A cím alapján valószínűleg sokaknak eszébe jut Márai Füves Könyve, amelyben többek között így ír „a Rendről és a Gondviselésről”: „Mindenben rend van, a dolgok eljutnak hozzánk, akkor is, ha ujjunkat sem mozdítjuk, s rend van abban is, hogy időnként mozdítjuk ujjunkat, vagy lelkünket a célból, hogy a dolgok eljussanak hozzánk, mi eljussunk bizonyos helyzetekhez, emberekhez, gondolatokhoz, melyekhez személy szerint, elodázhatatlanul közünk van.”

Ahogy közeleg az év vége, ezek a mondatok jutottak eszembe arról, hogy 2018-ban két olyan embert is megismerhettem, akik inspiráló hatással voltak rám, s akikhez – Márai szavaival élve – talán „elodázhatatlanul” közöm volt. Noha mindketten a „gyengébbik nem” képviselői, erősek, energikusak, ugyanakkor érzékenyek, empatikusak, és – ami talán a legmeghatározóbb közös vonásuk – példaértékű a hivatástudatuk, amelynek középpontjában mások támogatása, segítése áll.

Karácsony előtt különösen nagy hangsúlyt kap a valódi segítő szándék, a tényleges figyelem és őszinte odafordulás, ami a mindennapokból már-már kikopni látszik – mert rohanunk, fáradtak vagyunk, vagy mert mi magunk is figyelemre vágyunk, esetleg segítségre szorulunk… A másokat támogató emberek azonban az év minden napján szívügyüknek tekintik ezt a „missziót” – legyen szó a támogató tevékenység bármely formájáról is. Amennyire ezt kívülről egyáltalán meg lehet ítélni, az ilyen jellegű hivatás rendkívül sok energiát és lelkierőt igényel (s minden bizonnyal sok-sok lemondást is), amiért ráadásul nem is mindig érkezik köszönet. S hogy hogyan is inspiráltak  ezek az emberek?

Míg egyikük egy olyan tükröt tartott elém, amely leginkább az árnyoldalamat láttatta velem,  másikuk egy olyat, amely tele volt írva azokkal a jó tulajdonságaimmal, amelyeket addig nem különösebben értékeltem – vagy nem is foglalkoztam velük. Ez utóbbi nagyon meglepett, mivel nem szoktam hozzá (és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül), hogy lépten-nyomon dicsérjenek, és valaki ne a negatívumokat (fejlesztendő területeket), hanem inkább a másik ember erényeit hangsúlyozza. Hálás vagyok ezért a két „tükörért”; mindkettő mérhetetlenül hasznosnak bizonyult, nem utolsósorban talán azért, mert az azokat tartó embereket az őszinte segítő szándék vezette.

Míg egyikük megmutatta, hogy nem feltétlenül célravezető, ha mindig a maximumot (vagy még annál is többet) követeljük meg önmagunktól (és esetleg még másoktól is), másikuk rávilágított arra, hogy a lehetőségeinknek sokszor nem a képességeink, hanem saját korlátozó gondolataink, hiedelmeink szabnak határt. Miközben egyikük emlékeztetett arra, hogy a mindennapi rohanás közepette is milyen fontos a (látszólag) apróbb dolgok értékelése, illetve önmagunk rendszeres „feltöltése”, másikuk megmutatta, hogy a pillanat mennyire törékeny, ezért azt jobban kell becsülni csakúgy, mint az értékes emberi kapcsolatokat.

Inspiráltak és közben tanítottak, mindenekelőtt több elfogadásra és kevesebb ítélkezésre. Hogy jobb kérdezni mint feltételezni.  Hogy ne csak hallgassuk, amit a másik mond, hanem ott és akkor  szenteljük neki teljes figyelmünket. Hogy merjünk bátor döntéseket hozni, hiszen bármit is gondolunk önmagunkról, többek vagyunk annál. Hogy érdemes teret engedni a bennünk lakó „gyermeknek” mint az  öröm, a kreativitás és játékosság forrásának. S hogy mindig van másik út, mint amin éppen haladunk – és talán még nem is annyira göröngyös.

Végül meg kell említenem még egy embert, akit ugyan már sok-sok éve ismerek, ám azóta  is, folyamatosan inspiráló hatással van rám. Ő a bölcs nyugalom és a szerénység ritka, kivételesen értékes megtestesülése. Miközben folyamatosan növeszti a nagylelkűséget, gondoskodást és az önzetlenséget, a rosszindulat soha nem tudott megtelepedni benne. Ő nap mint nap türelemre és jóságra tanít.

Hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy megismerhettem ezeket az embereket. Év vége előtt szívből kívánom minden Kedves Olvasónak, hogy minél több inspiráló ember vegye körül, illetve töltsön be ő ilyen szerepet mások életében. Tápláljuk ezeket az inspiráló, melengető lángokat önmagunkban és magunk körül az év minden napján, hogy ne hunyjanak ki. Boldog ünnepeket!

Széll Natália

Közgazdász, blogger trainee

Elindult az Elég jó anya weboldal, csatlakozz Fb oldalunkhoz!