Vannak évek, amikor nem megyünk nyaralni – vagy csak rövid időre, és maradnak még „szabadon hagyott” szabadnapjaink. Amikor marad a megszokott színtér. A néhány napnyi pihenés, vagy akár néhány heti szabadság ilyenkor is arra szolgál, hogy kikapcsolódjunk, feltöltődjünk. De hogyan csempésszünk színeket a szürke hétköznapokba?
...
Gyönyörű, testhez simuló, hófehér csipkeruhában áll a nyitott pavilon közepén. Hajában fehér virágokból font koszorú rögzíti földig érő fátylát, amibe néha belekap a lágyan langyos esti fuvallat. Zalán odalép hozzá, rámosolyog, kinyújtja felé a kezét, miközben azt kérdezi: – Táncolunk? A körülöttük álló násznép csillogó szemekkel várja, hogy elkezdődjön a keringőjük: közös életük együtt megtett első lépései. Az alkonyat homályát az asztalokon pislákoló gyertyák sárga fénye ragyogja körbe, miközben felcsendül a zene. A hegedűszólamot a futószalagra gördülő krumplik dübörgése szakítja félbe: ahogy a köpcös, idős úriember a kosarából a szalagra pakolta az árukat, a zacskóba gyűjtött krumplik hirtelen ...
Hangoztatjuk, nem tegnaptól, hogy mindenkinek kell a kikapcsolódás, hogy jót tesz és fontos, hogy szükséges egy komolyan vehető, de mégsem munka jellegű tevékenység a szabaddá tehető időből. Egy igazán magunkért és magunknak választott elfoglaltság, amibe bele tudunk temetkezni, ami leköti és eltereli a gondolatainkat, ami elvonja a figyelmünket a mindennapi gondoktól.
Elengedhetetlen egy (lehet, hogy csak virtuálisan) elhatárolt tér, ahol lehetőség szerint, minden mást félretéve az ember teljesen elmerülhet és lerázhatja magáról, legalább időlegesen, a felvállalt felnőtt szerepeivel együtt járó terheket. Ahol nyugodtan magában lehet önmagával, ha úgy dönt, hogy ez az, amiben hiányt érez.
„Ha igent mondunk, az igennel járó ...
„Voltak persze fájó emlékek is…mintha csomók lettek volna egy szép nyakláncon, melyek a gyöngyöket tartják össze.” [i]
Dína előtt a rossz emlékek, amik magányos, alapvetően kiszolgáltatott egyiptomi életének éveihez fűződtek ilyennek mutatkoztak. Mintha önmaga számára is meglepő módon hét év távlatából sokkal inkább azok az emlékképek merültek volna fel a búcsúzás éjszakáján, amik kedves és szép részleteket hoztak elé, olyanokat, mint a csecsemő fia illata, a megértő barátra találás az idegen országban, annak más hagyományú és ismeretlen nyelven beszélő, más vallású népével, eltérő szokásaival körülvéve.
A pillanatnyi vigasz a mindennapok egyszerű, egyforma eseményeinek ismétlődésében, a ...
Ha te nő vagy, akkor tudod-e, hogy miért vagy olyan, amilyen? Miért tartasz ott, ahol?
Tisztában vagy-e azzal, hogy az egyéniséged, a szokásaid, a stílusod, a szemléletmódod, értékrended, magaddal és másokkal szemben támasztott igényeid honnan erednek: tanultad valakitől (anyukádtól, nagymamádtól, más, számodra fontos nőktől) vagy valamiképpen így nyilvánul meg az a bizonyos kollektív tudattalan rajtad keresztül? Netán a környezetedből, a körülötted élő kultúrából eredő sztereotípiák hatásaként született meg a te saját nőiséged, egyéniséged, az egyedi konstellációd?
Egy élmény együtt!
Sokszor megéltem már azt az élményt, amikor nők összejönnek és megnyílnak egymásnak, elmondanak dolgokat, megfogalmaznak ...
Mely álomból ébred; egy távoli tengerparton sétált mezítláb a homokban. Felemeli a lábát – egyetlen homokszem sincs rajta. Nem, ez akkor mégsem egy tengerpart. Ez a karantén harmadik hónapja. Beletelik néhány másodpercbe, míg jóleső érzések kíséretében tudatosul benne, hogy vasárnap van, ami pedig azt jelenti, hogy nem kell rögtön a számítógép elé ülnie, hogy elvégezze az első adag munkát addig, amíg a család többi tagja felébred. Kiszédeleg a fürdőszobába, és nekikezd a szokásos reggeli rituáléjának. Nem, nem a Napüdvözlet jóga gyakorlatsor, hanem a jó öreg hideg csapvíz az, ami reggelente segít neki, hogy viszonylag gyorsan magához térjen: hosszú ideig folyatja a csuklójára és az arcára. Miközben csobog a víz, ...
Igen, egészen komolyan kérdezem, hogyan kell?
Pontosan azért, mert szeretnék egy kicsit unatkozni, csak úgy néz ki, elfelejtettem, hogyan is kell azt csinálni. Nem, nem tegnap felejtettem el, valamikor sokkal régebben kopott ki belőlem ez a tudás.
Azt hiszem tizenhat lehettem, amikor, úgy emlékszem, még biztosan tudtam.
Az alföld perzselően forró, végtelennek tetsző, lustán, lassan hömpölygő nyári napjain sokszor alig vártam, hogy végre történjen már valami. Valami izgalmas, valami szokatlan, valami érdekfeszítő, bármi, amivel érdemes lehetne foglalkozni.
Később valahogy már soha nem rémlett fel ez az érzés ilyen tisztán. 
Őz a pipacsosban - Molnár Péter Photography FB - 2020.05.21.
Most viszont pontosan ellenkező a ...
Sok boldog születésnapot! - Kívánjuk egymásnak fennhangon, ha készültünk, számon tartottuk, vagy csak időben ráébredünk, hogy megint eltelt egy év.
Talán mert tényleg azt hisszük, hogy vannak boldog születésnapok. Talán.
Úgy, ahogy vannak felejthetetlenek, emlékezetesek, fényképre termettek...
Na és persze akadnak mindenféle csinnadratta és hacacáré nélkül csendesen elmúlók, alig valamit számítók és szinte észrevétlenül túllépettek, és előfordulnak kevésbé jól sikerültek, azonnal tíz évet öregítők, elevenen a húsunkba vágók és elrettentő példaként mélyen a memóriánkba beleégettek is.
Bizonnyal korfüggő módon is eleve változékony lehet ez az ünnepnap, az édes, bájos 1-2-3 gyertyásak, ahol az ünnepelt ...
A kommunikációs kultúránk minősítését nem vállalom, maradjunk annyiban, erősen fejlesztésre szorulna.
...
Őzike barna szemei még nagyobbra kerekedtek a csodálkozástól.
Miket is beszélek én itt, hogy ő majdnem szerencsésen megúszta, hiszen innen is visznek el lányokat külföldre, szex-rabszolgának? Hogyan is mondhatok ilyesmit? Dobálóznék a számokkal, de éppen nem igazán jut eszembe, milyen konkrét statisztikát is olvastam nemrég erről, tegyük fel 3-400 eltűnő fiatalt (l) emlegettek évente?
Nem mellesleg az ő történetében, már amit egy - a gyermekvédelmi szakellátásba való bekerüléshez végzett, és az általános protokollhoz ragaszkodni igyekvő – vizsgálat keretében ki lehet bontani, bőven van mit teregetni .
Sok gyerek, szegényes körülmények, alkoholista, agresszív apa („ó, anyát nem bántotta, csak minket”).
Zavaros, ...
Általában igyekszem óvatosan fogalmazni, vigyázni a szavaimra. Ezért néha el is némulok. Vannak helyzetek, amikor nem találok szavakat.
...
A fizikai erőszak nem elfogadható. Ahogyan az sem, hogy ítélkezünk egyetlen tény alapján.
...
Vannak emberek, akiket az anyagi javak minden másnál jobban motiválnak, másoknál viszont ez szinte egyáltalán nem szempont.
...
A tiszta víz, az ivóvíz létszükségletünk. A mindennapjaink része, messzire nem távolodhatunk el tőle, mivel sokáig nem nélkülözhetjük. Az évszakváltás apropóján, az idén makacsul távolmaradásával tüntető tavasz végén, talán a szűnni nem akaró esőktől kissé megcsömörlötten, mégis hajoljunk most közelebb hozzá.
Rengeteget tudunk a vízről és valószínűleg még legalább annyi minden rejtve maradt eddig kereső tekintetünk előtt erről a hatalmas őselemtől, melyhez tudományosan is az élet keletkezését kötjük.
Vajon tényleg a felolvadó, földbe szivárgó hólé, a tavaszi víz a hírvivő, ami tudatja a magokkal, hogy ideje lenne felébredni és a vizek állapota irányítja a nagy állati (és az őket követő emberi) ...
Tévedünk, ha azt gondoljuk, most olyan reménytelen időket élünk, hogy kár bármilyen változtatáson törni a fejünket, nagy könnyelműség új dologba fogni.
...
Egy félbehagyott film, egy félig-meddig átrendezett szekrény akár egy hét múlva is a fejünkben van még, makacsul kitartva nem hivatalos teendőlistánkon, még ha nem is létfontosságú, hogy pontot tegyünk ezek végére. Mintha nem hagyna nyugodni, ha nem fejezünk be valamit. Miért? Ez az egyszerű rejtély mélyebbre vezet az emberi működés megértésében, mint gondolnánk.
Egy pszichológus valamikor a múlt század húszas éveiben egy étteremben készült elkölteni vacsoráját Németországban. Az étlapot lapozgatta asztalánál, és közben körüljártatta szemét a termen. Átlagos este volt, talán forgalmas nap is, jó páran fogyasztották még estebédjüket a helyen. A pszichológus türelmesen ...
Kedves Koronavírus!
Márciusban kezdtük a levelezést , és két hónap elteltével eljött a záró sorok ideje. Nem, sajnos nem azért, mert eltűntél, de úgy látszik, fogytán az erőd. És a miénk is.
...
Bármikor elmenni innen? Maradsz, mert bármikor elmehetsz? [i]
Na nem, ennyire még nem jó a helyzet.
Nem, még éppen nincsen feloldva minden korlátozás, de érezhetően közeledünk. Igazi megkönnyebbülés, mert nagyon vártuk már, hogy így legyen. Maholnap a hétköznapi világunkban is látható méreteket ölt a helyreállás. Csak még nehezen hisszük azt is, amit már látunk.
Nem merjük elhinni, hogy megúsztuk épp bőrrel, hogy átevickéltünk, és biztonságosan partot értünk. Persze, hogy félünk a záróegyenlegen már felsejlő összesített veszteségektől, de az ismeretlenül felénk közelítő veszélytől még jobban.
„Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem” [ii]
A saját tapasztalatok feletti csendes öröm önt belénk némi ...
Az emberi történelem fontos fordulópontjaiként a háborúkat tartják számon – bár napjainkban sok szó esik a járványok történelemformáló szerepéről is –, ám legalább ilyen jelentős hatást gyakorolt az emberiség fejlődésére és életmódjára egy-egy találmány. Edison kapcsán például gyakran említik, hogy az általa feltalált izzólámpával legyőztük az éjszakát, és ezzel kezdődött napi ritmusunk radikális átalakulása. Aminek az előnyök mellett hátrányai is vannak, mert az éjszaka visszaszorulásával mintha az egészséges alvás is kárt szenvedett volna.
...
Ó, igen, erős vagy és bátor.
Dehogy is kell. Miért kéne ezt bizonyítanod?
Igazi nagy mázlista vagy, töretlen a szerencséd, a magabiztosságod acélos és megingathatatlan, miközben elhiszed, hogy itt minden jól van.
Miféle bajok? Ugyan már!
Azok csak máshol, másokkal történhetnek – te sérthetetlen, csalhatatlan, sőt ez idáig még halhatatlan is vagy.
Valamint, ha a szimatom nem csal, eléggé oktondi, pont, mint egy vérbeli tizenéves. Nem bántásból mondom, de az, az a kor, amiben az ember még nehezen különbözteti meg a vakmerő vágyat a vaktól. Bocsánat a gúnyosnak ható hangnemért, biztos csak az irigység teszi, vagy az életkor, de nem csak azért, mert elmúltam már ennyi meg annyi. Inkább úgy együtt az évek, meg a rutin… 
...