2019. máj 05.

Két dal között - széljegyzet Anyák napjára

írta: SzEGy
Két dal között - széljegyzet Anyák napjára

girl-751070_640.jpgSzéljegyzet Anyák napja ünnepére az Úgy szeretném meghálálni[i] és a Mama kérlek[ii] dallamai közt, a mondanivalójukat elválasztó térben.

Miért éppen ez a két közkedvelt dal jutott eszembe?

Talán, mert ezek a dalok a hétköznapokon és egész évben sincsenek túl messzire tőlünk, a gondolatainktól.

A szövegükben tükröződő érzések a szeretet, a hála, a törődés, a közelség, a féltés, a személyes érdeklődés és a megértés vágya, mind az anya-gyermek kapcsolat legszebb, legpozitívabb oldalát emelik ki, azt hangsúlyozzák.

A körülöttünk hömpölygő és hangoskodó média sem engedi, hogy ezek a szívfájdítóan szép és érzelmes dalok feledésbe merüljenek, közkívánatra újra és újra előlépnek, látjuk és halljuk, ahogy sokan, sokszor ismétlik, felidézik a régi klipeket, mások újra előadják, átdolgozzák saját ízlésüknek megfelelőbbre formálva, áthangszerelik a zeneszámokat.forget-me-not-4157562_640.jpgLehet, hogy azért is esett rájuk a választásom, mert a Serkenj fel, kegyes nép[iii] minden bája ellenére, a többi iskolás, ott tanult és ott énekelt dallal együtt valahogy csendesen kiballagott a divatból, mire felnőttünk.

És miért pont a két dal mondanivalójának az eltérése a fontos?

Talán, mert úgy érzem, hogy a két dal gondolatköre között feszülő univerzumnyi távolság éppen akkora, mint amit képzelek, hogy elválasztja ebben a tárgykörben a személyes tudásunkat és egyéni tapasztalatunkat a valóságtól.

Azon tűnődtem, hogy gyermekként, majd mellette felnövekedve vajon megismertük-e azt az embert, aki felnevelt?

Valójában, mit tudtunk meg az elszállt évek alatt az édesanyánkról[iv]?child-411403_640.jpg

A szépséges, a semleges vagy a kínos látszatok mögött megértettük, megéreztük az embert, az egyszerit, a megismételhetetlent, az egyedit és különlegeset? Vagy csak csendesen motyoghatjuk József Attila szavaival:

„én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki”[v]

Az összes róla megszerzett ismeretünkön egyetlen dimenzió süt át? Az, az egy, amit magzatkorunktól, minden külső segítség nélkül jól érzékelünk a saját bőrünkön, az elfogadása, az ő érzelmi viszonyulása hozzánk?

Megtapasztaltuk a melengetőnek érzett szeretetét?

Rájöttünk már, magunk körül széttekintve, hogy mekkora kiváltság és milyen ritka kincs, amit tőle kaptunk?

Talán már megértünk annyira, hogy látjuk, felfogjuk, elismerjük az értünk hozott megannyi áldozatát?bouquet-871899_640.jpgÉs fordítva?

Felnövekedve megismertük az anya-gyermek kapcsolatban önmagunkat[vi]?

Aztán később, immár a másik oldalon az újrakezdésben, folytatásban, megismertük a saját gyermekünket, akit felneveltünk?

Azon gondolkoztam, hogy vajon mennyire sikerült az életünk talán legfontosabb felnőtt szerepében, szülőként átlépni a saját árnyékunkat, és meghaladni önmagunkat?

Talán most is azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy a meghatározó kapcsolat mindkét oldalán[vii] csak a záporozó elvárásoknak igyekeztünk (úgy-ahogy, és gyakran vergődve) megfelelni?

Esetleg azt gondoljuk, hogy nagyon is jól ment, mert nekünk (az ellenszél dacára) sikerült egy jobb mintát követve felvállalni a felelősségünket a saját döntéseinkért és a saját tetteinkért?

Talán, ha elsőre nem is jött össze, másodikra már okosabban, megértéssel, körültekintően, mérlegelve szeretünk [viii]?girl-2293856_640.jpgVagy mindez még csak a jövő ölén ringatózó álom alakjában várja, hogy egyszer majd vállalva a szembenézést a valósággal elérjük, és esetleg elszánjuk magunkat a szükséges változtatásra?

 

 

 

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

 

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

 

 

[i] Kovács Kati – Úgy szeretném meghálálni (Szenes Iván – Gábor S. Pál)

https://www.youtube.com/watch?v=ogLgNDJi_Kg

Úgy szeretném meghálálni,
Két kezemmel megszolgálni,
Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett.

Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád már ezután.

Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni,
Mind, mind azt a jót,
mit értem tett az én anyám.

 

[ii] Koncz Zsuzsa: Mama kérlek (Bródy János)

https://www.youtube.com/watch?v=hHF_3J-6UvA

https://www.youtube.com/watch?v=d9aSPPwDDxU

Mama, kérlek, meséld el nekem,

Hogy milyen volt az élet nélkülem!

Gondoltál rám, mikor azt tervezted el,

Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel?

 

Mama, kérlek, meséld el nekem,

Hogy hogyan kezdődött az életem?

Véletlen volt, vagy gondoltál reám

Azon az édes éjszakán?

 

Hisz jól tudod, nem kértelek.

Nem kértem tőled az életet.

S még mielőtt majd egyszer meghalok,

Még tudnom kell, miért vagyok.

 

Mama, kérlek, meséld el nekem,

Hogy milyen volt az első szerelem!

Érezted azt, amikor téged elhagyott,

Milyen jó, hogy én még nem vagyok?

 

Mama, kérlek, azt mondd meg nekem,

Akartad-e azt, hogy így legyen?

Én azt hiszem, hogy véletlen csupán,

Hogy éppen ő az én apám.

 

Hisz jól tudod, nem kértelek.

Nem kértem tőled az életet.

S még mielőtt majd egyszer meghalok,

Még tudnom kell, miért vagyok

 

Mama, látod zavarban vagyok,

Most megint egész másra gondolok.

Lesz majd talán, igen, lesz majd valaki,

És tőlem is ezt kérdezi.

Mit mondjak én akkor neki?

Mit mondjak én?

 

[iii] Kodály Zoltán: Nagyszalontai köszöntő

https://www.youtube.com/watch?v=EUyJNq2YF1E

https://www.youtube.com/watch?v=hwUhF5-GUeE

 

Bárdos Lajos: Édesanyámhoz

https://www.youtube.com/watch?v=1rVLSoFqsCs

https://www.youtube.com/watch?v=tzMFjprPabQ

 

[iv] Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa

https://www.youtube.com/watch?v=bmvRKZO3nzE

 

[v] József Attila: Anyám

A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban - -

Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek - -

Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól - -

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás - -

Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok - -

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki - -

  1. január 6.

 

[vi] Zorán – Valahol mélyen a szívemben

https://www.youtube.com/watch?v=vuH4_WI-0Fs

 

[vii] Joni Mitchell – Both Sides Now

https://www.youtube.com/watch?v=aCnf46boC3I

 

[viii] Felhőatlasz (amerikai - német fantasy, 2012.) című film

„Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz - a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá.”

„Félelem, hit, szeretet. Jelenségek, amelyek meghatározzák sorsunk alakulását, erők, amelyek jóval a születésünk előtt hatni kezdenek és az elmúlásunk után sem szűnnek meg.”

„A hit, akárcsak a félelem vagy a szeretet, ugyanúgy megértendő erők, mint ahogy értjük a relativitáselméletet vagy a valószínűségszámítást. Ezek is olyan jelenségek, amelyek meghatározzák életünk alakulását. Tegnap az életem még egy adott irányba tartott, de ma már egy másik irányba halad. Tegnap még úgy gondoltam, hogy sosem tennék meg olyat, amit ma megtettem. Ezek az erők, amelyek gyakran újrateremtik az időt és a teret, és alakítani és módosítani tudják azt, akinek képzeljük magunkat, már jóval a születésünk előtt hatni kezdenek, majd az elmúlásunk után sem szűnnek meg. Az életeinket és a választásainkat, ugyanúgy, ahogy a kvantummechanika jelenségeit is, pillanatonként értjük meg, minden egyes kereszteződés, minden egyes találkozás egy új, potenciális irányt kínál.”

Szólj hozzá

gyereknevelés kapcsolat anyaság elfogadás családi örökség