2018. okt 19.

A traumákból új élet sarjad

írta: SzabóElvira
A traumákból új élet sarjad

Az élet hullámhegyek és -völgyek sorozata – néha azonban olyan események történnek, amelyek egészen mélyre lökhetnek minket. Meghal egy hozzátartozónk vagy közeli barátunk, egy súlyos diagnózissal lépünk ki a kórház ajtaján egy kivizsgálás után, egy fájdalmas párkapcsolati szakítás letargiába taszít. Ezek az események traumákként rögzülnek a személyes emlékeink közt, és a kétségbeesés, a bánat, a rettegéssé fokozódó félelem érzelmei kapcsolódnak hozzájuk. Ám a traumák a pszichológiai kutatások szerint nemcsak a szenvedés és fájdalom, hanem a lelki növekedés forrásai is.

A pszichológiai kutatások különféle helyzetekben dokumentáltak olyan eseteket, amikor egy-egy nagy megterhelést jelentő eseményből pozitív forgatókönyvek ágaztak el – már ami az emberek belső, pszichológiai valóságát és megéléseit illeti. Ezt nevezi poszttraumás növekedésnek a pszichológiai szakirodalom.

natures-force-1224382-1918x1438.jpg

[A poszttraumás növekedésről] szinte minden elképzelhető testi és lelki megrázkódtatás – többek között erőszak, bántalmazás, baleset, természeti katasztrófák, terroristák támadásai, életveszélyes betegségek és akár még hosszú távú űrutazás – után beszámoltak már – írja Kelly McGonigal egészségpszichológus. – Dokumentálták olyan embereknél, akik folyamatos stresszben élnek, például fejlődési rendellenességgel felnövő gyermeket gondoznak, megpróbálnak hozzászokni a gerincvelő-sérülésük következményeihez, traumaellátásban dolgoznak, vagy krónikus betegséggel élik az életüket. Még olyanok is beszámoltak róla, akik a legborzalmasabb traumákon estek át életükben, például akiket megerőszakoltak vagy akik hadifogságba estek.”

Megrengetés és újjáépítés

Kulcsár Zsuzsanna pszichológus kutató a traumát szeizmikus eseményként írta le, amely megrengeti életünket és romba dönti világképünket, miszerint az élet és a világ általában véve kiszámítható és igazságos. Ezt követően azonban megindul az újrarendeződés, és kialakítunk egy olyan életszemléletet, amely már a trauma élményét és tapasztalatát is magában foglalja.

earthquake-1665891.jpg

A trauma lényegében vízválasztó az életünkben: élesen elkülönülhetnek az azt megelőző és az azt követő események. A trauma sokkjából felépülve:

  • fontosabbá válhatnak számunkra az emberi kapcsolatok;
  • előtérbe kerülhetnek a belső értékek és maga az élet szeretete;
  • úgy érezhetjük, nagyobb belső erőre tettünk szert;
  • új életpályán/életúton indulhatunk el;
  • vagy akár nyitottá válhatunk a spirituális tapasztalás irányába.

Az élet ezen aspektusaiban bekövetkezett változásokat tekintik a pszichológusok pszichés gyarapodásnak.

Értelmet találni a romok alatt

Ám ez hosszú és nehéz folyamat. Belső munkát igényel, hogy megértsük, pontosan mi történt velünk, és hogy megtaláljuk a kapaszkodókat a továbbéléshez és továbblépéshez. Abban, hogy a trauma hatására végül ne le-, hanem felépüljünk, sokat segíthet a jelentés- és értelemkeresésre való fogékonyság – vagyis hogy hajlandóak vagyunk alaposan „megrágni”, ami velünk történt, az események mélyebb jelentését és összefüggéseit kutatni. Ez az elmélyült gondolkodási folyamat szolgálhat alapul az újjáépítéshez és azoknak a tanulságoknak a levonásához, amelyek a traumát követő életünk alapvetéseiként szolgálnak majd; mondhatni, az új mindsetünk, azaz szemléletmódunk, életszemléletünk pillérei lesznek.

tree_roots_lake_2.jpg

Vigyázat: a „miért pont én?”, „mi lett volna, ha…?” típusú kérdések nem vezetnek jóra. Fontos, hogy ne elmeneküljünk a szenvedéstől, hanem átéljük a fájdalmat, akár egy olyan személy társaságában, akiben megbízunk, és ha eljön az ideje, olyan kérdéseket tegyünk fel, mint „mi lenne, ha így és így tennék ebben a helyzetben?”.

[…] a nehéz élményekből fakadó jó dolgok nem magából a traumatikus vagy stresszes tapasztalatból nőnek ki, hanem belőlünk – írja Kelly McGonigal –, azokból az erőkből, amelyeket a rossz dolgok hívnak életre, és abból a természetes emberi képességünkből, amellyel a szenvedést értelmessé tudjuk alakítani. A stresszel való megbarátkozás részben azt jelenti, hogy meg kell bíznunk ebben a képességünkben még akkor is, ha a fájdalom még friss, a jövő pedig bizonytalan.”

Szabó Elvira

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

A cikk eredeti, teljes változatában, amely a Gyökerek és Szárnyak blogon jelent meg, egy igaz történetet is olvashatnak arról, hogy súlyos melldaganat diagnózisa után átformáló pszichológiai növekedés következett be.

A cikkhez felhasznált forrásművek:

  • Kelly McGonigal: A stressz napos oldala. Miért jó a stressz és hogyan bánjunk vele ügyesebben? Ursus Libris, Budapest, 2016.
  • Kulcsár Zsuzsanna (szerk.): Teher alatt... Pozitív traumafeldolgozás és poszttraumás személyiségfejlődés. Trefort Kiadó, Budapest, 2005.
Szólj hozzá

stressz trauma gyökerek és szárnyak Szabó Elvira