Gyertek, belemegyünk most a flow-ba!

Nem mondom, hogy azonnal garantálni tudom, de megpróbálom előbb elmondani, mi is az, hogy tisztázzuk, pontosan tudjuk, milyen az, amikor benne vagyunk, aztán technikákat, ötleteket adok ahhoz, hogy jó eséllyel megélhesse az is, aki eddig még esetleg nem tapasztalta meg. Egyáltalán, érdemes lehet elgondolkodni rajta, mire lehet nekünk szükségünk, kaphatunk-e hozzá kívülről bármi segítséget, inspirációt.

Két részben kapjátok majd a 'csomagot', vagy 'háttéranyagot' - nevezzük bárminek -, meg ne feküdje elsőre a túl sok információ a gyomrotokat!

Hogy működünk?

Az emberek egy része alapvetően elégedett az életével. Egy jelentős részük azonban nem. Kinél-kinél mi váltja ki ezeket a negatív élményeket, érzéseket, az nagyon változó. Függ az objektív körülményeinktől, az élethelyzetünktől, a korunktól, státuszunktól (családi és karrier területen egyaránt), de talán méginkább függ az alkatunktól, személyiségünktől: mennyire tudjuk megélni a lehetőségeinket, mennyire vagyunk reziliensek, mennyire vagyunk alkalmasak a boldogságra, az örömök megélésére, a pozitív dolgok értékelésére.

Tudjuk-e magunkról, mit szeretünk legjobban csinálni, mi érdekel leginkább a millió dolog közül? Keresgélünk, de nem találunk? Vagy menet közben netán elveszítettük, el is felejtettük azt a valamit? Sokszor épp abban a bizonyos életközépi válságban (válságokban) éljük meg, hogy visszajön valami régi gyerekkori emlék, élmény és olyan erővel tör fel, hogy nem lehet ellenállni neki. Ilyenkor vannak a nagy karrierváltások, a nagy kreatívkodások, de sajnos olyan is sokszor van, hogy nem ismerjük fel a tényleges okokat, csak borítunk mindent, a fürdővízzel a gyereket is akár.

Tisztában vagyunk-e a lehetőségeinkkel, vagy azt gondoljuk, nekünk csak ez és ennyi adatott, ezt kell csinálni, ha törik, ha szakad? Áldozatok vagyunk, vagy bátor, kreatív emberek? Merünk-e változtani, ha beindul valami bennünk, vagy gyorsan belekapaszkodunk a megszokott nyavalyáinkba, hol átkozottnak, hol biztonságot adónak érzett körülményeinkbe?

Talán a legismertebb magyar pszichológus Csíkszentmihályi Mihály (aki 1934-ben született, és aki mellesleg soha nem élt Magyarországon – Fiuméban született, aztán Olaszországban, majd egyetemista korától az USÁ-ban él), 60 éves kora után lett világhírű, amikor megfogalmazta a flow (vagyis magyarul: áramlás) elméletét.

Most fejeztem be nemrég a Kreativitásról írt könyvét (Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás - A FLOW ÉS A FELFEDEZÉS avagy a találékonyság pszichológiája), ami szerves folytatása a flow-s témának és ami azért nagyon izgalmas, mert sikeres, híres emberek történetein keresztül elemzi a kreatív működést, azt, mitől lesznek emberek nagyon jók valamiben, minek köszönhetik a kreativitásukat és milyen törvényszerűségek fedezhetőek fel ezekben a történetekben.

Ez a könyvélmény, a munkám közben megismert tipikus történetek, élethelyzetek és Csíkszentmihályi korábbi könyvei inspiráltak, hogy foglalkozzak most a témával: mert sokszor érzem, nagyon ki vagyunk éhezve az örömteli tevékenységekre!

Sokaknak fogalmuk sincs róla, miben találhatnák meg ezt a bizonyos flow-t. El sem hiszik, hogy létezhet...

A flow

– röviden én kb. így fogalmaznám meg Csíkszentmihályi után szabadon – az a fajta működésmód, amikor úgy vagyunk motiváltak, hogy valamit cselekszünk, közben olyan élményt élünk meg, hogy repül velünk az idő, szinte kikerülünk egy új dimenzióba.  Ugyanakkor nem egy mechanikus robot-üzemmód, mert feltételez egy tudást, kell hozzá egy megfelelő tudatállapot, a fókuszáltság, illetve kell, hogy legyen valamilyen hozzáadott értéke, értelme is. Célirányos!

Persze flow-ban (áramlásban) lenni nem lehet folyamatosan, ki milyen sűrűn és milyen mértékben élheti ezt meg, az nagyon egyedi és sok dolog függvénye.

Hogy miért jövök most Csíkszentmihályival és a flow-val? Azért, mert rájöttem, sokaknak nagy szüksége lenne rá, de nem biztos, hogy tudatában vannak, vagy nem biztos, hogy elhiszik, lenne rá lehetőségük, hogy ők is megéljék. Legalább néha-néha. Pedig nem olyan lehetetlen! 

Néha egészen meglepően tapasztalom meg magam is, olyan kevés kell ahhoz, hogy valakiben elinduljanak változások! De ha nem kap hozzá inspirációt, egy pici segítséget, nem lát rá példát, hogy másoknak is sikerült már, mások is mernek változtatni, akkor képesek vagyunk évtizedekig cipelni súlyokat, beletörődve húzni az igát, örömök nélkül élni. Nem kéne!

Tipikus életérzések, élethelyzetek (napi szinten találkozom velük):

• Tele van a hócipőm a mindennapokkal, legszívesebben elmennék világgá.
• Egyik nap olyan, mint a másik. Eltelik mind, nem sok örömöm van bennük, de muszáj kitartani, ott van a család, felelős vagyok értük, dolgozni muszáj, jobban meg úgysem találnék.
• Annyit dolgozom, hogy már totál kivagyok. És mégsem elégedett a főnök, nem vesz emberszámba, mindig többet követel. Meg sem hallgat, ha meg akarom mondani a véleményemet. Nem tudom, meddig bírom ezt, de tehetetlennek érzem magam.
• Nem értem, mi van velem. Tudom, a kívülállók azt látják, csodás életem van, nincsenek anyagi problémáim, élem a világomat, utazhatok, jó autó van a fenekem alatt, én mégis boldogtalannak érzem magam.

Nem is folytatom a példákat, mert előbb-utóbb sokan ismernének magukra, és nem szeretném növelni a negatív hullámokat, negatív érzéseket, távol ez álljon tőlem!

Sokszor találkozom fásult emberekkel, a kiégés küszöbén lavírozókkal, vagy olyanokkal, akik épp az alsó hullámvölgyben vannak.

Több dolog is van, lehet a háttérben:

• A kiégések (kisebbek-nagyobbak) nem baj, hogy vannak az életünkben, azok természetesek! Nem kell bepánikolni, ha érezzük a jeleit, nem biztos, hogy életünk nagy mélypontján vagyunk és azonnal a legjobb szakemberre, vagy a leghatásosabb gyógyszerre, gyógymódra van szükségünk! Lehet, hogy önerőből is le tudjuk küzdeni és lehet, hogy tanulunk belőle, még az is lehet, hogy épp ennek köszönhetünk majd valami nagy változást, valami régen érlelődő döntést az életünkben.
• Lássuk be, többségünk azért elég jó életet él, de nem mondok újat azzal, hogy a pénz nem boldogít, attól, hogy valakinek átlagon felüli életszínvonala van, attól még bőven érezheti magát boldogtalannak. Még közgazdasági Nobel-díjat is kapott az a szakember, Daniel Kahneman, a Princeton Egyetem pszichológusa (a viselkedési közgazdaságtant kutatja), aki megalkotta a „hedonikus mókuskerék” fogalmát. Azt mondja, minél több pénze van valakinek, annál több, nagyobb elvárásnak igyekszik majd megfelelni, annál magasabb szintű örömöket hajszol és annál nehezebb neki új élményeket megélnie. Mert mindig túl akarja szárnyalni azt, ami már megvolt. Ez egy olyan mókuskerék, amiből nehéz kiszállni. Ez persze nem csak a nagyon gazdagokra jellemző, ez alacsonyabb szinteken is éppúgy érvényesül.

/Mellesleg elárulom, azt is kutatták, mi az, ami segíthet kiszabadulni ebből a fogságból, hogy lehet leállni, hogy lehet megakasztani ezt a fajta függőséget: kielégítő emberi kapcsolatokkal! Ebbe a szeretkezéstől a családi együttléteken át a baráti, közösségi élmények, együttlétek, kapcsolatrendszerek egyaránt beleértendők!/

Mit érezhetsz, ha flow-ban vagy? 

De mi is az a flow? Önfeledt, élvezetes tevékenység? Amikor élvezetből csinálunk valamit? Amikor magával ragad egyfajta cselekvés? Igen, valami ilyesmi. Benne van az a fajta motiváltság, amikor egy bizonyos típusú tevékenységgel való időtöltés közben úgy éljük át az élményt, hogy nem is tudatosodik ez bennünk, maga a tevékenységvégzés egy más minőségben zajlik, szinte magát tartja fenn. Ilyenkor szinte automatikusan, erőfeszítés nélkül, de mégis fókuszált tudatállapotban vagyunk.

De honnan tudhatjuk meg, hogy esetleg amiben vagyunk, az tényleg flow? Mikor örüljünk, mikor értékeljük úgy, hogy jé, igen, ez megvan nekünk is? Biztos, hogy ismerjük, hogy meg tudjuk élni mi is? Vagy mi kellene még ahhoz, hogy bele tudjuk engedni magunkat, hogy megtaláljuk azt a fajta tevékenységet, ami nekünk személyesen meghozza a flow-nkat?

 Néhány fontos jellemzőjét megpróbálom úgy összefoglalni, hogy valóban érthető legyen:

• ha flow-ban vagy, nem kaphatod magad azon, hogy teljesen máson jár az eszed, hogy mechanikusan csinálod amit csinálsz, de agyban egészen máshol jársz; egyszerűen nem tudnak bekúszni közétek zavaró tényezők, nem vagy rájuk nyitott (magától működik az, hogy intenzíven összpontosítasz arra, amit csinálsz, tartod a fókuszt);
• nem csak úgy teszel-veszel, mókuskodsz, hanem konkrét célja van a tevékenységednek, még ha az nem is valami eget rengető, világmegváltó, óriási eredménnyel járó valami;
• ez azt is jelenti, hogy menet közben is érzékelned kell az eredményt, hogy haladsz, hogy történik az, aminek történnie kell;
• nem veszed észre az idő múlását, szinte repül az idő közben, számodra a reális időérzékelés megszűnik ilyenkor;
• nem jár az agyadban az, hogy ’mi van, ha nem sikerül?’ – ezzel nem számolsz, visz a lendület, pozitív várakozás, pozitív megélés az egész folyamat, nincs benne a kudarc alternatívája;
• magát a tevékenységet élvezed, nem pedig annak örülsz előre, hogy eléred majd valamely konkrét célodat, melynek érdekében ügyködsz.

Innen fogom folytatni hamarosan!

Addig kicsit próbáljátok emészteni a fentieket, hangolódjatok, gondolkozzatok, hogy álltok a témával. Meglátjátok, nem olyan elérhetetlen dolog a flow, ki lehet találni, meg lehet fejteni, hogyan tehetünk szert a sajátunkra!

Koskovics Éva

coach

www.kokart.hu

www.treevision.org