2018. okt 16.

Te tudod, hogy mi hiányzik a lelki békédhez?

írta: Éva28
Te tudod, hogy mi hiányzik a lelki békédhez?

girl-3629520_1280.jpg

Ez egy olyan kérdés, amit nem szokás napi szinten feltenni sem egymásnak, sem magunknak. Ha most mégis feltennétek magatoknak, érdemes lenne megfigyelni, mi az első reakciótok:

Semmi, teljesen rendben vagyok, nem érzem, hogy bármi veszélyeztetné a lelki békémet.

vagy:

Ha én azt tudnám! Az az igazság, hogy sok bajom van az életemmel, sok problémám van, de hogy a lelki békémet mi állítaná helyre, azt magam sem tudom.

vagy:

Pontosan tudom, nálam a következő a helyzet:…

Álljunk meg egy pillanatra!

Nagyvonalakban ez a három alaphelyzet, különböző megfogalmazásban. De nagyon sokszor, mondhatni szinte mindig kiderül, nem is biztos, hogy tényleg az a valós helyzet, amit elsőre gondolnánk. Sokszor vakok vagyunk saját magunkra, sokszor el akarunk hitetni magunkkal dolgokat, van egy (vagy több) hiedelmünk, amivel áltatjuk magunkat, és sokszor nem tudjuk eléggé értékelni azt, amink van. Ezért is érdemes talán kicsit megállni néha és elgondolkodni ilyen és hasonló kérdéseken.

meditation-2091879_1280.jpg

Egyáltalán, honnan tudhatjuk, ha a lelki békénk nincs rendben, mi a csuda az a lelki béke? Valami általános nyugalom? Valami spirituális magasság? Valami belenyugvás-féle, nemtörődömség?

Ki mit ért rajta, kinek mit jelenthet. Biztosan mást jelent egy afrikai halásznak, egy egyetemi filozófia professzornak (még az sem mindegy, épp melyik egyetemen tanít…), egy apácának, egy művésznek, egy orvosnak, és mást jelent egy multinacionális vállalat felső vezetőjének, vagy egy politikusnak. Eleve ezekben a foglalkozásokban a lélek, a lelki működés egészen eltérő mértékben van jelen, más-más funkciót tölt be (van, ahol támasz, van, ahol akadály).

Önvizsgálat

Talán érdemes lehet belegondolni, milyen jelei lehetnek annak, ha a lelki békénkkel gondok vannak?

  • ha rosszul alszunk, sokat agyalunk;
  • ha rossz a lelkiismeretünk, szégyelljük magunkat, nehéz vállalni a tetteinket, nyomasztanak azok következményei;
  • ha sokat aggódunk a jövő miatt;
  • ha már szinte semmi döntést nem tudunk meghozni, annyira félünk azok következményeitől, annyira bizonytalanok vagyunk;
  • ha már azt sem tudjuk, mi magunk mit szeretnénk, kik vagyunk, ha érezzük, elvesztettük, vagy kezdjük elveszíteni az egyéniségünket.

Az, hogy kinél mikor érkezik el a fentiek valamelyike, az nagyon sok dologtól függhet:

  • hány évesek vagyunk, életünk melyik szakaszában tartunk;
  • milyen családi állapotunk van, egyáltalán, van-e családunk és az hogyan működik;
  • milyen egyéb társas kapcsolataink vannak, azokban milyen szerepeink vannak, és hogy érezzük magunkat ezekben;
  • milyen szakaszában tartunk a karrierünknek, megtaláltuk-e a számításainkat, a nekünk való munkát;
  • a munkánkban milyen emberi kapcsolatokkal rendelkezünk, hol vagyunk a hierarchiában, megkapjuk-e a jutalmát munkánknak;
  • mennyire vagyunk nyitottak, informáltak, kíváncsiak és a kapott információkkal mit kezdünk, mire használjuk azokat;
  • milyen a személyiségünk, milyen az érzelmi intelligenciánk, mennyire vagyunk fejlődőképesek, tudunk-e, akarunk-e tanulni.
  • foglalkoztatnak-e minket spirituális, felsőbbrendű gondolatok, célok, például, hogy milyen nyomot hagyunk a világban.

cloud-363075_1280.jpg

 

Szorongás

Sokan szoronganak manapság és gyakran azt sem tudják, mi lehet a fő kiváltó ok, a valós háttér. Amellett, hogy lehet konkrét, napi, kézzelfogható okunk a szorongásra, lehetnek olyan tényezők is, amelyek nem tudatosodnak bennünk: például az őseinktől genetikusan átöröklött szorongások, sejtszinten megörökölt fájdalmak, krízisek és frusztrációk, vagy azok a hatások, amelyek napi szinten érnek minket és lehet, hogy fel se fogjuk, mennyire meghatározzák a hangulatunkat. Néha szinte nevetséges, emberek milyen dolgok miatt képesek szorongani. Szoronghat a számunkra elképzelhetetlenül gazdag ember, hogy veszít a tőzsdén (és vagyona kicsit megcsappan), szoronghat a 20 éves fiatal, hogy nem találja meg élete szerelmét, az idős otthonban Mari néni, hogy Béla bácsi mégis inkább Joli néninek akar udvarolni, de szoronghat C. Ronaldo is, hogy egyszer mégsem őt kiáltják ki a világ legjobb labdarúgójának. Hiába nevetséges a kívülállónak, ha ő úgy éli meg, akkor ez egy jogos, valós szorongás.

Biztosan ismeritek, hallottátok már a lelki béke fohászát:

Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot ahhoz, hogy változtassak azon, amin változtatni tudok és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget a kettő között.

Ez a kulcsa a dolognak! A bölcsesség!

tree-3385957_960_720.jpg

 

Változtass!

A tudatosság, a változtatni akarás és az elengedés. Ezek a megtanulni valók, ez az út!

Megtanulni, mire van hatásunk és mire nem. Megtanulni, kik vagyunk mi, milyenek vagyunk, miben tudunk változni és miben nem. Tudunk-e felelősséget vállalni a tetteinkért, magunkért. Akarunk-e felelősséget vállalni és ha igen, megtesszük-e. Megtanulni elengedni azt, amit el kell. Legyen az egy hamis álom, egy ember, vagy egy túlzott, irreális vágy.

Egyik ember magáért sem vállal felelősséget, másiknak a vállát nyomja a klímaváltozás, a világbéke. És nem azt mondom, hogy például el kell engedni a 'világbéke' célt, hanem ha ez nagyon erős valakiben, akkor úgy kell rajta dolgozni, hogy az reális legyen, a maga keretei között. Ha valaki számára ez nevetséges, ő nem tud és nem akar kilépni a maga mikrovilágából, akkor ő dolgozzon azon, ott. Csak fogadjuk el, hogy nem vagyunk egyformák és a saját céljainkat, vágyainkat vegyük komolyan, éljünk aszerint. Hogy megtaláljuk a lelki békénket!

A tudomány és a tapasztalat

Még mindig, sőt, egyre jobban érvényesek Dr. Kopp Mária orvos, pszichológus szavai, aki hihetetlen módon ismerte a magyar lelket, a vidéket és a várost, a társadalmi folyamatokat és azok egyéni életre gyakorolt hatásait és érthető módon meg is fogalmazta őket. Magatartás- és boldogságkutatásai eredményei révén lett meghatározó szakértője a témának. Sajnos már hat éve nincs köztünk, de megállapításai ma is megállják helyüket (még akkor is, ha alábbi mondatai a 2008-as válság utáni időszakra vonatkoztak):

„Nem csoda, hogy amikor a vállalatok beszélnek arról, hogy itt most felelősek vagyunk a környezetszennyeződésért meg a klímaváltozásért, akkor az emberek ezt nagyon kevéssé fogadják el. Tehát először el kellene nyerni az embereknek a bizalmát azzal, hogy valóban mindent megtesznek azért, hogy például Magyarországon ne menjenek tönkre az emberek, hogy viszonylag biztonságban éljenek. A legutolsó nagy felmérésünk szerint az egész világon a leginkább szorongó és leginkább bizonytalanságkerülő a magyar társadalom. Ugyanakkor viszont folyamatosan azt érzik most a válságban, hogy minden bizonytalanná vált. És hát ebben bizony az üzleti életnek és a vállalkozásoknak azért komoly szerepük van.”

később:

„azt kellene fölfedeznünk, hogy a pénztőke helyett a társadalmi tőke az, ami viszont megmaradt. …akinek vannak jó kapcsolatai, és azokban bízhat, akkor ha mindenét elvették is, ha mondjuk nem haltak meg azok, akikre számíthatott, akkor ez a legbiztosabb befektetés a jövőbe…. a magyar társadalom egy módon próbálja ellensúlyozni a nagyon súlyos válságot, hogy akinek vannak családi kapcsolatai, azokat fölértékelik, tehát azoknak még nagyobb az értéke. … A tragédia az, hogy nagyon sok embernek viszont nincsen már ez a családi biztonsága sem, mert a fiatalok nehezen találnak maguknak párt, igazán megbízató, igazán olyan partnert, akiben egy életen át tudnak bízni, és emiatt aztán hihetetlenül nehéz helyzetbe kerülnek. A családi és a közvetlen kapcsolatokon túl fontos újraépíteni a civil társadalmat, ez az egyetlen kiút, mert ez az, ami tényleg komolyan veheti azt a fajta felelősségérzetet, hogy felelősek vagyunk a világnak a jövőjéért is.”

/Forrás: Kőszegi András: Ez a CSR címmel, 51 felelős beszélgetés címmel/

Kopp Mária is és mások is sokszor felhívták arra a figyelmet, hogy a társadalmat az együttműködés, a közös célokért való közös küzdés és összefogás tudná kimozdítani, fölébreszteni.

Persze akinek magával van előbb dolga, kezdje ott! Ő ne vegye magára a világ problémáit!

Kepes András, ismert tévés személyiség, író a Világkép című, pár éve megjelent könyvében is próbálkozik azzal, hogy kicsit eligazítsa az olvasóit a nagy összevisszaságban: hogyan működnek a világ különböző társadalmai, kultúrái, hogy élnek az emberek a távoli országokban, idegen világokban, valóban reálisan látjuk, ítéljük-e meg a távolból az idegen kultúrákat. A könyv élvezetes, érdekes utazás kultúrák, országok, vallások, filozófiák körül, érdemes elolvasni.

Egy részt idéznék belőle:

„Távoli országokat járva sokszor tapasztaljuk, hogy némelyekkel kitűnően megértjük egymást, első látásra kialakul a kölcsönös rokonszenv, értjük egymás gondolatait, humorát, még akkor is, ha nincs közös nyelvünk. Miközben sok földink – akikkel hasonló kultúrában, nyelvben, értékrendben nevelkedtünk – olyan idegen számunkra, mintha más galaxisról teleportálták volna ide. És ez nem függ származástól, műveltségtől, foglalkozástól, hittől, politikai világnézettől. Mitől függ hát? Én csak azt tudom elmondani, számomra mi volt a közös a mongol birkapásztorban, az arab kereskedőben, a buddhista lámában, a kenyai egyetemistában és a német rockerben, amitől úgy éreztem, jó velük lenni: a nyitottság, az érdeklődés, a belső szabadság, az önbizalom, a humorérzék, a derűs életszemlélet, a természetes elegancia. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, feltétlenül szükségünk van önbecsülésre, érzelmi kötődésre, és arra, hogy magunk dönthessünk a sorsunk felől. Vagy legalábbis úgy higgyük. Ezekben az emberekben mindez megvolt. Ezzel szemben, aki sikertelennek, kirekesztettnek, elnyomottnak érzi magát, az többnyire másokat okol a kudarcaiért, gyűlölködővé válik, felelősöket keres, összeesküvés-elméleteket sző, és képtelen az együttműködésre.”

Legyen önbecsülésünk!

Azt látom, az önbecsülés sokakból hiányzik. Viszont azt is megtapasztaltam, hogy nem kell hozzá sok, hogy rá lehessen találni! Egy jó közösség, egy kis tudatosság, önismereti utazás sokat tehet annak érdekében, hogy letisztázzunk dolgokat magunkban és felmérjük, mire is vagyunk képesek. Mi mindenre még, amire eddig nem is gondoltunk.

Higgyétek el, ha a tükörbe bele tudunk nézni, a világot is szebbnek látjuk! És szebb is lesz!

 

Koskovics Éva

coach

www.kokart.hu

www.treevision.org

 

Szólj hozzá

szorongás boldogság megküzdés coaching önfejlesztés coach co