2019. máj 23.

Így óvhatjuk meg lelki egészségünket a politikától

írta: SzabóElvira
Így óvhatjuk meg lelki egészségünket a politikától

Nehéz egészséges viszonyt kialakítani a politikához a politikai propaganda által alkalmazott ellenségkereső kommunikáció közepette – amely nemcsak Magyarországra, hanem a világ számos tájára jellemző. A populista politikai pártok bevett fogása szerte a világon, hogy felkínálnak egy csoportot, egy szervezetet, egy személyt stb., akitől, akiktől félni lehet, vagy akit, akiket hibásnak lehet kikiáltani azért, ha rosszul mennek a dolgok. S mindezekre az átlagember – természetes módon – reagál: félelemmel, kétségbeeséssel, netán indulatossággal, dühvel. Mindenesetre a politikai helyzet „fokozódása” biztosan nem javítja a lelki egészséget.

business-man-banana-37547.jpeg

Szenzitizátorok és represszorok

Az, hogyan reagálunk az ilyen típusú politikai propagandára, az alapszemélyiségünktől (is) függ. A szenzitizátor típusú emberek érzékenyek a stresszhelyzetekre, észlelésükkel, értelmezéseikkel katasztrofikusra erősíthetik a negatív ingereket. Számukra különösen nehéz megküzdeni az olyan üzenetekkel, amelyek szerint veszélyben a megszokott világuk.

A politika által keltett negatív érzelmek különösen a szenzitizátor típusú emberek életét árasztják el. Ők amúgy is hajlamosak felnagyítani a negatív ingereket, és könnyen kerülnek a negatív érzelmek hullámaira. Hátha még adják alájuk a lovat…

Az emberek egy másik nagy csoportjára az jellemző, hogy amikor valami kellemetlennel szembesülnek vagy zavaró dolgokba botlanak, akkor inkább becsukják a szemüket-fülüket, elkerülik a negatív ingereket és megpróbálják megakadályozni, hogy bármi megbolygassa a lelkivilágukat. Őket nevezzük represszoroknak.

Számukra ilyen, a nyugalmat felforgató tényezőnek számít a politika. Jellemzően apolitikus hozzáállást vesznek fel, vagyis egyáltalán nem foglalkoznak a politikával. Sokuk úgy véli, a politika csak veszekedéshez és frusztrációhoz vezet (és ha a környezetükben sok a szenzitizátor típusú ember, akkor alighanem igazuk van). Úgy vélik, a politikai manőverek jót nem hoznak, jobb hát nem tudni róluk.

Ezt tehetik a szenzitizátorok

1. Először is fontos tudatosítani, hogy van egy terület, ahova a politika csak akkor léphet be, ha engedjük: az emberi kapcsolataink. Sokkal több pozitív töltést nyerhetünk a szeretteinkkel, a családdal, a barátokkal töltött időből, mint amennyit a politika le tud szívni! Lehetséges, hogy ennek érdekében be kell vezetni néhány egyszerű szabályt. Például ahol a politika meg szokta mérgezni a vasárnapi ebédet, ilyen lehet a politikai témastop.

2. Talán elcsépelten hangzik, de a politikai propagandára való túlzott fogékonyság – mint bármilyen más stresszhelyzet – esetén nagyon jót tesz kimenni a természetbe és kiszellőztetni a fejünket. Az erdőben járva, ahol még télen, a kopasz fák közül is madárdalt hallani, valahogy nem vagy kevéssé tolulnak az ember fejébe a politikai témák.

3. Sok pszichológus szerző ír arról, hogy a humor az egyik legjobb megküzdési mód. Egy jó politikai karikatúra (tele van velük az internet) nemcsak önmagában nevettet meg, hanem arra is rávilágít, hogyan tekintsünk a politikára, ha ép lelkűek szeretnénk maradni… És remélhetőleg rövidesen visszatér a politikai kabarék aranykora is.

daumier_passe_present_avenir.jpg

Honoré Daumier: Múlt, jelen, jövő
Honoré Daumier (1808–1879) a politikai karikatúra műfajának egyik úttörője

Ezt tehetik a represszorok

A represszorok struccpolitikája érthető, ám cseppet sem célravezető. Nem üt ki jól, ha az életünkre számos olyan intézkedés gyakorol hatást, amiről még csak fogalmunk sincs… Általánosan igaz, hogy befolyásolni csak azt vagyunk képesek, amit ismerünk (legalább hallomásból), amiről van fogalmunk, amivel már szembenéztünk. És ez nemcsak a politikára, hanem az élet minden területére igaz.

Amikor a represszor típusú emberek feszültségkeltő ingerekkel/helyzetekkel találkoznak, nagyon megemelkedik a szorongásszintjük, ezért inkább elkerülik, otthagyják az egészet. Pláne ha egy hírben épp társadalmi kataklizmával fenyegetnek… Nekik érdemes azt a középutat megtalálniuk, hogy épp csak annyi információt merítsenek, hogy nagyjából tudjanak a dolgokról, de még ne húzzák be őket a jelenlegi politikai kommunikációt kísérő negatív víziók. Egy hírportálon/újságban már a címek is árulkodók lehetnek, sokszor elég csak a cikk elejét elolvasni ahhoz, hogy kialakuljon valami fogalmunk az adott helyzetről. Nem fontos belemélyedni „a teljes világképbe”. Kevés utánanézéssel rájöhetünk, hogy milyen ügyek mennek – talán úgy érezzük, a fejünk felett intéznek el bizonyos dolgokat, de küzdhetünk azért, hogy legalább ne a hátunk mögött tegyék.

A politikai propaganda abszurditása akkor igazán szembeöltő, és akkor lehet kifogni a szelet a vitorlájából, ha fél füllel, valamelyest követjük mindegyik oldal sajtóját. Így nagyjából képbe kerülünk (a teljes képet úgysem fogjuk látni soha), de egyik oldal sem fog beszippantani annyira, hogy szétaggódjuk magunkat miatta. Egy nyugdíjas hölgyismerősömtől, aki egyik politikai pártnak sem híve, nemrég hallottam egy jó ötletet: ő a nemzetközi sajtót igyekszik követni a Google-fordító segítségével.

Keresni az arany középutat

A represszoroknak érdemes tehát arra törekedniük, hogy több oldalról, több forrásból gyűjtsenek információt – az ellentétes oldalak feszültsége gyakran szinte kioltja egymást, s így nem tudnak rácsatlakozni erre a feszültségre. Az eredmény: a passzivitásból elkezdhetnek átváltani aktivitásba. Átérezhetik, hogy fontos mind a saját életüket, mind a tágabb környezetüket alakítani, és ehhez a tájékozottság a kiindulópont. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy felelős állampolgárok legyenek, ne pedig csak – tehetetlen áldozatok.

A szenzitizátoroknak aktívan kell dolgozniuk azon, hogy megtanuljanak távolságot tartani, hogy a (nem csak a közéletből érkező) stressz ne nyomorítsa meg a mindennapjaikat. Fontos az is, hogy minél több pozitív érzelem ellensúlyozza a frusztrációból kialakult haragot, mert a negatív indulat többnyire valamilyen ellenségképben talál magának kiutat, és máris elérkeztünk a honfitárs fogalmát nem ismerő, megosztott társadalom rémképéhez.business-man-banana-37547_1.jpeg

Zárszó

A személyes véleményem az, hogy – tartozzunk bármelyik politikai oldalhoz – a negatív világkép és jövőkép, illetve a társadalom ellenségekre való felosztása, ami a jelenkor politikai diskurzusának alapeleme szerte a világon, kikezdi a pozitív érzelmekre való képességünket, amely a lelki egészség alapja és a testi egészséget is szolgálja. A negatív dolgokon való rágódás és a szorongás közepette nem tudunk örömet átélni a mindennapokban és meghitten kapcsolódni embertársainkhoz, a jövőbe vetett remény pedig pláne odavész (márpedig remény nélkül felkelni is nehéz). Mint írtam, sem a túl vehemens reagálás, sem a „homokba dugom a fejem” hozzáállás nem vezet jóra. Valahogy meg kell találnunk annak egészséges mértékét, hogy mennyire kaphat helyet az életünkben a politika. Valahogy át kell látnunk a szitán.

Szabó Elvira

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_



Szólj hozzá

stressz életmód Szabó Elvira