2019. sze 27.

Így engedheted el volt kedvesed, ha vége a szerelemnek

írta: SzabóElvira
Így engedheted el volt kedvesed, ha vége a szerelemnek

Szakítani nemcsak annyit tesz, hogy azt mondjuk, vége, majd hátat fordítunk, megvonjuk a vállunkat, és megyünk tovább… Ha csak ennyiből állna egy istenhozzád, nem lenne annyi visszatáncolás és csiki-csuki kapcsolat sem. Hogyan lépjünk tovább, hogyan zárjuk le a múltat, ha már eldöntöttük, ennyi volt? Erre keressük a választ a továbbiakban.

heartsickness-lover-s-grief-lovesickness-couple_2_1.jpeg

Fájjon, ha fájnia kell

Egy tönkrement párkapcsolathoz nem jó ragaszkodni; de azzal, ha kilépünk belőle, nem kerülünk azonnal jobb lelkiállapotba. A szakítással ugyanis elveszítünk valamit, ami egykor szép volt, és még most is sokat jelent; mintha kihasítanák belőlünk egy testrészünket. A veszteség – fájdalom: belehasít, sajog, fojtogat, megbénít. Olyan erős lehet, hogy úgy érezzük, elviselhetetlen… Sokan elmenekülnek a fájdalom elől – vissza elhagyott kedvesükhöz, vagy valaki más karjaiba.

A fájdalommal együtt ránk szakad az egyedüllét is – nincs kit megölelni, egyedül töltjük az estéket. Űr keletkezik bennünk, mintha ágyúgolyó lyukasztotta volna át az életünket. Magunk maradunk az egyetlen társaság, nincs kibe kapaszkodni – sokak számára félelmetes élmény, kitaszíttatás a zord bizonytalanba. A fájdalom mellett a ránk nehezedő magány a másik oka a sok félbemaradt elválásnak.

sad_girl_train_travel.jpgRomeltakarítás

Miért olyan fontos szakítás után, hogy átadjuk magunkat a fájdalomnak, és csak magunkkal legyünk? Mert ahhoz, hogy lezárjuk a múltat, előbb el kell takarítanunk a romokat, le kell porolni és a megfelelő helyre illeszteni az emlékeket. Fontos, hogy átgondoljuk, mi is történt, miért ment tönkre a kapcsolat, miben vagyunk mi hibásak, és mit rontott el a másik – mert a vásár mindig kettőn áll. Fájdalmas munka átfúrni magunkat a sok régóta gyűlő törmeléken, éles köveken és foszló növényzeten; és bizony magányos munka is, mert saját életünket senki nem rakhatja rendbe helyettünk.

Ha magunkba mélyedtünk, és átrágtuk magunkat a történteken, ha bepillantottunk minden homályos sarokba, csak azután tekinthetünk kifelé, előre. Újraéledni, feltámadni csak azután lehet, ha elég bátrak voltunk belehalni a fájdalomba.

 

earthquake-1665891.jpg

A múlt foglya

Mi történik, ha gyengék vagyunk, és menekülőre fogjuk? Akár a régi kapcsolatba, akár egy újba szaladunk, mindenképp fogollyá válunk. Egyrészt a saját függőségünk foglyává, mert nem tanulunk meg önálló egészként létezni, mindig szükségünk lesz kapaszkodóra. Másrészt a múlt foglyává, akár mert visszatáncolunk a régi helyzetbe, akár mert nem tiszteltük meg eléggé a múltat, ezért üldözőbe vesz. Gondolatban még mindig volt kedvesünknél időzünk: nap mint nap eszünkbe jut, és haragszunk, ha megtudjuk, hogy új kapcsolatba kezdett, esetleg azt képzeljük, újra akarja velünk kezdeni; holott valójában a másik már rég új útra lépett. Volt párunk a tudtán kívül visszajáró lélekké válik az életünkben.

A szakadás lassan, fokozatosan következik be. Az első tömény fájdalomroham 3-4 hónapig tart, és utána még hónapokig húzódik a bánat állapota; nemhiába létezett régen a gyászév – egy hosszú, szoros kapcsolat után akár ennyi időbe is beletelhet, amíg teljesen regenerálódunk. Ahogy újra eltelik egy nap, és közben mindig megküzdünk egy szelet fájdalommal és ürességgel, megvizsgálunk egy újabb emléket, úgy múlik el apránként, aminek múlnia kell.

Szabó Elvira prózaíró, könyvszerkesztő, pszichológus

patchwork_cover_v5.jpgA szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

A szerző első könyve Patchwork címmel 2019-ben jelent meg.

Szólj hozzá

kapcsolat életmód párkapcsolat konfliktus Szabó Elvira