Nehéz a szavak mögé látni. Vannak bizonyos bevett mondatok, szófordulatok, amelyek olyan gyakran elhangzanak szülők és gyerekek között vagy épp a párkapcsolatokban, hogy fel sem figyelünk arra, hogy rejtett üzenetük is lehet. A szavak, az őket kísérő gesztusokkal együtt, árulkodók – a kapcsolatok valódi arcáról árulkodnak. Az alábbiakban arról olvashattok, hogy bizonyos ártalmatlan, akár törődőnek tartott mondatok mögött egészen más kapcsolati minták lehetnek, mint amit első hallásra várnánk, és hogy a kedvesnek tűnő szavak mögött időnként emberi játszmák húzódnak meg.

Látszólag ártalmatlan mondatok, amelyek mögöttes üzenetére érdemes odafigyelni

Előfordul, hogy a látszólag szerető szavak valós mondanivalója nem a törődés és a szeretet közvetítése, hanem a törődés és a szeretet – elvárása. Arra is találni példát, hogy egy szülő a szavaival támogatást és segítséget nyújt, ám valójában azt közvetíti, hogy gyermekének a támogatásra és segítségre – mindenképp szüksége van.

Számos olyan mondat, amelyet gyakorta hallani szülőktől vagy épp párkapcsolatokban, problémás mintázatokat jelezhet. Heinz-Peter Röhr német biblioterapeuta alapján felsorolunk néhány ilyen mondatot, és megnézzük ezek valódi jelentését. Röhr elsősorban a szülő-gyerek kapcsolatokra reflektál (ahogy a tőle vett idézetekből kitűnik), de az alábbi mondatok párkapcsolatokban is ugyanígy elképzelhetők.

• Hiszen csak a legjobbat akarom neked.

Sok szülőből talán kiszakad ezen a ponton, hogy ennél jobb szándékú mondat nem is létezik! A szakember a következő magyarázatot fűzi hozzá:

„Ez a mondat nyugodtan lefordítható úgy, hogy »csak a legjobbat akarom magamnak«. Ha arról van szó, hogy egy felnőtt lány vagy fiú életébe bele kell avatkozni, akkor mindig úgy szól a nóta, hogy »hiszen csak a legjobbat akarom neked«. Ettől felmentést kap és tévesen megbocsáttatik a gyámkodás. Hiányzik a felnőtt lány vagy fiú önállóságába vetett bizalom. Ez a bizalom soha nem is alakult ki – aminek az a mélyebben rejtőző oka, hogy soha nem tervezték előre a leválást és az elengedést. Az anyák és az apák gyakran azt szokták felhozni a gyerekeiknek, hogy nekik jóval nagyobb az élettapasztalatuk. Ez többnyire igaz, de közben megfeledkeznek arról, menyire fontos, hogy hibázzon az ember, mert annak a révén megy végbe az érés, és alakul ki az autonómia. Küszöb alatt érzi az ember a hibáktól való szorongását, ami kedvez a függőség kialakulásának.”

• Hogy én mi mindent meg nem tettem érted!

„Ez a mondat nyílt felhívás a lány vagy fiú számára, hogy végre adjon vissza valamit abból, amit áldozatként a szülőtől kapott – írja Röhr. – Helyes az a gondolat, hogy a gyerek, akit a szülői gondoskodás nevelt fel, maga is köteles segíteni a szüleinek, amikor azok valóban rászorulnak. Ez azonban még nem jogosítja fel a szülőket arra, hogy alkalmazkodást és engedelmességet követeljenek, vagy hogy lelkiismeret-furdalás keltésével zsaroljanak. […] A pszichoterápiában gyakran megfigyelhető, hogy a szülők »megveszik« a felnőtt gyerekeiket. Anyagi gondoskodásukért cserébe függőséget alakítanak ki, amiben van egy jó adag elkényeztetés is. Egyszerű a szabadság képlete, de az érintettek gyakran nem készek arra, hogy megfizessék érte ezt az árat: nem lenne szabad a továbbiakban semmiféle anyagi előnyt elfogadniuk a szüleiktől – és el kellene kezdeniük szép lassan visszafizetni a jogosulatlanul kapottakat.”

• De hát annyira szeretlek!

„Ki tudna visszautasítani ennyi szeretetet? Az a jelmondat, hogy az irántad érzett szeretetem miatt jogosan is veszlek birtokba. Ilyenkor teljesen magától értetődően lépi át és hagyja figyelmen kívül a szülő a gyerek személyiségének határait. A (majom)szeretet természetesen meg is tud fojtani!”

• Mindig is problémás gyerek voltál.

„Ennek a mondatnak azt kell igazolnia, hogy az ember még mindig törődik a gyerekével – kommentálja Heinz-Peter Röhr. – Való igaz, hogy sok gyereknél korán jelentkeznek a problémák, más gyerekeket viszont ránevelnek a problémásságra. Nekik nagyobb törődésre és gondoskodásra van szükségük, ami túlterhelheti a szülőket, elsősorban az anyát. Ennek az a következménye, hogy többnyire rendkívüli szélsőségek között ingadozik a viselkedése.”

A szavak mögötti érzelmi dinamikák

A fenti mondatok valójában egészen másról árulkodnak, mint amit kimondójuk közölni szeretne: arról, hogy az illető mindenáron szeretet vár és mindenáron szeretet akar adni, akár jó ez a másik félnek, akár nem. Vagyis nem az önzetlen, hanem az önző szeretetet juttatják kifejezésre (legyen ez bármilyen paradoxon). Egyrészt szólhatnak a szülő saját kielégítetlen szeretetszükségleteiről, másrészt arról, hogy attól tart, léte súlytalanná válhat, ha nem lesz kiről gondoskodnia. Mindkét esetben ellehetetlenül, de legalábbis nehézzé válik a gyermek érzelmi leválása és önállósodása, hiszen a gyermek érzi, hogy szenvedést okozna a szülőnek azzal, ha magára hagyná. Hogy a szülő szeretethiánya miből ered, illetve szülői szerepén kívül miért hanyagolta el élete egyéb területeit, az már a személyes élettörténetéből lelhető fel. S mivel a fenti mondatokban látszólag semmi kivetnivaló nincs, nehéz kibogozni a mögöttük rejlő dinamikákat, és nehéz tudatosítani, hogy ezek a dinamikák bizony károsak minden érintett életére.

A szó mint kapcsolataink és szándékaink valós tükre

A fenti alaphelyzet csak egy a sok élet írta történet közül, amelyben szavakkal próbálják elfedni, hogy valami nem stimmel. Amelyben a látszólag jó szándékkal, törődéssel vagy építő kritikaként kimondott szavak rejtett üzenetet hordoznak, és arról árulkodnak, hogy valami nem az, aminek látszik. Például a törődés mögött birtokolni vágyás rejlik, vagy a megjavítani akarás mögött féltékenység lappang. A szó – és a szót kísérő mimika pláne – elszáll. Egyszer. Talán kétszer is. Ám ha valamit többször hallunk, és egy idő után zavar támad bennünk, az azt jelzi, hogy érdemes rejtett üzenetek után kutatnunk; érdemes megállni, figyelmesen hallgatni, sőt hallgatózni, mint afféle titkolt igazság után, hogy miről van szó valójában.

F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus egy interjú során a következőképp definiálta számomra, mit jelentenek az emberi játszmák:

A játszma lényege, hogy „a rejtett üzenet az alsó fiókban van."

Legyen bátorságunk kinyitni az alsó fiókot, és jól megnézni, mi van benne!

Ha odafigyelünk a szavakra, főleg a hirtelen, spontán kimondott szavakra, ha fülelünk a hangsúlyra, amellyel kimondták, és az arckifejezésre, amellyel kísérték őket, akkor meg fogjuk tudni fejteni, hogy miről árulkodnak valójában. Az árulkodó jelekből képet alkothatunk a másik ember hozzánk fűződő kapcsolatáról, az irántunk való szándékairól – hogy a mi javunkat is szolgálja-e, vagy csak a sajátját, hogy a szeretete értünk van-e, vagy őérte magáért.

Ám ez fordítva is igaz: ha egy kapcsolatunkban zavart érzünk, érdemes magunkba néznünk, nem mondtunk-e olyasmit, amivel aláástuk a jó viszonyt? És ha igen, mi vezetett minket erre, milyen saját érzelmi szükségletek?

Nem mind arany, ami fénylik, és ez még a szülő-gyerek kapcsolatra is érvényes, illetve bármilyen emberi kapcsolatra. De ugyanígy igaz lehet a kedvesen kimondott szavakra is. A szó csak a külcsín, és a a valódi tartalom, a valós szándék a belbecs.

Szabó Elvira

A szerző pszichológiai témájú Facebook-oldala: Gyökerek és szárnyak

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

A cikkben szereplő idézetek forrása:
Heinz-Peter Röhr: Kiút a függőségből. Ha gúzsba köt a szülői háttér... Ursus Libris, Budapest, 2014.

A cikk eredeti változata a Gyökerek és Szárnyak blogon jelent meg, itt...