A belső, személyes változások vágya, szükségessége valóságos problémahegy, aminek tényleg csak a felszínét kaparásztuk meg az előző alkalommal . Odáig jutottunk, hogy mindenképpen nehéz megváltozni, ennek az elkerülhetetlenségével szembesülni egy minket érő gond kellős közepén, végképp nem egyszerű.

A változás, ha megindul is, nem megy kényszerből és bármennyire másképp észlelnénk is, erre nem a körülmények visznek rá . Változni akkor fogunk, ha találunk valamit, amiért érdemesnek tűnik számunkra másképpen élni. Nézzük, merre is mehetnénk innen! Itt egy egészen jó, bár távolba mutató útjelző tábla:

„Mindent bearanyozni: a reggelt, a nappalt, az éjszakát;

mindent megérteni: az embert és sorsát;

...

Ti vállalnátok, hogy vadidegen embereknek megmutatjátok az otthonotokat? Hogy meséltek nekik arról, hogy éltek, kinek mi a hobbija a családban, megmutatnátok, ki milyen dolgokat gyűjtöget és nem törődnétek azzal sem, hogy a lakás tele van családi fotókkal, személyes emlékekkel? Ez nagyon intim, bevállalós (vagy felelőtlen?) dolog lenne. Belátom, tök abszurd az ötlet, azt hiszem, nálunk egyáltalán nem életszerű.

Ki mennyire nyitott?

Bár, egy család nyitottságát, az ott élő emberek értékrendjét, szokásait jól mutatja a lakásuk, házuk nyitottsága is: mekkora jövés-menés van náluk, mennyire van tárva az ajtajuk mások előtt. Van-e átjárás a szomszédsággal, előfordul-e és ha igen, milyen gyakran, hogy valaki csak úgy beugrik? ...

Sokunknak egész gyerekkorunkban azt sugallták, hogy törekedjünk a biztonságra. Hogy ha megteszünk bizonyos dolgokat, például jól tanulunk és aztán biztos állást szerzünk, akkor minden rendben lesz az életünkben, és nem történik semmi vész. Azon túl, hogy ez a sugalmazás nem állja meg a helyét, a kiszámíthatóságra törekvéssel megfosztjuk magunkat valami fontostól: a fejlődés lehetőségétől.

...

Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor minden csúnyán összejön.

Amikor a hétköznapi, máskor szinte észrevétlen alkalmazkodás úgy ledörzsöli rólunk a felhámot, hogy minden egyes további nehézség, bármilyen csekélyke többletsúllyal már az elevenünkbe vág.

Amikor pillanatnyilag tényleg csak panaszkodni tudnánk bárkinek, aki figyelne ránk.

Már ha egyáltalán volna kedvünk szólni valakihez.

Aztán a legjobb esetben megdöbbenve, de valószínűleg inkább végtelen dühvel vesszük tudomásul, hogy a minket véletlenül meghallgató másik ember valójában nem is ért meg bennünket.

Látjuk a szemén, hogy a belőlünk kibuggyant és már visszafojthatatlanul tovább ömlő szavak nem vernek visszhangot benne.

A panaszaink ...

Feladat végrehajtva, letudtuk a kört.

Az idő szokványosan a kifejezetten utálatos formáját hozta. Hideg, hevesen szeles, gonoszul szurkáló, vékony farkú esővel, olyannal, ami minden kabát összes apró nyílását megtalálja.

Senkit nem irigyeltem odakint, magamat is beleértve.

...

Isten mentsen meg azoktól a főnököktől, férjektől, feleségektől, akikbe nem szorult semmi humor, akiknek nincs öniróniájuk, akik nem tudnak nevetni olyankor, amikor nevetni kell, vagy amikor már valami olyan rossz, hogy a legjobb nevetni egyet rajta. Amikor már annyira gáz valami, hogy nem tudunk mást tenni, mint röhögni rajta. Életmentő lehet!

Kicsit hosszúra nyúlt szünet után egy kicsit formabontó bloggal jövök ma. Remélem, tetszeni fog! Sok vidám, nevetni tudó Lelkizóna olvasót szeretnék!

Hrabal és Bödőcs 

Olvasom Bödőcs új könyvét. Néha felsikoltok a nevetéstől, néha felszisszenek, hú, ez már biztos kiveri a biztosítékot sokaknál… de a sztori visz magával. Hisz egy velem kb. egy korú pasi meséli el élete ...

Már nem lehet nem látni, ahogy a főút platánjai, mint eleven tűz ringatják a szélben a lángok ezer színére változott leveleiket. Nem lehet nem észrevenni, ahogy az aranyvessző nyáron sűrűvé vált zöld lombja kívül sötétvörösbe hajlik. Sem azt, ahogyan a várost ölelő dombok vegyes erdejében felszikráznak az aranysárga és a vérvörös színek. Kiszorítva a nyár változatos zöldjeit, napról napra sokasodva jelennek meg a hegyoldalon a meleg barna árnyalatok.

A támfalakon, tűzfalakon bíbor füzérként tündökölnek a vadszőlők. A kiskertekben a narancs és a piros összes tónusát magukra öltötték a japánakácok. A belső utcácskák gömbakácai sem tudják már elrejteni a koronájuk közepében megsárgult leveleiket. 

A ...

  Persze nyilván az erő sem árt, hogyha veled van, sőt, ha már itt járunk még az egészség is nagyon jól jönne...

Maradjunk most mégis csak a csapatmunkánál.

Miért akarnék egyáltalán a munkáról írni?

Átlagos esetben a nagykorúságunk elérését követő hétköznapjaink igen jelentős részét töltjük munkával.

A régi vágásúak szerint persze a hivatalosan meghatározott munkavégzés az pont nyolc óra a nagy vonalakban ébren töltött tizenhatból, de hát, hol van az már. Mifelénk manapság a visszafogottabb munkahelyek sem elégszenek meg ennyivel.

Ha pedig az éber óráinkból kilencet, tízet a munkában (a munkával foglalkozva) töltünk és még egyet-kettőt az oda-visszautazással, az már rögtön nem a csekélyke vagy a ...

Átlagosan egy - két évvel az után, hogy az új házasok lakodalmi muzsikája elcsendesült, a tágabb család, a rokonok ismét köréjük gyűlnek. A külvilág lábujjhegyen közelebb húzódik és a bölcső fölé hajol, dicséri a kisded szépségét, és hangsúlyozza, mennyire hasonlítanak a vonásai az apjáéhoz.

Remélhetőleg a fiatal házasok ezt a gyermekvállalási döntést egymással nagy egyetértésben, átgondolt felelősséggel, lehetőségeiket, céljaikat reálisan mérlegelve és a baba érdekeit maximálisan szem előtt tartva hozták meg. Akárhogyan tervezték (vagy nem) is, most már fel kell nőniük ehhez a feladathoz.

Azok a párok indulnak sikeresen, jobb rajtpozícióból, ebben az új családi életszakaszban, akik a korábbi ciklus ...

   - Magamnak kerestem? Naná, majd neki!  Hát persze, hogy magamnak kerestem a bajt! - mondja meglehetős keserűséggel.

Nem olyan egyszerű dolog betegnek lenni, súlyos betegnek, másoknak kiszolgáltatottan, meg soha nem is volt az.

Vajon ki győzhetné meg jobban az idős beteget arról, hogy a megelőzés, a valós belső helyzet feltárása, a rendszeres és körültekintő állapotfelmérés, a szűrővizsgálatokon való megjelenés, a betegségek időben felismerése fontos?

Ki más állíthatná hitelesebben, hogy némely súlyos betegségeknek is elébe lehet menni, mint egy tekintélyes, tapasztalt kezelőorvos?

„Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohsem lohadni,

Semmit se kérni, el se venni,

Nagy hűséggel mindent szeretni:

Milyen ...

A változás szó hallatán nekem jó érzésem támad.

...

Az asszertíven kommunikáló, eredményeit kellő magabiztossággal bemutató nő sok esetben még a törtetés és férfias viselkedés benyomását kelti kultúránkban. Holott a jó diplomáciai érzékkel ötvözött elegáns önmenedzsment elengedhetetlen ahhoz, hogy kibontakoztassuk a tehetségünket és előrelépjünk a hivatásunkban – férfiak és nők számára egyaránt.

...

Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a gyermekvédelmi szakellátás területe az egyetlen, ahol a mégis mostoha édesanyák előfordulnak, de aligha tagadható, hogy errefelé különösen nagy a koncentrációjuk.

A látványra is ijesztő, marcona, kigyúrt, széthullott, börtönös, lepusztult alkoholista, anyának már nem is tűnő, melegséget, kedvességet, gondoskodást véletlenül sem sugárzó emberi lények nyilván az egyik durva végletet képviselik. Azt a pontot, ahol maga a külső megjelenés is elriasztó, taszító és ettől figyelemfelkeltő.

Lehet pozitív az elrettentő benyomásban az, hogy felzaklatóan őszinte?

Hiszen nem is ígér semmit (legalábbis semmi jót), és ezt az ígéretét legtöbbször alighanem meg is tartja .

Kivételek ...

Szakítani nemcsak annyit tesz, hogy azt mondjuk, vége, majd hátat fordítunk, megvonjuk a vállunkat, és megyünk tovább… Ha csak ennyiből állna egy istenhozzád, nem lenne annyi visszatáncolás és csiki-csuki kapcsolat sem. Hogyan lépjünk tovább, hogyan zárjuk le a múltat, ha már eldöntöttük, ennyi volt? Erre keressük a választ a továbbiakban.

...

Az öregedés démonai írássorozat előző témája az idősödéssel jelentkező felejtés, feledékenység problémáit és az ennek kapcsán felvetődő lehetőségeket járta körül. Természetesen ott is felmerült néhány, a testi gyengüléshez társuló másfajta szellemi működésbeli gondokból, főleg mivel szinte lehetetlen az egyes hatásokat elkülönítetten, önmagukban vizsgálni. Ebben a részben a mozgósítható erő csökkenését igyekszünk kicsit közelebbről szemügyre venni. 

„Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.” [i]

A szellemi képességek idősödéssel járó változásáról szólva elmondható, hogy a szellemi kapacitás és az agy működéséhez kapcsolt tevékenységek terén tapasztalható ...

A komfortzónából való kilépés egyidős az emberiséggel. Már azzal, hogy két lábra álltunk, jó messzire elhagytuk a korábban megszokott kényelmes helyzetünket – még ha egy helyben maradtunk is –, és a Föld benépesítése csak ezután következett. Az emberi kultúra nem jött volna létre, ha megrekedtünk volna a „megszokott kockánkban”. Nézzük, miért gyümölcsöző a személyes életünkben, ha el tudjuk hagyni a komfortzónánk – hisz a személyes (pszichés) növekedés az, ami a közösséget is gyarapítja.

...

Mire van erőnk? Na, ez egy igazán huncut kérdés.

Nyugodtan képzeljük magunkat egy valódi interjú helyzetbe: lelkesen, motiváltan, nyitottan beszélgetünk valakivel, aki kedves, tisztelettudó, érdeklődő és érzékeny. Igen, ez az.

Tényleg szeretnénk a feltett kérdésre válaszolni, mert fontos nekünk, hogy kibontsunk, megmutassunk egy darabkát belső világunkból. A jobb megismerés szándékával vallatjuk egymást és közben magunkat.

Nem lózungokat és trendi hazugságokat cserélgetünk ki műmosollyal, nem a közhelyszótár kiemeléseinket egyeztetjük sztár allűrökkel [i] .

Egyszerűen arra keressük a választ, hogyan dől el, hogy mi marad bent és mi szóródik ki a napi időbeosztásunkból. Hiszen, ha nem is aprólékos, kényszeres ...

A gyermekes családokban beindult a rendes, őszi iskolai menetrend. Mondhatnánk, ahogy szokott, síkideg reggelekkel.

Folytatjuk, mintha abba se hagytuk volna, mintha csak tegnap lett volna a tanévzáró, mintha az a nyár , ahol állítólag kifújtuk, kipihentük, kisimítottuk és lelazítottuk magunkat itt sem lett volna...

Zeng a ház az elindulásnál.

Siessünk! Öltözz már! Még mindig nem mostál fogat? Gyere már ki a fürdőből, én is bemennék! Vissza ne merj aludni, mert nem tudom, mit csinálok veled!

Apa itt hagy minket, ha nem készülsz el! Nem maradhatunk le a buszról! Nem késhetek el mindig! Ne szerencsétlenkedj már, becsengetnek! Ezt egyszerűen nem hiszem el! Nem igaz, hogy már megint pénzt kell bevinned! Hol van a táskád? Nem hoztad el a ...

Világszerte egyre határozottabban észlelhető az a trend, hogy a mai huszonévesek és kora harmincasok már más elvek mentén alakítják az életüket, mint a szüleik. Más dolgokba fektetik az idejüket és a keresetüket, mint 25-30 évvel ezelőtt volt szokás. Ahelyett, hogy bárki vitákkal növelné a generációs űrt, érdemes megvizsgálni a millenniumi generáció gondolkodásmódját – hiszen az általuk képviselt felfogás vélhetően egyre nagyobb hangsúlyt kap majd a jövőben.

...

Feltámadt a szél, a nyugtalanság és a változás szele.

Tudjuk, persze, hogy tudjuk, ennek van itt az ideje. 

Nincs mód kitérni a változás elől. [ i]

Lehet, hogy délben még fojtogató a forróság, de napról napra sebesen múlik a nyár ...

Nagy esőket ígérő felhők gyülekeznek, torlódnak, halmozódnak egymásra hömpölyögve.

A vándorok csoportokba verődve indulásra készülődnek.

A magasban búcsúköröket róva vésik a szívükbe az otthont, a fészket, a környéket, a vidéket és az irányt.

Fecskék mérik le naponta párban, csapatban repülve izgatott szárnycsapásaikkal az udvar hosszát, ahol felnövekedtek.

Csivitelő hangjuk is megváltozott, már nem civódnak, pletykálkodnak, nem hűsölnek vidáman, kedvesen, ráérősen ...