Tudom, szorít az idő. Már mondom is, hogy szaladhassunk tovább, hiszen az év összes napjai közül alighanem neked is ezek a legzsúfoltabbak.

Ígérem, most tényleg nagyon rövidre fogom. Végül is csak egy gyors, utolsó ellenőrzésre lenne szükség még az ünnep beköszönte, a vendégek megérkezése előtt.

A legtöbbször spontán ötletektől vezérelt gyakorló háziasszonyok, a végtelenül kreatív hajlamú konyhafőnökök, és a mindig rövid bevásárló listás (néhanap kongó kamarából gazdálkodó) édesanyák, a jég hátán is boldoguló, semmiből hamarjában többfogásos ételt elővarázsolni képes gazdasszonyok szerintem, most ne is nagyon figyeljenek rám.

Hiszen ők azok, akik nem tegnaptól rendelkeznek azzal a képességgel, hogy lazán áthidalják a kisebb-nagyobb kamarabéli, konyhai és költségvetési hiányokat, akik villanás sebesen összegzik, ami van, ami lényeges és amit tenni kell, hogy mentsék, ami menthető. Kihozzák a helyzetből, amit csak lehet.

Egy-egy hatalmas nagy ötlettel, némi csavarral akár irányt változtatva egy recept közben is, zsigerből megoldva azokat a rázós akadályokat, amik a kezdő anyukák és ifjú feleségek előtt még átrághatatlan kásahegyként tornyosulhatnak, nem is beszélve az otthoni varázslatok kivitelezésében nem érintett tömegekről.

Ők azok, akik ráérezve, mi az, ami nélkül a dolog, legyen az süti vagy bármilyen étel, vendéglátás vagy ünnep (ha nem is olyan pikk-pakk módon, talán némileg döcögősebben), de azért még menni fog, magabiztosan kiválasztva, mi az igazán fontos, a valóban nélkülözhetetlen összetevő, azonnal készek változtatni és lépni.

Akkor is, ha az előkészület gyanúsan úgy indult, hogy hol volt, hol nem volt…

„Mert varázslat a mesében van, és tebenned, pont benned.”[i]

Nem lesz az idén nagy csinnadratta és különösebb hókuszpókusz sem?

Elmarad nálatok a reklámokból látott szikrázó fényesség?

Szegény az eklézsia? Sokkal kevesebb maradt, mint gondoltad?

Szívesen a családra költöd ilyenkor mindet, amid van, csak hát az egész költségvetésed nem valami nagy szám?

Sose bánkódj!

„Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,”[ii]

Az, amit önmagadból adsz, a gondolataid, az érzéseid és az emlékeid egyedi hangulattal ajándékozhatják meg ezt az estét, ezt az ünnepet is.

Emlékezz és mesélj nekik is egy kicsit a régi karácsonyokról.

Engedd, hogy közelebb húzódjanak, melléd vackoljanak, odabújjanak hozzád, mint egy meleg kemencéhez.

Kölcsönösen töltekezni fogtok egymás közelségéből.

„Van a

karácsonyban valami,

ami újra meg újra visszaröpít

magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz,

egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig

tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos

ajtó mögött.”

Nicolas Barreau 

Szalad az idő és azt ígértem gyors leszek.

Tehát mielőtt visszarántana, beszippantana a konyha és az utolsó utáni tennivalók örvénye, arra kérlek, gyorsan fusd át, ellenőrizd még egyszer, hátha valami kimaradt:

Minden mai munkádhoz adj még egy csipetnyit az örömödből, mert van, akit szerethetsz. A törődést, az időt és erőt, amit a készülődésre, a terítésre, a sütésre és főzésre szánsz, hassa át a szereteted, az adni akarásod.

Minden egyes elkészített fogáshoz adj legalább egy cseppet a boldogságodból.

Az örömből, amiért te ezt megteheted.

A háládból, amiért ők számítanak rád. Bíznak benned. Számolnak veled. Együtt lehettek. Vannak neked és te vagy nekik.

Miért írom, hogy egy cseppet?

Talán mert még mindig nem jöttem rá, mi lehet a szeretet mértékegysége, sőt egyre bizonytalanabb vagyok ebben. Liter, méter, mázsa?

Amíg a gyerekeim kicsik voltak teljesen tudtam, hogy a dundi karocskák ölelése a nyakam körül és a cseppet nyálas puszi az arcomon a legnagyobb mérték. Manapság a legtöbb szeretet, amivel találkozom szinte minden irányból munkának látszik.

És miből gondolom, hogy elég lehetne egy csepp?

Természetesen több csepp jobb lenne, de egészen biztos vagyok abban, hogy az öröm és a szeretet megsokszorozódik, mint tükörben a tükrök.

Mindenben, amivel megkínálod őket, legyen legalább egy cseppnyi a szeretetedből.

Bármilyen drága és elegáns, amit alkottál, adnál nekik, kínálnál, enélkül mind üres és hideg marad.

Akármilyen egyszerű a vendéglátás és az étel, azt akkor is érezni fogják, hogy mindezt szeretettel adod.

Gondolnak rád, itt vannak veled, eljöttek miattad és rád szánják az idejüket, ami minden élő legdrágább, felbecsülhetetlen értékű tulajdona.

„A pillanat megáll, és a hátát kínálja, felülsz rá?”

Szabó Magda

Koncz Ildikó fotója - Adventi nyugalom, Somoskő

„A kedvesség olyan, mint a hó. Megszépít mindent, amit betakar”[iii]

Lehetne még egy kérésem? Legalább erre a napra tedd félre a gondjaidból mindazt, amit csak lehet és élvezd velük az együtt tölthető időt.

Ha volna még egy kevéske ráérő, akkor persze a szabadban a legjobb…

„Nézd, ez is boldogság

Szépen mosolyog a tél!”[iv]

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

[i] Vaskor Gréta 

[ii] Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

[iii] „Kindness is like snow. It beautifies everything it covers.” Kahlil Gibran

[iv] Nox: Tél dala

Nézd, ez is boldogság:
Szépen mosolyog a tél!
Hol a nyár?- lehet, nem is gondol ránk-,
Minden hófehér...

Nézd, ahogy felhőn át
Itt-ott leköszön a fény-,
Fut a szél, csupa piros arcot lát,
Minden út mentén.

Nagy tűz lobog a téren,
Dob szól és hegedűk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídült...

Refr.:
Gyere, szól már az énekszó!
Szánkó vár és friss hó-,
Így jó, ma minden felnőtt gyermekként játszó!
Szól már az énekszó,
Hintót húz négy patkó-,
Nézz szét, ma minden jó: álomnak látszó!

Nézd, ez is boldogság:
Hűsen simogat a tél!
Ha belül ég a szívedben a forróság,
Nem lesz baj, ne félj!

Nézd, örök álmot sző,
Zöldben ünnepel a fánk-,
Meseszép, égig ér a vén fenyő,
Dísze száz kis láng.

Nagy tűz lobog a téren,
Dob szól és hegedűk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídült...

Refr.: gyere, szól már az énekszó...

Szálljon az ének!
Így száll szelíden az élet
Szép tavasz ébred,
Hisz' a tél sem állandó...

https://www.youtube.com/watch?v=S-0nfYSnKDM