Sokunknak egész gyerekkorunkban azt sugallták, hogy törekedjünk a biztonságra. Hogy ha megteszünk bizonyos dolgokat, például jól tanulunk és aztán biztos állást szerzünk, akkor minden rendben lesz az életünkben, és nem történik semmi vész. Azon túl, hogy ez a sugalmazás nem állja meg a helyét, a kiszámíthatóságra törekvéssel megfosztjuk magunkat valami fontostól: a fejlődés lehetőségétől.

Valóságos a biztonság?

Sok szülő szeretné nyílegyenes és előrelátható pályára állítani a gyermekét – ekkor érzi magát nyugodtan gyermeke felől. Tanuljon jól az iskolában, legyen biztos állása, amelyből hónapról hónapra érkezik a fizetése, legyen egy fix hely, ahol lakik. Legyen házastársa, akire számíthat az élet viharaiban, és mert csak akkor számít „komoly embernek” a felnőtt világban, ha megházasodik. Mire a gyermek eléri a felnőttkort, magáévá teszi ezeket az elvárásokat, amelyek meghatározzák azt is, hogy milyen elképzelései lesznek az életútjáról, életpályájáról. A fiatal generációkkal kapcsolatos elvárások gyakran az ilyen kiszámítható életutakat támogatják, mondhatni, a „húsz évre szóló biztos tervet”.

A „húsz évre szóló biztos terv” mélyén azonban ott lappang valami: félelem a változástól, a bizonytalanságtól. A változás és a bizonytalan helyzetek ugyanis magukkal hozzák azt, hogy meg kell küzdeni az ismeretlennel – márpedig az ismeretlen sokakban nagyon mély szorongást ébreszt.

Pusztán azzal, hogy olyan elképzelés mentén alakítjuk és tervezzük az életünket, miszerint az elkövetkező húsz évben nem sok változás lesz benne, nem védhetjük ki a váratlan helyzeteket. Mert beüthet egy gazdasági válság, elbocsáthatnak a munkahelyünkről, és ha nem találunk másik munkát, akkor lehet, hogy végül nem tudjuk fizetni a hitelünket (és be is dőlt a húszéves terv). Vagy tönkremehet a házasságunk, és úgy érezhetjük, nem tudjuk tovább együtt folytatni. Vagy egy súlyos betegség átrendezheti a családi funkciókat és a keresőképességet.

Kiszámíthatóság kontra kockázat

A „húsz évre szóló biztos terv” a rutinokra épül. Ám ha rutinok szerint élünk, és kátyúba kerülünk ezen a nyílegyenes úton, nehéz lesz megbirkózni a váratlan megpróbáltatással, illetve őszintén szembenézni azzal, átgondolni azt, hogyan alakíthatjuk át az életünket úgy, hogy jobban működjön.

Aki nem „húsz évre szóló biztos tervben” szeretne gondolkodni, annak kínálkozik más megközelítés is. Ezt úgy nevezhetnénk: „projektek”. A projektekben gondolkodás azt jelenti, hogy rövidebb távú célokat tűzünk ki az életünkben, amelyek jellemzően néhány évre, vagy akár csak néhány hónapra szólnak, és folyamatosan fejlesztjük magunkat az elérésük érdekében. Ha eljutottunk oda, ahova szeretnénk, idővel újabb célt tűzhetünk ki magunk elé, amivel ismét eljuthatunk valahova. Eljuthatunk például teljesen új tevékenységekhez vagy földrajzilag távoli helyekre is, esetleg olyan közösségekbe, amik létezéséről nem is álmodtunk volna.

Ez a megközelítés nem az előre látható rutinokra épül. Valahányszor, amikor új célt tűzünk magunk elé, amikor újfajta tevékenységbe fogunk, kockázatot vállalunk. A kockázat lényege, hogy nemcsak nyerhetünk, hanem veszíthetünk is – sikerrel is járhatunk, de kudarcélményt is átélhetünk. A kiszámítható, rutinokra épülő életúton nem sok kockázatot kell vállalni (bár, mint fentebb írtam, az áhított biztonság ekkor is csak illúzió!). Ezzel szemben a gyakori változásra és rövidebb távú tervekre épülő megközelítésben rendszeresen szembe kell néznünk a kockázatokkal, és ez bizony merészséget igényel.

Példák kockáztatásra

• Az, aki az alkalmazotti lét helyett szeretne felépíteni egy szabadabb életet, amiben azzal foglalkozik, amit szeret, maga osztja be az idejét, és van saját vevő- vagy ügyfélköre, bizony igen nagy kockázatot vállal, elsősorban anyagilag. Talán ennek első lépése az lesz, hogy egy nagyobb megbízóra alapozva elindul a vállalkozói lét útján, de kérdés, hogy megbízhatónak bizonyul-e ez a munkakapcsolat, illetve idővel sikerül-e elég nagyra bővíteni az ügyfélkört, hogy több lábon álló megélhetés legyen belőle.
• Kockázatot vállal az is, aki úgy dönt, hogy hosszabb-rövidebb időre kipróbálja magát külföldön, egy másik kultúrában. Akárhogy is nézzük, biztosan elhagyja saját kultúrája megszokott kereteit, és meg kell majd tanulnia újfajta módon értelmeznie bizonyos helyzeteket. Azon túl, hogy a külföldre költözés többnyire rejt magában anyagi kockázatot, az ember még a régi, biztos világképét is elveszítheti.
• Nem is gondolnánk rá, de az is kockázatot vállal, aki elkötelezi magát egy hosszabb terápia mellett. Egyrészt a terápia intim kapcsolatnak számít, és az abban történő önfeltárás jó sok kockázatot rejt: vajon elfogad és megért majd a terapeutám? Másrészt a terápia hatására a legtöbben előbb-utóbb eljutnak oda, hogy régi, megszokott reakcióik helyett újfajta módon reagálnak bizonyos helyzetekre – nem mennek bele többé bizonyos emberi játszmákba, esetleg nem tesznek meg bizonyos dolgokat, amiket megtettek, és talán néhány kapcsolatukat nem szeretnék a megszokott módon folytatni. Jobban megismerni önmagunkat, majd esetleg másmilyenné válni igencsak kockázatos vállalkozás, arról nem is beszélve, mit szól mindehhez a környezetünk.

Amit feltétlenül mérlegelni kell kockázatvállalás előtt

Ahogy írtam, a kockázat nem más, mint a veszteség lehetősége. Így mielőtt bármibe fogunk, ami kockázatot rejt magában, tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:

A fenti példáknál maradva:

• „Ha nem sikerül megélhetést építenem az üzleti ötletemre vagy tevékenységemre, akkor állást kell keresnem, és vissza kell mennem alkalmazottnak.”
• „Ha nem érzem jól magam külföldön, akár kellemetlen dolgokkal szembesülök, akkor visszajövök a szülőhazámba. Előfordulhat, hogy ideiglenesen a szüleimhez kell visszaköltöznöm, hogy ismét fel tudjam itthon építeni az életemet.”
• „Kik azok, akik őszintén támogatnak, akkor is, ha esetleg változtatni szeretnék az életemen a terápia hatására? Hozzájuk tudok fordulni, és ők mellettem fognak állni.”

Amit nyerünk, ha elég bátrak vagyunk kockáztatni

Aki folyamatosan biztonsági játékot játszik, kevesebb lehetősége van a fejlődésre, mint annak, aki időről időre valami újba vágja a fejszéjét. Fejlődés akkor következik be, ha sikeresen tudunk alkalmazkodni az új helyzetekhez, és e folyamat során új készségeket sajátítunk el. Ha pedig új helyzetbe lépünk, abban biztosan jelen lesz kockázat is. A kockázat nem más, mint belépő a fejlődéshez.

Fejlődés például az alábbi területeken következhet be:

• Képességek: az ember magas szinten elsajátít bizonyos képességeket, mint a kitartás, a kudarckezelés vagy az időgazdálkodás stb. (aki elkezd dolgozni egy saját projekten, ezekkel a kihívásokkal nagyon hamar szembesülni fog).
• Kapcsolatok: fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat, és kölcsönös támogatáson, empátián és hitelességen alapuló emberi kapcsolatokat alakítunk ki (ehhez többnyire az szükséges, hogy keressük a hozzánk hasonló értékek mentén gondolkodókat, és gyakran nem a családi vagy munkahelyi környezetünkben találjuk meg őket).
• Kiteljesítő élet: az ember kibontakoztatja a tehetségét, és olyan tevékenységet végez, amihez adottságai vannak, és amivel értéket ad a világhoz.

További két fontos dolgot nyerünk azzal, ha merünk kockázatot vállalni:

• Megtanuljuk kezelni a bizonytalanságot. Amikor új dologba fogunk, nem látjuk előre a dolgok kimenetelét, és el kell tudnunk viselni a bizonytalanságból fakadó stresszt. Ha ezt eleget gyakoroljuk, összességében sokkal rugalmasabban fogunk tudni alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez.
• Magabiztosságot ad, hogy hoztunk egy saját döntést, és kezünkbe vettük az életünket. A kockázat a saját kockázatunk, a cél és a terv a saját célunk és tervünk, a kudarc a sajátunk, a siker is (részben) a saját érdemünk, az életünk a sajátunk. Mi választottuk, és mi vállaljuk érte a felelősséget. Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy olyanná alakítsuk az életünket, ami megfelel az elképzeléseinknek.

Szabó Elvira

Ha szívesen olvasnál olyan sztorikat, amikben a felfedezés belső fejlődéssel párosul, egyúttal távoli tájakra is elrepítenek, töltsd le a szerző Trip című e-könyvét. Az alapsztori: Mihez kezd tíz utazó egy esőerdei szálláson, ahol elment az áram? Előhúz a tarsolyából tíz utazós sztorit. A részletekért katt ide!

A szerző pszichológiai témájú Facebook-oldala: Gyökerek és szárnyak

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

Kapcsolódó cikk:

• 3 ok, hogy kilépj a komfortzónádból