppen ezért volt igazán fájdalmas a tétlen időszak, de alighanem ezt is meg kellett tapasztalnom –, és már főiskolásként foglalkoztatott, sőt sokkolt az, hogy mennyit kell teljesíteni az ironmanen. Például a Budapest–Püspökladány táv (én püspökladányi vagyok) 180 km – pont annyi, amennyit ott kell biciklizni. Elképzeltem, hogy leúszom az ironman úszástávját, 3,8km-t, majd hazabiciklizek Püspökladányba… Majd ezután lefutok egy maratontávot, mintha elfutnék Püspökladánytól Debrecenig. Őszintén, ki az, aki ezt végigcsinálja?!

38ea1344d09163bd812f309437d3c206.jpg

A szigetkörből nem következik egyenesen az ironman…

Először félmaratont futottam, nagyjából 4 éve. Anyukám is futott már félmaratont, és arra gondoltam, hogy ha ő megtette, akkor nekem miért ne menne? (Azóta is őrzöm azt a szokást, hogy elmegyek a félmaratonra.) Időközben sokat javult, fejlődött a kondícióm. Mivel mindig is jól úsztam, elhatároztam, hogy részt veszek egy túratriatlonon a Velencei-tó környékén. Ekkor kezdtem rákapni az ízére… A következő évben már a fél ironmanen indultam, amit sikeresen végigcsináltam. Ebből természetesen következett, hogy eggyel magasabbra tegyem a lécet.

Ahogy egyre jobban ment a sport, milyen pszichés változásokat tapasztaltál?

Általánosan igaz, hogy ha az ember elkezd rendszeresen futni, néhány hónap elteltével rákattan az agya, és afféle függőség alakul ki. A szervezetem hétről hétre igényli azt, hogy lefussak egy bizonyos számú kilométert, és ezen keresztül levezessem a feszültséget.

Számomra a hosszútávfutás olyan, mint a meditáció. Sosincs közben a fülemben fülhallgató, hanem hallgatom a madarakat és mindazt, ami körülvesz, figyelem a légzésemet, és ettől relaxált állapotba kerülök. Eközben áramlanak bennem a gondolatok, gyakran felmerülnek kreatív ötletek, és megesik, hogy egy engem foglalkoztató problémával kapcsolatban összeáll a kép. Előfordul, hogy annyira befelé figyelek, és nem a futásra vagy a környezetemre, hogy egyszer csak elcsodálkozom: te jó ég, már ezen a szakaszon tartok?

Aktív-éber hipnózis

Prof. Dr. Bányai Éva nemzetközi hírű magyar hipnóziskutató fedezte fel az aktív éber hipnózis jelenségét. Ennek lényege, hogy fokozott mozgásos aktivitással is elérhető a hipnózisra jellemző sajátos módosult tudatállapot, vagyis a jobb agyféltekei működés túlsúlya, a téta agyhullámok fokozott jelenléte, a fókuszált figyelem és a szuggesztiókra való fogékonyság. A biciklizés, a futás, továbbá a törzsi szertartások táncai mind képesek hipnotikus állapotot előidézni. Ez esetben szó sincs alvásszerű állapotról, és aktív-éber hipnózisban az egyén nem érzi magát tehetetlennek sem, ahogy esetenként a hagyományos hipnózisos eljárásnál előfordul.

Kik inspiráltak arra, hogy ilyen magas szintet elérj?

Anyukám fontos példakép számomra. 30 éves kora körül abbahagyta a dohányzást, és elkezdett nagyobb hangsúlyt fektetni a mozgásra. A mai napig fut és kickboxra jár, nagyon fitt és csinos, jó néhány évet letagadhat.

Emellett néhány éve inspiráló ismeretséget kötöttem Csabával, aki megvette a lakásunkat. Ő is sportol, sőt, addigra már a teljes ironmanen túl volt. Kiderült, hogy az úszásidején lenne mit javítania, és az az ötletünk támadt, hogy mivel úszóoktatói képesítésem van, tarthatnék neki edzéseket. A lakás adásvétele után belevágtunk a közös edzésekbe, és amikor látott úszni, azt jelezte vissza, hogy nekem is menne az ironman.

img-98450d557c85a683c46f50dbd123ae7d-v.jpg

Judit édesanyjával

Hogyan készülsz az ironmanre mentálisan és fizikailag?

A fizikai edzés a téli időszakban indul, az úszás, a futás, a biciklizés egyaránt, és egyre emelem a kilométereket. Tavaszra már a hajrájában jár a felkészülés; szerdánként például csoportos futóedzésen veszek részt.

A mentális edzés összetett, és fontos szerepet játszik benne az, hogy mennyi idő van hátra a versenyig. Néhány hónappal a verseny előtt rendszeresen nézek motivációs videókat, vagy kinyomtatok egy-egy inspiráló képet, hogy ösztönözzem magam. Közvetlenül a versenyt megelőző időszakban pedig végigpörgetem magamban az egész megmérettetést: merre visz majd az útvonal, hol fogok biciklizni, hol fogok frissíteni. Tavaly előre elmentünk a nagyatádi verseny helyszínére feltérképezni a terepet. Biztonságérzetet adott, hogy olyan részletekbe menően megfigyelhettem a helyszínt, mint például hol fogok kijönni a vízből az úszás végén.

img-4c10f6ef99fa530e380db73fb1a2016f-v_2.jpg

Mentális és fizikai edzés egyszerre

Mi mindennek kell rendben lennie fejben, hogy a nagy napon menjen a verseny?

Az önértékelésnek. Az önértékelés építése a fizikai edzésekkel párhuzamosan zajlik. Ahogy az edzésekkel a hajrába érek, úgy tapasztalom, hogy egyre többet és többet bírok, sokkal kitartóbbnak és erősebbnek érzem magam.

Felmerülnek benned kételkedő hangok?

Hogyne. Sőt, olyan típus vagyok, aki teret enged a hisztinek, de ezek az epizódok félóra alatt lezajlanak. Tavaly júniusban, néhány héttel a verseny előtt, mélypontra kerültem egy 30 km-es futás során. Egyáltalán nem éreztem kedvet hozzá, de fontos része volt az edzéstervemnek. 25 km-nél szó szerint az aszfalton vergődtem, mint egy óvodás – nem vagyok büszke rá –, hogy innen egy tapodtat sem megyek tovább. Tíz percig tartott a műsor, aztán hazamentem. De nagyon idegesített, hogy lehagytam az edzés végéről 5 km-t, ezért másnap reggel korábban felkeltem, és rátettem az aznapi edzésre a lemaradt távot. Alighanem ezekkel a hisztikkel kiengedem magamból a feszültséget.

Az akaraterő olyan, mint az izom

A pszichológiai kutatások szerint az akaraterőnk (vagyis a kitartásunk, önkontrollunk) olyan, mint az izom: időnként elfárad, de fejleszthető is. A kialvatlanság, az éhség, a stressz olyan tényezők, amelyek rontják az akaraterőnk működését, és hatásukra hajlamosabbak vagyunk feladni a kitűzött célunkat. Ilyen esetben pihenés, alvás, illetve megfelelő táplálékbevitel után kitartásunk régi fényében tér vissza. A rendszeres sportolás bizonyítottan fejleszti az akaraterőt.

Hogyan lendülsz át a holtpontokon?

A holtpont minden alkalommal bekövetkezik, még egy 10 km-es futásnál is. Engedem, hogy jöjjön és menjen. Elfogadom, hogy néhány percig nem úgy megy a verseny vagy az edzés, ahogy szeretném, hogy vissza kell vennem a tempóból. Odafigyelek arra, mi lehet az oka ennek, mert elképzelhető, hogy a táplálék- vagy a folyadékbevitel okozza a problémát. Az tud továbbvinni a holtpont közben is, hogy vizualizálom, magam elé vetítem, milyen lesz célba érni, vagy pedig emlékeztetem magam arra, mennyit dolgoztam azért, hogy itt lehessek. Előfordul, hogy sétálva teszek meg néhány lépést, de utána futok tovább. Amikor túl vagyok a holtponton, hidegrázást érzek, és azt, hogy plusz energiák szabadulnak fel bennem.

20819769_10154843637986334_8163753510700914316_o.jpg

„Nem gondolkodsz, csak mész”

Milyen erőforrásokra van szükséged a versenyen?

Ahogy mondják, ez az év leghosszabb napja… Tavaly óriási erőforrást jelentett számomra, hogy elkísért a versenyre az anyukám és Tamás, a férjem. Erőt adott, hogy tudtam, ott vannak a pálya szélén, és valahányszor intettem nekik, energiát nyertem belőle.

Mi jelenti számodra a legnagyobb gátat?

A lustaság. Szeretem a komfortzónát – az emberi szervezet és minden dolog a világon egyensúlyra törekszik. Ha kimozdulunk az egyensúlyi állapotunkból, diszkomfortérzést élünk át, de ha ezt nem tesszük meg, akkor nem fejlődünk. Sok esetben azt érzem egy futóedzés után, hogy jó volt, jól éreztem magam közben, de alapvetően a komfortzónámban maradtam. Ha például az a cél lebeg a szemem előtt, hogy javítsak az időmön, akkor többet beleadok, és adott esetben kétszer is átélem az edzés során azt, hogy belehalok. De nem feltétlenül megyek el mindig a végsőkig.

A lustaságból fel tudom magam kelteni azzal, hogy motivációs videókat nézek, vizualizálom a következő versenyt, vagy megnézek egy videót a tavalyi ironmanről, amin ott voltam. Célokat tűzök magam elé, például szeretnék majd Montenegróban részt venni egy fél ironmanen. Szeretem a komfortzónát, de tudom, mivel pörgethetem fel magam.

Miben fejlődtél a sportolás hatására az elmúlt években?

Ismét az önértékelést említem. Korábban negatív volt az énképem, amit másokra vetítettem, és nem szerettem az embereket. Ahogy javult az önértékelésem, az emberekkel való kapcsolatom is javult. Emellett rugalmasabbá vált a személyiségem, jobban kezelem a váratlan helyzeteket, mint régen. Fejlődött a kitartásom és az önmotivációs képességem.

20861704_10154843637981334_5543077606613472805_o.jpg

Ezért edzett Judit egész évben

A mindennapi életed mely területeire vitted át ezeket a fejlődéseket?

A munkámban tartani a határidőket olyan, mint futni a célidőért…

Emellett átalakult a férjemmel való kapcsolatom. Eredetileg is harmóniában éltünk, de igazi, egymást támogató szövetséggé váltunk. Ennek nem elsősorban az anyagi vonatkozására gondolok, bár része az is, hogy a férjemtől kaptam a biciklimet, és egy ilyen kaliberű versenyhez jó bicikli kell. Amikor a tavalyi ironmanen nagyon mély holtponton voltam futás közben 30 km után, még ételt sem tudtam bevinni, akkor nagyon sokat jelentett, hogy ott volt és segített. Szerzett nekem konyhasót és kólát – abban az állapotban ezekre volt szüksége a szervezetemnek biológiailag –, és minden erejével biztatott.

Amikor versenyre megyek, akkor megteremti számomra azt, hogy ez a nap rólam szól. Cserébe én is megteremtem, hogy meglegyenek számára is azok a napok, azok az események, amik róla szólnak. Tavaly ősszel részt vett a Spar maratonon, amire egész évben készült. Biztatott, hogy induljak rajta én is, de nemet mondtam. Fontos volt számomra, hogy ez az ő versenye legyen, hogy a verseny napján és előtte a felkészüléssel töltött napokban ő legyen a legfontosabb.

Az interjút készítette: Szabó Elvira

Szólj hozzá

interjú önmegvalósítás önfejlesztés célok elérése Szabó Elvira komfortzóna elhagyása