2018. jún 28.

3 dolog, amit ne felejts el magaddal vinni a nyaralásra

írta: SzabóElvira
3 dolog, amit ne felejts el magaddal vinni a nyaralásra

Útlevél, túracipő, naptej – bepakoltam mindent? Ám a nyaralásra nemcsak utazási kellékeket érdemes vinni, hanem pszichés erősségeket is. Néhány sztori arról, hogyan válhat hasznunkra a megfelelő hozzáállás a vakáción.

1. Hagyd el a járt utat a járatlanért

Nyaralás előtt kinyitunk egy útikönyvet, böngészünk az utazási portálok cikkei között. Megnézzük, az előttünk utazók milyen útvonalakat jártak be – többnyire; s mivel a leggyakrabban bejárt útvonalak a legszebb műemlékek, elámító természeti szépségek mentén vezetnek, alighanem mi is ezeken fogunk közlekedni. Ám vakációzni azt is jelenti, hogy kikapcsolunk a megszokott életünkből, letérünk a megszokott utakról – megengedjük magunknak, hogy bekapcsoljon bennünk a természetes felfedezőkedv. (Tisztában vagyok azzal, hogy vannak országok, ahol a járt útról letérni veszélyes – most nem ezekre gondolok.)

„Vajon hogy élnek a helyiek, milyen ez a város a turistalátványosságokon túl?” – ezt a kérdést teszem fel magamnak leggyakrabban egy külföldi nyaralás során. De a kedves Olvasó talán mást kérdez: „Mi rejlik a kijelölt csapáson túl ebben a gyönyörű erdőben?” Vonatablakból: „De helyes ez a város! Nem olvastam róla, de mi lenne, ha leszállnánk itt egy órára?”

lisszabon1.jpgLisszaboni utcakép

Egy lisszaboni út során remek alkalom adódott egy kis „vargbatűre”. Lisszabon a Tejo folyó torkolatánál fekszik, és egy rövid hajókirándulással a folyót átszelve a túlsó parton teremhetünk, ahonnan szép kilátás nyílik a lisszaboni dombokra. A túlsó parton kisvárosok nőttek ki a földből, a kikötő környékén és a kilátóhelyen sok a kiránduló, de a vidéki Portugália ízét is érezni már.

– Ne a Tejo-hajóval menjünk vissza Lisszabonba, a térkép szerint a közelben komp is jár – mondta a párom. Neki, s annak, hogy ez a közelben nem is volt olyan közel, köszönhetem, hogy láttam valamit az igazi Portugáliából.

Elindultunk. Követtük a térképet, és kisvárosi utcákon tekeregtünk Almadában. A három-négy emeletes lakóházakkal szemben omlásnak indult régi épületek bukkannak fel – mintha gazdátlanok lennének. A vakolatuk lepergett már, az ajtó- és ablakrésekből fűcsomók bukkannak ki, már ha vannak ajtók és ablakok. Belül leszakadt gerendák, csupasz falak; macskák és madarak költöztek ide az emberek után. Elhagyott házak mindenhol akadnak: a kisváros főtere mellett, a sétányon is akár. Portugáliában egészen nyilvánvaló, hogy az elmúlás az élet része.

almada-regi-haz.jpgPusztulásnak indult ház Almadában

De az élet nem szűnik meg, ránk köszön az ablakban könyöklő hölgy képében, aki szombat délután az utcai jövés-menést figyeli; boa tarde!, jó napot! – köszönünk vissza. A város szélén felújított, színesre vakolt, sokemeletes házakból álló lakótelepen haladunk át, a játszótéren gyerekek, egy árnyékos sarokban felnőttek gyülekeznek, valahol a közelben zenét bömböltetnek. Mintha a helyet belengné a szombat esti bulira készülődés hangulata.

Közben estébe fordul a nap íve; a párom bátorít, hogy a megfelelő irányba haladunk. A kíváncsisággal együtt jár a lehetőség, hogy eltévedünk – tudom. Virágos réten birkák legelnek ráérősen. Egy faluba érünk, az út mentén nagyra nőtt kaktuszok és vastag aloe verák. Egy-egy gazdátlanul maradt ház ékelődik a színesre vakolt családi házak közé – az előbbiből dús vadvirágcsomók hajolnak ki, az utóbbiból gyerekek. Lefelé sétálunk a dombról, festői a látkép, a falu, az esti rezzenetlenség; a párom biztat, ez már a célegyenes. Valóban, imhol látszik a kompkikötő és a vízpart, a nap aranypászmákat szór a vízre. Jegyet váltunk; a kompon mi vagyunk az egyedüli külföldiek.

tejo-porto-brandao.jpgPorto Brandão, ahol végül kilyukadtunk

2. Ne a tervezésre koncentrálj, hanem élj a pillanat adta lehetőségekkel

Persze hasznos, ha van útiterv, vezérfonal, elképzelés, hogy mikor merre vennénk az irányt. De az élet gyakran közbeszól, pláne nyaraláskor, például kimaradó járatok, változékony időjárás formájában. S ilyenkor jut szóhoz spontaneitás, no és persze gyakorolhatjuk a kontroll elengedését is.

Egy ízben ellátogattam Łebába, a Balti-tenger partján fekvő kis lengyel üdülővárosba, amit a nemzetközi útikönyvek kevéssé jegyeznek, a lengyelek utazási naptára azonban annál inkább – sok lengyel család évről évre visszatér ide; külföldiekkel hébehóba találkozni. Mindenféle szórakozási lehetőség van, ami a gyerekeket érdekli, dinoszaurusz park, óceanárium, körhinták tömege. Minket azonban leginkább a Łeba határában fekvő híres homokdűnék érdekeltek, amik olyanok, mint egy darab Szahara Európában (még Rommel is itt gyakorlatozott az Afrika Hadtesttel). Előre elképzeltem, ahogy a homokba süpped a lábam, homok folyik a papucsomba és a nadrágomba, miközben megmászom a dűnéket, majd a homokszemeket felverve szaladok lefelé a dűnék oldalán…

leba.jpgŁeba tengerpartja

De a balti-tengeri nyár egészen más, mint a földközi-tengeri: hűvös, felhős és legfőképpen szeszélyes. Érkezésünk másnapján, éppen amikor a dűnék felé indultunk, talán száz métert tehettünk meg, még nem hagytuk el a várost, lecsapott a zuhé. Ám az erős tengeri szél nem fújta tovább negyed óra alatt az esőfelhőket, beljebb, a szárazföld felé, ahogy szokta, hanem egy egész hidegfront érkezett. Ömlött az eső, és rövidesen vacogtunk már. E sorok írója bevallja, számára az egyik legnagyobb kihívás jól kezelni az ilyen helyzeteket. A lengyel vakációzóknak meg se kottyant a vihar, a törzsvendégek rég megszokták, hogy a łebai nyár kiszámíthatatlan – nem hervadt le a mosoly az arcukról, csak beültek egy vendéglátóhelyre, maguknak sört rendeltek, a gyerekeknek gofrit. Élvezték tovább a nyaralást.

leba2.jpg

Łebai homokdűnék

Mondhatjuk, a pillanat nyújtotta lehetőségek radikálisan megváltoztak… Ha én magam nem is, a párom szerencsére felismerte, milyen új lehetőségek nyíltak meg előttünk: azt tenni, amit a lengyelek, akiknek nagyobb rutinuk van abban, hogy ne a szép vagy a rossz idő határozza meg a kedvüket. Például enni egy jó halételt, amiből itt bőven akad. Bowlingozni egy helybélivel, akivel alig értik egymás nyelvét. Figyelni, ahogy a színek és a szagok hirtelen megváltoznak a szürke esőfelhődunyha alatt. És így tovább… Az élet nem állt meg, a terek nem ürültek ki a hidegfront miatt. S a vihar nem tartott örökké, továbbvonult még időben ahhoz, hogy ott-tartózkodásunk alatt eljussunk a híres homokdűnékhez, a kicsinyke szelet európai sivataghoz. S ez az élmény valóban olyan volt, amilyennek képzeltem.

elviraleba.png

3. Vesd le a megszokott szemüveget

Külföldre utazva az országhatárral együtt a saját kultúránk kereteit is átlépjük – egy egészen más világszemléletbe csöppenünk. Azt hiszem, európai viszonylatban éppen az egyik legkedveltebb úti cél, Olaszország jelent kihívást a másfajta kultúra kezelésében. Gyönyörű tájak és városok, de ez a fura nép! – hangzik el gyakran. Mert az átlagos beszédhangerő Olaszországban kétszer akkora, mint ami az emberi fülnek kellemes (megszokott), és hogy lehet az, hogy a közlekedési vitákat ordibálva intézik el az autósok??? Minél délebbre megyünk, annál nagyobb az őrület, főleg az utakon, a közlekedési lámpákat errefelé laza orientációs pontként kezelik a sofőrök (piros lámpánál csak lelassítva hajtanak át a kereszteződésen)... az embernek halálfélelme támad a gondolattól is, ha autóba kell ülnie (ahogy például bennem is az támadt egy ízben Nápolyban). És persze minél délebbre megyünk, annál több a szemét az utak mentén (nápolyi tapasztalat, szintén). Arról nem is beszélve, hogy képtelenség itt tervezni, ha asztalt foglalunk egy étterembe, estére nincs meg a foglalás, és ha nagyon oda kéne érni valahova, biztos hogy órákat késik a vonat, stb. stb. stb.

napoly2.JPGNápolynak nemcsak a történelme, a jelene is tanulságos

Egy másik helyen, másik országban nem működnek azok az alapvetések, amiket otthonról magunkkal hozunk, ám a nyitott és megfigyelő attitűd segíthet feldolgozni azt, hogy néhány kérdésben mások a játékszabályok (és ez még egy olyan rövid epizódnál is megjelenhet, mint a nyaralás). Minél távolabbra utazunk, annál jobban kifordulhat sarkából a világunk – egy másik kontinensen akár néhány nap vagy már néhány óra után megrohanhat egy kiadós kultúrsokk. Ilyenkor húzódjunk vissza, és adjunk magunknak időt, elfogadni, hogy ez egy másik univerzum, és letenni a saját kultúránkból hozott szemüveget, hogy az új közegben – valamelyest – eligazodhassunk.

Szabó Elvira

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

Szólj hozzá

utazás nyár életmód Szabó Elvira