Ahogy a cím is utal rá, most ne profi interjúra számítsatok, mivel én nem vagyok riporter. Kicsit mesélős, kicsit beszélgetős lesz, interjú a magam módján. Julival. Mert – szerintem - megérdemli!

Szóval, ő Hadas Kriszta édesanyja. Volt idő, amikor Krisztát emlegették úgy, hogy ő a Hadas Juli lánya. Meg úgy, hogy „a Hadas” lánya. Mármint a Jánosé. Ugye ismeritek Krisztát? Ő az a szókimondó, néha vicces, néha morgolódó, de mindig őszinte, olykor harcosan kiabáló göndör, égővörös hajú csaj (pardon, mit nem mondok egy ötvenéves leendő nagymamáról…), akit mostanában a ’Jön a baba Hadas Krisztával’ című műsorban láthattok, vagy ismerhettek régebbről (és most megint) a Naplóból, de sorolhatnám egyéb érdekes, ...

Van-e most egy biztonságos fészkünk, ahol meghúzhatjuk magunkat? Mivel tudjuk bebiztosítani a jövőnket, a szeretteink jövőjét? Mi kell ehhez? Pénz, kellő tartalékok? Egy vidéki ház? Megpróbálni mégis elutazni valahova messze? Vagy nem venni tudomást az egészről és valami spirituális, alternatiív valóságban lebegni mindenek fölött?

Helyzetek

Nemrég hallottam, hogy a börtönökben rettenetes állapotok vannak. Azért, mert több mint egy éve nem lehet látogatni. Azok, akik benn vannak, elvesztették a járvány miatt egyetlen kapaszkodójukat a külvilághoz, azt, hogy időnként láthatták hozzátartozójukat, szeretteiket. De hasonló vonatkozik az állami gondozásban lévő gyekekre is.

Na de kit érdekel ez rajtuk kívül? – ...

A fiam 16 éves kora óta rendszeresen szívott. Szégyellhetném magam - gondolhatják most sokan -, de én már nem szégyellem.

...

Azt hiszem, nem árulok el nagy újdonságot, amikor azt mondom, hogy itt a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyerekek mellett, a jövőjükért dolgozva minden érintettnek külön izgalmat jelent egy kezdődő nemzetközi örökbefogadás.

Pláne mostanában.

Természetesen igyekszik mindenki tenni a dolgát, hogy az egymásra találás és az átmenet a lehető legfelkészültebben érje a résztvevőket, és a váltás, ami a gyermek életében lecserél minden eddig ismert embert és körülményt, az elképzelhető legsimábban folyjon le. Miközben a mostani helyzetekben szinte minden, amihez az ismerkedés, barátkozás során a korábbi években ragaszkodni szoktunk megkérdőjeleződött, lehetetlenné vagy extrán nehezítetté vált.

A ...

Tudom, hogy a címben szereplő cél elérése nem egyformán lehetséges, nem egyformán fontos mindenki számára.

...

Volt alkalmam belelátni egy kicsi szeletébe a mostani egészségügyi viszonyoknak és a Covid elleni küzdelem nyomán előállt helyzetnek. Épp, hogy „résnyire nyílt az ajtó”, amin bekukkanthattam, de amit láttam, az elég volt ahhoz, hogy megérezzem, hogy itt háború zajlik.

Olyan értelemben mindenképpen, hogy nem érvényesek azok a játékszabályok, azok a régi beidegződések, szokások és elvárások, amik ebben még a mi sokat szidott és gyakran okkal kritizált egészségügyi ellátásunkban is némi biztonságérzetet adtak. Nem lehet már számítani arra, hogy működnek a jól kipárnázott kis életünknek a demokrácia, a jogállamiság, a társadalombiztosítás és a fogyasztói társadalom által jól-rosszul lerakott sarokkövei.

...

• Mire vágysz, mit tervezel, mit vársz az újévtől?
• Semmit! Tudja a fene!
• Tudja a fene? Hmm…

Akkor az idén neked talán tényleg sikerülhet újrahasznosítani a be nem vált tavaly újévi fogadalmaidat!

Bármit kívántál akkor, a mostani semminél jobb lesz.

Elnézést, ha a kérdés bosszantott volna fel. Elismerem, hogy kicsit olyan kicsengésű, mint a mi leszel, ha nagy leszel, és ahogy emlékszem, attól a kérdéstől sem szoktunk különösebben repesni…

Talán mert valahogy beszorít... Sőt, ha jól belegondolok, még az is lehet, hogy ennél a hasonló érzésnél vastagabb ám a két kérdés közötti párhuzam, hiszen itt is-ott is egy (ifjabb, tapasztalatlanabb, az események alakításában számottevő erők közül keveset uraló, ...

Indirekt kezdem. Azt is kérdezhetném, hogy vagy a bőrödben, megtaláltad-e már a helyed, mennyire van jelen az életedben a flow érzés, megtaláltad-e már azt a tevékenységet, ami átsegít a nehéz mindennapokon? Vagy ha még keresed, akkor jó úton haladsz-e?

Ha igen, akkor gratulálok, te már tudod, mi kell neked, valószínűleg úgy rendezted be az életedet, hogy megvannak az egyensúlyok, van időd a kötelezőre és a szabadon választottra egyaránt. Na jó, tudom, hogy soha nem annyi és akkor, ahogy szeretnénk, de minden nem lehet tökéletes. A fő az, hogy nagyvonalakban helyükön legyenek a dolgok. Princípium? Akár...

Kérdések

Ha kellene egy főcímet adnod a tavalyi évnek, akkor mi lenne az? (Esetleg írd is le magadnak, nem baj, ha megvan, ...

Tudom, szorít az idő. Már mondom is, hogy szaladhassunk tovább, hiszen az év összes napjai közül alighanem neked is ezek a legzsúfoltabbak.

Ígérem, most tényleg nagyon rövidre fogom. Végül is csak egy gyors, utolsó ellenőrzésre lenne szükség még az ünnep beköszönte, a vendégek megérkezése előtt.

A legtöbbször spontán ötletektől vezérelt gyakorló háziasszonyok, a végtelenül kreatív hajlamú konyhafőnökök, és a mindig rövid bevásárló listás (néhanap kongó kamarából gazdálkodó) édesanyák, a jég hátán is boldoguló, semmiből hamarjában többfogásos ételt elővarázsolni képes gazdasszonyok szerintem, most ne is nagyon figyeljenek rám.

Hiszen ők azok, akik nem tegnaptól rendelkeznek azzal a képességgel, hogy ...

Arról beszélgettünk valakivel a minap, mennyire vágyik a rendre, mennyire szeretné, ha elég időt tudna szánni lakása, íróasztala, illetve – meggyőződése szerint ezzel összefüggésben – a fejében lévő gondolatoknak a rendszerezésére.

Azzal próbáltam kizökkenteni ebből az önostorozó, maximalizmus felé hajló vágyból, hogy idéztem valakitől egy mondatot, miszerint ’ a tökéletesen rendben tartott lakás nem más, mint a tökéletesen elpazarolt élet szimbóluma’. Nem értett egyet, nem tudtam meggyőzni. Persze én is tudom, hogy ezek belső igények, belső driverek, nem úgy működnek, hogy valaki felnyitja a szemünket:

• Figyi! Kicsit túl szigorú vagy magadhoz, nyugodtan vegyél vissza egy kicsit.

Légy tökéletes!

...

Az idei advent, a karácsonyra való készülődés egészen más, mint amit megszoktunk eddigi életünk során.

...

A közfelfogás szerint a lelki egyensúlyt szolgálja, ha derűlátón tekintünk az életre, és abban bízunk, hogy jól jövünk ki a nehéz helyzetekből. Ha pedig a lelki egyensúlyunk rendben, akkor az egészségünk is rendben – vélekednek sokan. Ám optimisták többféleképpen lehetünk, és ez eltérően hathat az immunrendszerünkre.

...

Egyáltalán mitől erős egy férfi, ha nem kifejezetten az izmai tömegétől?

...

Régi megfigyelés, hogy egy heteken, hónapokon át tartó stresszes időszak hatására az ember a vírusok kedvelt célpontjává válik, és jó eséllyel ágyban végzi megfázással, torokfájással, influenzával és társaival küszködve. Arról, hogy ez miért van így és mit tehetünk ellene, már egészen sokat tud a tudomány.

...

Komoly irodalma van annak, mennyiben működnek különbözőféleképpen a férfiak és a nők.

...

A magyar virtus felől nézve már-már cikinek számít, ha az embert ledönti a lábáról a betegség. Pedig a felső légúti megbetegedések, influenza vagy hörghurut esetén nagyon is természetes, ha szükségünk van egy-két hét pihenésre, ágyban fekvésre, s az immunrendszer és idegrendszer összehangolt működése azt szolgálja ilyenkor, hogy minél hamarabb meggyógyuljunk.

...

Az örökbefogadási alkalmassági vizsgálat félig strukturált egyéni interjú kérdéseinek egy nagyobb blokkjában szóba kerül, mit is gondolnak a kérelmezők a testvérekről, a testvéri kapcsolatokról.

Sokan eleve úgy érkeznek, hogy egyből testvéreket szeretnének örökbe fogadni. A legütősebb érvük a vágyuknak az alátámasztására, hogy a gyerekük ne maradjon majd egyedül a világban, ha ők, a szülők már nem lesznek többé és nem állhatnak támaszként mellette. Persze ez az elmélet.

A mögötte meghúzódó sokkal árnyaltabb és nemegyszer sötétebb gyakorlatot pedig mindenki maga a saját bőrén is megélheti, akinek van testvére.

A testvéri kötelék tényleg biológiai lényünk legszorosabb kapcsolata. Senki nem áll ezen a világon ...

  Azok, akikkel szívesen értek egyet, azt mondják, az egyetlen megfelelő hozzáállás a félelemmel való küzdelemben, ha pontosan szembefordulunk vele, jól megnézzük és nekiállunk olyan aprólékosan, ahogyan csak tudjuk, olyan részletességgel, ahogy csak sikerül megvizsgálni. Feltartjuk, a fény felé fordítjuk, majd igyekszünk a félelmünk minden vonatkozását, az összes kapcsolódását elemezni és megérteni.

Ez így esetleg jó, de mi legyen akkor, ha ez a szóban forgó félelem olyan nagy, hogy nem hagyja magát felemelni? Ha olyan nehéz és kiterjedt, hogy hamarabb a földbe döngöl minket, minthogy a felemeléshez fogást sikerülne találni rajta?

Különösen kérdéses, mi, hogyan is történjen, ha ez a földhöz szegező, iszonytató ...

Szeptember, méla, csendes ősz.

Az emberek a reggel hűvösében határozott léptekkel, kihúzott derékkal, dideregve sietnek, aki teheti, megy munkába. Fáznak. Fázunk.

„Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámadt régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.” [i]

Déltájt még visszajár, bár egyre rövidebb időre és rohamosan halványulva a simogató meleg.

Az aranynapok [ii] .

A körülvevő táj minden szépsége ellenére sem mondhatom, hogy ez a kedvenc évszakom.

A csodás, még élénk színekben, a természetből sugárzó mélységes nyugalomban, számomra most is van valami végtelen szomorúság, az érezhető változásban ott az örökös búcsúzkodás.

„Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk ...

 A napokban a címadó dal [i] mellett alaposan befészkelte magát a fejembe a kérdés: hogyan is hűsölnék a legszívesebben?

És miközben az aktuális olvasmányaimban kutakodtam szépen leírt, találó válasz változatok után, jött, hogy magam is mélyebben megmerítkezzek a képzeletem tavában a saját lemeztelenített válaszaim után kutatva. Komolyan gondoltam.

Egészen visszafogott habzású és határozottan kis igényű válaszként, néha tényleg lehet, hogy nem is akarunk mást, csak otthon, az árnyékos, hűvös szobában egy csendes sarokban elülni és egy jó könyv társaságában pihegni a kánikulában, talán némi hűsítőt kortyolgatva.

„Az ablak nyitva áll s az acélos messzeségből
tompán fölsír és búgva egy-egy távol vonat
s a ...