Pár nappal karácsony előtt mit is csinál a nők többsége? Rohangászik boltokba, készíti elő az ünnepi menüt, süti ipari mennyiségben a sütemény halmokat, próbál jó képet vágva aktív és vidám résztvevőként szerepelni a céges/ovis/iskolás/barátnős karácsonyokon, vagy - ha egyiket sem kell épp tennie -,…
Mi nők, többnyire hajlamosak vagyunk a háttérbe helyezni magunkat, a saját érdekeinket, vágyainkat.
Tudtatok róla, hogy zajlanak boldogságkutatások? Hogy itt is vannak időről-időre új felfedezések? És hogy a boldogságot kutatók nem csak pszichológusok, szociológusok, egyéb társadalomkutatók lehetnek, hanem akár matematikusok is?
Kellemetlen kérdések, nehéz őszinte választ adni, még ha csak magunknak szeretnénk megválaszolni őket, akkor is. De az is gyakran előfordul, hogy nem is tudjuk, mit szeretnénk elkezdeni, máshogy csinálni, csak azt érezzük, ez így, ahogy most van, nem jó.
Már megint az örökzöld…
Mit tanulhatunk másoktól, másokból? Miért annyira fontosak a társas kapcsolataink: a családi, baráti viszonyainktól kezdve a munkahelyi, iskolai és egyéb kevésbé mély, netán időlegesen működő laza kapcsolatokig (akár egy tanfolyam, önfejlesztő csoport, vagy egy közös jógacsoport, stb., vagy az…
Ugyan Micimackóra is jellemző volt, hogy mindig magából indult ki, ezzel együtt sok igazság volt abban a mondatában, miszerint egy nap barátok nélkül olyan, mint a bödön egy csepp méz nélkül.
Az lenne az igazi, ha lennénk olyan bölcsek, hogy még életünkben becsülnénk meg egymást. Illetve az, ha emberhez méltó életet élhetnénk
Többedszer is felteszem a kérdést: mi is a szép? Milyen a szép ember, a szép nő? Nincs rá objektív mérce, még ha a szépségversenyek világában kísérleteznek is ennek mérhetővé tételével (valljuk meg, némi sikerrel). Mégis: egyiknek ez, másiknak az tetszik.
Az egyik kiemelkedően okos és mégis mindig elbukik, a másik semmi különös, mondhatni átlagos és mégis szárnyal – mi lehet erre a magyarázat?
A boldogságkutatásokban Dánia rendre az élmezőnyben végez, sőt gyakran szerzi meg „a Föld legboldogabb országa” címet. Hogyan? Kapjuk fel sokan a fejünket. Ez a kis ország északon, ami régen a depresszióról volt híres? Félreértés történt, vagy tényleg a dánok birtokában a boldogság receptje?
Szinte biztos vagyok benne, hogy a Lelkizóna olvasóinak többsége nagyon jó önismerettel rendelkezik, reálisan látja önmagát, berögzült viselkedésmintáit, kisebb hibáit és dolgozik azon, hogy minél jobb emberré, minél boldogabbá, elégedettebbé váljék. Sőt, a környezetét is szeretné ilyennek látni.…
Amikor úgy érezzük, nem értjük meg egymást valakivel, akivel pedig jól ismerjük egymást, sok időt is töltünk együtt (munkahelyen, családban, más közösségben), mégis elbeszélünk egymás mellett, sok dolog lehet a háttérben.
Épp a minap írtunk a Lelkizónán arról, mit tehetünk, ha nincs módunk elutazni nyaralni. Ki lehet használni a nyarat, a szabadnapokat máshol, máshogy is, nem csak elutazva, nyaralva, láb-lógatva, vízparton pancsikolva.
Hányféle boldogság létezik? Evidens a válasz: ahány ember, annyiféle. Mégis jól megkülönböztethető három út, amely boldogsághoz vezet: a kellemes, az aktív és az értelemkereső élet. Ez nem légbőlkapott bölcsesség, hanem a boldogságkutatás tudományának nagy öregje,…
Egy végtelenül egyszerű módszer, amivel kimaxolhatod a nyár örömeit és élményeit! Sőt, nem csupán rövid távon, hanem hosszú távon is pozitív hatással van a kedélyállapotodra. Készíts a nyáron boldogságnaplót!
Azt mondja a kínai közmondás: Megváltoztatni a vizek folyását, hegyeket áthelyezni egyszerű, de egy ember jellemét megváltoztatni maga a lehetetlenség.
Nem hiszem el, hogy én mindig így járok! Mitől lehet ez? Nem értem, miért tud annyira felbosszantani, amikor… Miért megy neki olyan jól a szekér, én meg nem találom a helyem, pedig régen én sokkal jobb tanuló voltam nála? Fogalmam sincs, milyen munka, milyen szakma passzolna hozzám, miben lennék jó,…
Én hiszek abban, hogy a kreativitás elsősorban a lelkünkből, a szívünkből fakadóan működik. Aki valami technikai, tudományos újítást produkál, ott is mindig van valami plusz tényező, sugallat, intuíció, ami hozzátesz valami kis (valójában óriási, döntő) momentumot a meglévő tudáshoz, tapasztalathoz…
Ez egy nagyon ütős kérdés. Fejlett önismeretet, bizonyos érettséget és (legalább magunkkal szembeni) őszinteséget igényel, hogy meg tudjuk jól válaszolni.
Micsoda időzítés! Miközben fogalmaztam anyák napi posztomat, a keresztlányom megszülte harmadik gyermekét, Marcit. Úgyhogy ezt az írást nekik ajánlom! Egy új élet születése mindig csoda, nagy öröm és ha várják, tervezték, akkor különösen nagy szerencse annak, aki a részese. Tudjuk, hogy nem lehet…