2019. sze 20.

3 ok, hogy kilépj a komfortzónádból

írta: SzabóElvira
3 ok, hogy kilépj a komfortzónádból

A komfortzónából való kilépés egyidős az emberiséggel. Már azzal, hogy két lábra álltunk, jó messzire elhagytuk a korábban megszokott kényelmes helyzetünket – még ha egy helyben maradtunk is –, és a Föld benépesítése csak ezután következett. Az emberi kultúra nem jött volna létre, ha megrekedtünk volna a „megszokott kockánkban”. Nézzük, miért gyümölcsöző a személyes életünkben, ha el tudjuk hagyni a komfortzónánk – hisz a személyes (pszichés) növekedés az, ami a közösséget is gyarapítja.

girl_mountain_hiking_1.jpeg

Évmilliók óta a komfortzónán kívül

Az evolúció során – durván leegyszerűsítve – két nagy erő munkált és munkál bennünk ma is: a félelem az ismeretlentől és a felfedezőösztön.

Az előbbi azt szolgálta, hogy ne kockáztassuk feleslegesen az életünket – azok maradtak életben, akik nem felejtették el gyanakvó szemmel pásztázni a környezetüket, míg akik mentek „csak úgy bele a vakvilágba”, ki a szavannára anélkül, hogy körülnéztek volna, azokat nagyobb eséllyel falta fel egy ragadozó. Az ismeretlen területek rengeteg többletveszélyt rejtettek – jobb volt a csoporttal maradni, a tábortűz körül, és nem elkóborolni, bele az oroszlán barlangjába.

Ám az embercsoport valahogy mindig kinőtte a területét, végül nem jutott elég élelem mindenkinek, és néhányan kénytelenek voltak szedelőzködni, új vizekre evezni, új vadászmezők után nézni. Ez persze általában nem ment konfliktusmentesen… Akik új területek felé törtek, elhagyták az addig ismert világot – és kiléptek a komfortzónájukból. Talán nem önként és dalolva, hanem kényszerből, de megtették.

tiger_man.jpg

A modern kor „komfortzóna-elhagyó mozgalma” valójában visszatérés a gyökerekhez – a lehetőség keresése, hogy a kényelmes civilizációból ismét a vadon kihívásai felé forduljunk, még ha nem is szó szerint, csak átvitt értelemben. Ahogy őseink átlépték az ismert vidék határait, úgy próbáljuk mi, modern emberek átlépni a saját határainkat. Megszokott kényelmünkből kiléphetünk azzal, ha sportversenyre készülünk, és végigviszünk ehhez egy nehéz edzéstervet; ha nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem komolyan elkezdünk valamilyen hangszeren gyakorolni (se perc alatt találkozunk majd a határainkkal, amiket aztán szívós munka lesz átlépni); ha foglalkozunk valamilyen idegen nyelvvel, keresünk egy helyi expatcsoportot, elmegyünk egy rendezvényükre, és elkezdünk ténylegesen kommunikálni ezen a nyelven; stb.

Nézzük, mit ad számunkra, ha egy ilyen kalandra adjuk a fejünket!

1. Felpezsdülnek az érzelmeink

A legtöbb modern helyzetben, amikor a határainkat feszegetjük, ugyanúgy szorongást élünk át, mint az őseink, amikor új vidékek felé vándoroltak. A nyugati kultúrában már nem attól félünk, hogy ránk veti magát egy ragadozó, hanem attól, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem tudjuk megcsinálni, amit elterveztünk (mondhatni, a mi ragadozónk a tökéletességre törekvés és az önostorozás). Ha félre tudjuk tenni a félelmeinket, és bele tudunk vágni új dolgokba, egészen más érzelmeket élünk át: izgalmat, lelkesedést és bátorságot. Felpezsdül a belső világunk, azt érezzük, hogy igazán élünk. S a belső világunkkal együtt a külső környezetünk is több izgalmat tartogat majd.

2. Tágabb kép önmagunkról és a világ lehetőségeiről

Azok, akik újra és újra kihívások elé állítják magukat, azt mondják, egészen kitágul a fejükben lévő kép arról, hogy mire képesek és milyen lehetőségek vannak a világban. Míg azokban, akik ugyanolyan helyzeteket ismételnek az életükben, az új ötleteknél automatikusan bekapcsol a stop gomb, és csírájában elvetik a megvalósítás lehetőségét, addig azok, akik egyszer-kétszer már átlépték a határaikat és megtapasztalták, hogy többre képesek, mint amit eredetileg feltételeztek magukról, azonnal a kivitelezésen kezdik törni a fejüket. Nem álmodoznak az ágyukon heverve, nem lemondanak elszontyolodva, hanem tervet kovácsolnak a megvalósításra, és lépésről lépésre végigviszik azt. S lőn eredménye az erőfeszítésüknek, ami a következő ötletüknél ismét pozitív példaként tereli majd őket a cselekvés felé.

runners_bridge.jpg

3. Mindset

A mindset a gondolkodási beállítódásunk, amely tartalmazza az élet alapvető kérdéseivel és fontos helyzeteivel kapcsolatos felfogásunkat, hozzáállásunkat. Például ide tartozik az, hogy a stresszhelyzeteket ártalmasnak éljük-e meg, vagy úgy gondoljuk, a nehéz helyzetekben való helytállás a javunkra válik; ide tartozik, hogy úgy gondoljuk-e, az ember lehetőségeit behatárolja, hogy milyen géneket (vagy mekkora vagyont) örökölt, vagy hogy az erőfeszítéseink által jobbá válhatunk mi is és a helyzetünk is. Természetesen a mindsetünk alapvetően befolyásolja, hogy milyen döntéseket hozunk, és ezen keresztül életünk alakulását.

Ha előfordult már, hogy elhagytuk a komfortzónánkat, és ez pozitív élményt jelentett, az formálja a mindsetünket is. Azokra, akik mindentől visszarettennek, az ún. rögzült beállítódás jellemző („úgysem sikerül, kár a gőzért”). A kutatók a rögzült beállítódásnál sokkal hasznosabbnak tartják a növekedési beállítódást, amelynek lényege: „Meg tudom csinálni, ha gyakorolom és dolgozom rajta.” Azzal, hogy új kihívás elé állítjuk magunkat, és mindent megteszünk azért, hogy megfeleljünk ennek, kialakítjuk magunkban a növekedési beállítódást, amely életünk minden területére hatással lesz a karrierépítéstől kezdve a párkeresésen át a megterhelő időszakok átvészeléséig.

um_vargabetuk_szivarvany_watermark.jpg

Fotó: ElviraSzabo.com – Vargabetűk blog

A komfortzóna elhagyása hasonlóan működik, mint a flow. Akkor kerülünk flow-ba, ha a képességeink egyensúlyban vannak a kihívás fokával, vagyis a kihívás elég nagy a képességeinkhez mérve (így nem kezdünk el unatkozni), de nem túlságosan nagy (így nem kezdünk el szorongani sem). Ha hirtelen túl messzire hopponálunk a komfortzónánktól, előfordulhat, hogy földet éréskor a lábunkat törjük. Például nyilván rosszul üt ki, ha nem megfelelő fizikai kondícióban vágunk neki annak a bizonyos sportversenynek; vagy már koncertfellépéseket szervezünk, holott még nem játszunk  mások számára is élvezhetően a hangszerünkön; vagy két mondatot tudunk egy idegen nyelven, és emelkedett diskurzusba akarunk bocsátkozni anyanyelvi beszélőkkel. Ekkor a komfortzóna elhagyása olyan élménnyé válhat, amely a rögzült mindsetet erősíti („elbaltáztam, nekem sosem sikerül”). A lényeg, hogy felmérjük a reális állapotunkat és helyzetünket, megnézzük, hova akarunk eljutni, és ehhez hogyan, mennyi idő alatt, milyen lépéseket kell megtennünk. Ha a realitásérzékünk a helyén van, úgy fogjuk átlépni a határainkat, hogy talán észre sem vesszük.

Szabó Elvira prózaíró, könyvszerkesztő, blogger

 A cikpatchwork_cover_v5.jpgk szerzője – részben hogy elhagyja a komfortzónáját – jelenleg Délkelet-Ázsiában utazik digitális nomádként. Erről a Vargabetűk blogon és a Vargabetűk Facebook-oldalon olvashatók történetek. A blog hírlevelére feliratkozók értesülhetnek a friss cikkekről, megjelenésekről.

A cikk szerzőjének első könyve 2019-ben Patchwork címmel jelent meg, melynek témája: hogyan hagyja hátra a konvenciókat és építi fel autonóm életét egy huszonéves, közben többször is kilépve a komfortzónájából. Részletek a könyvről itt...

Kapcsolódó cikkek komfortzóna és fejlődés témában:

Szólj hozzá

önfejlesztés mindset Szabó Elvira komfortzóna elhagyása