2019. dec 20.

Így kerüld el, hogy érzelmi drámába fulladjon a karácsony

írta: SzabóElvira
Így kerüld el, hogy érzelmi drámába fulladjon a karácsony

Habár a karácsonyt óriási várakozás előzi meg, és általában a mézeskalácsillatot, a gyertyafényt és a csengőszót társítjuk hozzá, mégis a valóságban szinte mindenkinek vannak emlékei családi veszekedésbe fúlt, szétkiabált karácsonyokról. Holott a karácsony a legkevésbé sem az az alkalom, amikor meg kellene vitatni a családi feszültségeket.

people-on-christmas-tree-at-home-during-winter-257910.jpg

Miért ilyen érzékeny időszak a karácsony?

1. Azon túl, hogy talán túl sokat várunk a karácsonytól, más okai is vannak, hogy aknamezővé válhat a szenteste, netán karácsony első vagy második napja. Egyrészt a karácsonyt a családtagjainkkal töltjük – az elejét általában szűk körben, a második felét a tágabb családdal. Olyan emberekkel találkozunk, akikkel talán évtizedes terhelt előtörténetünk van. Akik talán már ezerszer ráléptek az Achilles-sarkunkra, és olyasmit mondtak vagy tettek, ami egyszerűen fáj. Vagy talán épp mi vagyunk azok, akik így viselkedtek a másik emberrel, ha nem is szándékosan.

Ellentétben azzal, hogy a barátainkat megválaszthatjuk, abba nem volt beleszólásunk, hogy kik közé születtünk (és ehhez hasonlóan: habár a párunkat mi választjuk, a párunk családtagjait nem igazán van lehetőségünk „szortírozni”). Nagyon valószínű, hogy van egy-két családtagunk, akiktől teljesen eltér a habitusunk vagy az értékrendünk, vagy nagyon eltérő a kommunikációs stílusunk, és nem biztos, hogy áthidalható ez a távolság.

A karácsonyt hagyományosan családi körben töltjük, de nincs garancia arra, hogy ezt a közeget meghittség, türelem és biztonságot adó intimitás jellemzi.

2. A másik oka annak, hogy a karácsony érzékeny időszak, az, hogy a hétköznapokban, amikor megszokott rutin szerint élünk, és feszes időbeosztás szerint teljesítjük egyik feladatot a másik után, könnyebb túllendülni a kisebb-nagyobb bántódásokon. Gyakran időnk sincs arra, hogy fennakadjunk rajtuk és megsértődjünk.

Ám a karácsony nemcsak az együttlétről szól, hanem arról is, hogy megállunk. Ilyenkor kikapcsolnak az amúgy működésben lévő figyelemelterelő hatások, nincs szó arról, hogy öt percünk sincs reggel vagy az esti fáradtságban, hogy megbeszéljünk egy kellemetlen esetet. Nagyon is rendelkezésre áll idő, méghozzá közösen töltött idő.

glass-1818065_640.jpg

Lélegezz mélyeket, és számolj!

A karácsony három napja nem igazán alkalmas arra, hogy a lappangó feszültségeket napvilágra hozzuk. Legfőképpen mert senki nem ezért érkezett a közös karácsonyozásra, hanem azért, hogy pozitív élményekkel töltekezzen. A karácsonyból még fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezők sem tudnak pszichoterápiás rendelőt varázsolni, nemhogy azok, akiknél pillanatok alatt elszakad a cérna.

Így ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy kitörne belőlünk a vulkán, tegyük az alábbit:

Ne szólaljunk meg azonnal!
Lélegezzünk hosszan mélyeket! Végezzünk nagyjából 5-10 be- és kilégzést, s közben koncentráljunk a légzésünkre! Ha szükséges, ehhez menjünk ki a fürdőszobába, ahol nyugalomra lelhetünk.

Mi történik ilyenkor? A lassú légzés egyrészt segít csillapítani a biológiai stresszrendszert, ami az iménti helyzetben vészjelző fokozatba kapcsolt, és arra sarkallt volna minket, hogy visszatámadjunk a minket ért sérelemért (és ilyenkor mindegy is, hogy a sérelmünk vélt vagy valós).

Másrészt időt adtunk magunknak ahhoz, hogy az érzelemelárasztás mögött bekapcsoljanak a racionális agyterületeink, és ebben az egy percben átgondoljuk, mit érdemes tenni, és mit nem. Balhézni biztosan nem. Lelkizni sem igazán (ahhoz nem a családi találkozó a megfelelő terep).

A legjobb, amit karácsonykor tehetünk, hogy türelmet gyakorolunk, és a nagyobb jót tartjuk szem előtt: ez minden jelenlévő közös együttléte. Van, aki jobban érzi magát, és van, akinek nehezebb itt lenni. Mindazonáltal mégis ez a lehető legjobb alkalom arra, hogy a pozitív kötelékeinket erősítsük, és összetartozást éljünk meg (ha nem is azzal a családtaggal, aki megbántott, de legalább a többiekkel). Erről szól a karácsony. Ha bármi mást akarunk beleerőltetni, akkor félresiklik az egész.

two-person-holding-white-and-green-peace-wreath-886616.jpg

A türelem nem egyenlő azzal, hogy annyiban hagyjuk

Az, hogy karácsonykor tartózkodunk a veszekedésektől, nem azt jelenti, hogy végleg magunkban kell tartani, ha valaki bántó módon viselkedett velünk. Először is érdemes mérlegelni, hogy mennyire közeli a kapcsolat. Ha évente vagy félévente egyszer találkozunk három órára, akkor lehet, hogy jobb, ha egyszerűen túltesszük magunkat azon, ha a másik valami kellemetlent mondott vagy furán nézett ránk. Továbblépünk, és a ténylegesen fontos emberi kapcsolatainkra koncentrálunk.

Igaz, mélyen megbántani csak a hozzánk közel állók tudnak, tehát ha nagy volt a frusztráció, valószínűleg a kapcsolat is közelebbi. Ez esetben hasznos lehet, ha némi idő elteltével kezdeményezünk egy találkozót az illetővel, ahol megbeszélhetjük a történteket és visszajelezhetjük, ha valami rosszulesett nekünk.

  • Fontos, hogy ne támadjuk a másik ember személyét, ne beszéljünk ítélkezően a jellemvonásairól,
  • hanem a konkrét helyzetre és viselkedésre nézve adjunk visszajelzést.
  • A beszélgetés keretében megfogalmazhatunk kérést a másik felé,
  • és cserébe mi is felajánlhatunk valamit, amit megteszünk a kapcsolatért.

Arról, hogyan adhatunk visszajelzést akár kellemetlen dolgokról is, oly módon, hogy átmenjen az üzenet és jó eséllyel változást érjünk el, egy korábbi cikkünkben írtunk.

Amennyiben a probléma annak ellenére is fennmarad, hogy megpróbáltuk rendezni a törést és pozitívabb mederbe terelni a kapcsolatot, elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire szükséges kitennünk magunkat ezeknek a bántó helyzeteknek. Elképzelhető, hogy az jelent megoldást, ha ritkítjuk a találkozókat az illetővel, és inkább más, építőbb kapcsolatainkra szánunk több időt. Habár felnőttként sok esetben nem válogathatjuk meg annyira a környezetünk tagjait, mint szeretnénk (bár így is sokkal több beleszólásunk van ebbe, mint gyerekkorunkban!), abban nagyon nagy felelősségünk van, hogy mely kapcsolatoknak mekkora teret engedünk az életünkben. Ha egy kapcsolat csak rombol minket hosszú távon, akkor jogunk van takaréklángra tenni, bárkiről legyen is szó.

Szabó Elvira prózaíró, könyvszerkesztő, pszichológus

patchwork_cover_v5.jpgElső könyve Patchwork címmel 2019-ben jelent meg.

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

Szólj hozzá

stressz karácsony Szabó Elvira