A mai világ annyira sok lehetőséget tartalmaz, hogy épp emiatt veszítik el sokan az életük fonalát.

20-30 évvel ezelőtt egészen máshogy hangzott az a mondat, hogy „tessék élni az előtted álló nagy lehetőséggel!” – mint ma. Mert régen valóban kevesebb lehetőség volt. Értem ezalatt a lehetőségek gyakoriságát és a nagyságrendjét is.

A nehézséget a mennyiségi növekedés, illetve a kétes minőség adja. Azt pedig tudjuk, hogy a mennyiségi növekedés a minőség kárára válhat.

Nem könnyű kiválasztani, hogy a célokhoz milyen eszközök kellenek. Az általam kiválasztott, a számos lehetőség közül kiemelt, fontosnak minősített dologhoz milyen út vezet, milyen eszközök segítenek engem oda?

A célra tartás kitartást igényel. A buktató ott van, hogy amikor az ember halad a saját útján, a saját maga által kiválasztott célja felé, előbb-utóbb elkezdenek jönni a nehézségek is. Megküzdeni nehezebb, mint filozofálgatni és kifogásokat, elméleteket gyártani - hiszen ezt tökéletesen lehet csinálni a meleg fotelben ülve egy kávéval vagy egy pohár borral is. Nekiállni, meggyőzni magunkat, hogy lehet ezt egyszerűbben, szebben, könnyebben, kevesebb könnyel is...

A lehetőség nem szürke, kicsit kopott tréningnaciban jön. Hanem tökéletes megjelenésben, Colgate- mosollyal. De ez az ő minőségi többletéről semmit nem árul el. Ez csak a marketingje! Sőt, ha elég figyelmes a lehetőség, akkor pont a gyengédre tapad és azon a ponton talál be, ahol a legkönnyebben célba érhet Nálad. Azon a ponton céloz, ahol éppen a legnagyobb elakadásban van, a szentül kitűzött célod felé. Annyira körbe vesz és föléd tornyosul, hogy teljesen eltakarja a kilátást az addig amúgy fontos és vérrel-verejtékkel összeszedett eredményeid elől – amihez neki az égvilágon semmi köze nincsen. Éppen ezért fon körbe, karol át, olyan puhán, ahogy még senki nem tett Veled azelőtt...

„Hát ilyen nehézségek árán akarsz eljutni a célodhoz? Ha ilyen nehéz odajutni, akkor jó az a cél? Most nem felhőtlenül boldognak kellene lenned, mert éppen megvalósítod életed álmát? – ilyeneket suttog a füledbe a kis genya. Sőt, még ráadásul átváltozó-bajnok is! Azonnal alakot vált, és olyan formában kínálja magát neked, ami még tetszetősebb.

És a lehetőség-cunami itt csap be, amikor elhúzzák az orrunk előtt egy másik, csillogósabb, színesebb-szagosabb, cool-abb megoldás lehetőségét. És ma már mindent fel lehet díszíteni úgy, hogy ember legyen a talpán, aki ellen tud állni! De valójában mi is történik? Az történik, hogy a nehézségek hatására bedőlünk egy frankóbb lehetőségnek és ezzel nem egy szuper döntést hoztunk, hanem kivettük a fókuszból a célunkat. Tettük mindezt úgy, hogy észre sem vettük, hogy azzal, hogy – egy mutatós példával élve - lovat cseréltünk a fogadóban, valójában éppen sokkal távolabb kerültünk a célunktól. Az új ló egészen bizonyosan szebb, gyorsabb – csak éppen a másik irányba vágtat.

Ennek az eredménye az, hogy sok év múltán egyszer csak feleszmélünk, és bugyognak elő belőlünk azok a rádöbbenések, hogy „mit is keresek én itt? Én nem is arra tartottam az életben! Hol vagyok egyáltalán?” Aki sikeresen végigveszi ezt a leckét, az felismeri azokat az útkereszteződéseket, ahol a külcsíny elcsavarta a fejét...

A lovas példát modernebb formába öntve, a lóerők felé haladva íme még egy példa: egy szuper sportkocsi sokkal gyorsabb, mint egy középkategóriás, 10 éves autó. Ez tény. De a sportkocsi arra jó, hogy beleüljünk ketten és gyorsan menjünk vele. Erre az érzésre szuper! Hajtani vele a naplementében egy szerpentinen a hegyoldalban. Ez egy nagyon kellemes, rövid idejű érzés. De amint az a célom, hogy betegyem a biciklit a csomagtartóba, hogy elmenjek tekerni egyet az erdőbe, esetleg mindezt a családommal, akkor már más célokra szeretném használni azt az autót. De mit tűzöl ki fő szempontnak? Amennyiben autóversenyző vagy és a gyorsaság a célod, akkor tökéletes választás a sportkocsi! Nehogy cserélj! De ha évek, évtizedek óta az életed központja, hogy hétvégén tele pakolod a kocsid és két napig járod a világot, akkor miért cserélnéd le az autód csak azért, mert egy másik gyorsabb?

Az a nehézség a mai életünkben, hogy próbálják elhitetni velünk, hogy kitölthetjük az életünket ezekkel a kiemelkedő minőségű pillanatokkal – hiszen megvan rá a lehetőség!

Ezt a képet le lehet vetíteni a hétköznapi élet megannyi helyzetére. Munkám során én az emberi kapcsolatokat látom. Bármikor ki lehet lépni egy kapcsolatból és lehet új kapcsolatot kezdeni. A lehetőség megvan. Ha megteheted, akkor miért ne? Gyakran hallom, hogy mennyivel jobb az új kapcsolat, egészen ki van cserélve az ember. Ilyenkor azt mondom: ezt majd akkor jelenthetjük ki, ha ebben az új kapcsolatában is élt ugyanannyi időt, végigcsinálta ugyanazokat az embert próbáló helyzeteket, a másik fél úgy támogatta, ahogy ő ott éppen akkor tudta... és meglátjuk 10-20 év után, hogy akkor milyen lesz.

A lehetőség valóban megvan. A kérdés nem ez. A kérdés az, hogy szolgál-e engem, a céljaimat ez az aktuális lehetőség?

Aki minden lehetőséget kihasznál, folyton erre törekszik, az éppen, hogy szétforgácsolódik. Saját magát forgácsolja szét azzal, hogy úgy gondolja, mindent lehet.

A lehetőség adott. Hogyan élsz vele?

dr. Szilvássy Rita

mediátor, jogász, szociálpedagógus

www.lehetjobb.hu