2018. jún 16.

Öt fontos indok (és egy gyenge ellenérv) arra, hogy nézzük a foci vébét

írta: Éva28
Öt fontos indok (és egy gyenge ellenérv) arra, hogy nézzük a foci vébét

audience-1866738_1280.jpg

Elfogult vagyok a focival szemben. Tudom, ez egy megosztó téma. De nézzétek el nekem, van rá alibim, magyarázatom.

Apám egyetlen gyerekeként, lányként, korán megkaptam a fertőzést. Amit aztán tovább is adtam. Két fiú anyjaként - ráadásul mindkét terhességem alatt foci VB volt -, mit tehettem mást?

Viszont saját személyes, mondhatni genetikusan megkapott okaimon túl van rá több érvem is, miért érdemes nézni a meccseket. A most, Oroszországban zajló Világbajnokság meccseit.

russia-3037142_1280.png

Hogy miért nézzük?

  1. Mert olyan izgalmas meccseket láthatunk, mint a péntek esti spanyol-portugál, ahol Dávid legyőzte Góliátot! Ahol nem csupán a játékosok festettek nagyon jól a szép zöld gyepen (megjegyzem, ez külön szempont is lehetne…), de a legszebb focit láthattuk, annak minden elemét. Sőt, arra is láttunk jó példát, hogy milyen sokat ér az, ha valaki teljes szívvel játszik, belead mindent, és a maga hitét át tudja adni a csapattagoknak is. Ilyenkor még a szerencse is hozzá társul. Mi mást tehet? Lehet nem szeretni Ronaldot (bár nem értem hogy?...), de elvitatni a zsenijét, a szívét, azt nem lehet!
  2. Mert lehetünk együtt úgy a fiúkkal, pasikkal, hogy ugyan nem nagyon vesznek rólunk tudomást, de meccsnézés közben komolyabb ’baj’ sincs velük. Előjön a  gyermeki énjük, a játékos, lelkes, szenvedélyes személyiségük. (Figyeljétek meg, valahogy mostanában nem fognak olyan későig dolgozni, érdekes módon nem kell majd bennmaradni túlórázni annyit…) Örüljünk, szurkoljunk velük, ha ez nem esik nehezünkre!
  3. Mert megérthetünk többet a férfi lélekből: a harci szellemből, az indulataik működéséből, arról, amikor egy labda, egy gól a világ. Ahogy egymásnak tudnak esni, amilyen színészi teljesítményekre képesek (most a pályán lévőkről beszélek), ahogy koncentrálni és fókuszálni tudnak valamire (nézők és játékosok egyaránt), akár leéghet a ház, bejöhet a betörő (nézők esetében); ha jó a meccs, más gond, más tényező nem létezik (kivéve, ha elfogy a sör a képernyő előtt ülőknél).
  4. Mert olyan jó látni, hogy ezeken a szinteken mennyire figyelnek az egyetemes emberi értékekre, mint pl. a rasszizmus-ellenesség közvetítésére, arra, hogy lehet a meccsen egymásnak esni, de utána kezet kell fogni, hogy a csapatot bekísérő gyerekek között legyen egy kerekesszékes is, hogy tegyünk félre legalább itt a pályán minden gyűlöletet, éljük meg, milyen jól megvannak egy csapatban mindenféle színű és vallású emberek. Mindezt Oroszországban, egy kozmopolita Putyin megnyitó beszéd után!! Most tényleg olyan, mintha valóban komolyan gondolhatnánk ezeket az értékeket! Legalább merjük álmodni!
  5. Mert megtapasztalhatjuk, megnézhetjük, hol jár a világ azon a téren, amely sportág, hobbi nálunk erősen megosztja a társadalmat, amely – mondhatjuk nyugodtan – a magyar lélek egyik legfrusztrálóbb témája már évtizedek óta. A hőn áhított siker nem akar jönni, hiába a sok új stadion, a sok pénz, az utánpótlásnevelés és az állami támogatás. Valaha fenn voltunk a csúcson, most meg nem jutunk be a legjobb 32 közé!! Hát nem őrület? Mit tudnak a vízipólósaink, a kajakosaink, a kéziseink, és mit nem sikerül ellesni a fociban a nagyoktól? A minap egy sportközgazdász azt merte mondani, még több pénzt kellene ide invesztálni. Nem tudom, látta-e már játszani az izlandi, a cseh, az iráni, vagy épp a portugál válogatottat? Igen, a portugálokat azért mondom, mert ugyan európai, de mégsem egy nagyon gazdag ország, nincs olyan erős bajnoksága, mint a spanyoloknak vagy a franciáknak, mégis Európa Bajnokságot nyertek! Ott is mit alakított Ronaldo?!

 

tray-2735307_1280.png

Mint ’Lelkizónás’ blogger, azt gondolom, talán a lélek körül kellene kicsit körülnézni… A minap, amikor az utolsó válogatott meccsünkön kikaptunk Ausztráliától, már amikor majdnem megúsztuk egy döntetlennel, lőttünk egy öngólt (ami jobb helyeken is megesik) és azt mondta a kommentátor: „tényleg el vagyunk átkozva”. Na, erre én nem gondoltam még sosem. De lehet, hogy ez a hivatalos álláspont… Akkor viszont kellene keresni valakit, aki le tudja venni az átkot. Biztos vannak ilyenek! Hirdetésekben már láttam… Szerintem ki kellene szabadítani azt a ’lelket’ a béklyó, a nyomás alól! Szabaddá tenni, felszabadítani. De tudom, ez a szabadság az én mániám…

Persze tudom, a focihoz mindenki ért nálunk, még én is... Nézzétek el nekem, hogy erről írtam, tudom, hogy kicsit idegen test itt, de fontos! Annyira ki vagyunk éhezve a sikerélményekre!! Az, hogy pont itt nincs, tényleg nagy pech.

 

Ellenérv

Szeretek megvizsgálni minden kényes kérdést több oldalról is és megérteni azokat, akik másképp vélik, akik máshogy gondolkoznak. Így most is próbálkoztam: milyen ellenérvet tudok felhozni? Miért javasolnám valakinek azt, hogy NE nézze a vébét?

Csakis akkor tudom ezt elfogadni, ha sokkal, de sokkal jobb elfoglaltsága van valakinek, ha tényleg be van oltva a foci ellen (oké, ez már második, de csalok egy kicsit...), és ha mondjuk helyette sportolni jár, vagy garantáltan valami élvezetes, hasznos dolgot csinál inkább. Khm… Gyenge érvek szerintem, de elfogadhatóak. Ha ez van, ha van ilyen, akkor azt kívánom, valahogy élje túl ezt a hónapot, ez is el fog telni. Sajnos!!

 

Koskovics Éva

közgazdász, coach

www.kokart.hu

Már korábban is írtam ezektől a témákról, hol az elmúlt évtizedek legsikeresebb magyar edzőjének könyvét olvasva, hol a nagy Alex Ferguson, a Manchester United hatalmas sikereket elért csapatvezetőjének könyve kapcsán. Mindkét könyv nagyon tanulságos, nem csak focirajongóknak!

Szólj hozzá

sport foci életmód coaching coach co