Hogy vagy így most február elején? Milyen a hangulatod, hogy telnek a napjaid? Nem finomkodok, rákérdezek: voltál már depressziós? Vagy épp most? Vagy valami ilyesmi? Magad sem tudod? Netán kiégéses helyzet? Vagy azt sem tudod miről beszélek? De jó neked!! Nem fogok most mélyebben belemenni a…

Mintha kicsit divatba jött volna mostanában a SIKER. Mármint a fogalom. Annak titkai, háttere.

Majdnem azt a címet adtam a mai blogomnak, hogy ’Ne légy tehetetlen!’.

„Ha tudtam volna, hogy ennyire szeretem, még sokkal jobban szerettem volna.”

Hogy emlékszel vissza életed karácsonyaira? A gyerekkori, kamaszkori és felnőttkori emlékeid, megéléseid mennyiben különböznek?

Nézzétek el nekem, hogy itt a karácsonyvárás szép időszakában még egy kicsit 'munkásra', magunkba-nézősre akarlak hangolni titeket!

Advent második vasárnapján vagyunk, amelynek üzenete a remény.

Kórházban lenni nem jó dolog, pláne nem kisgyermekkel.

  Tudunk-e és akarunk-e szabályokat követni? Vannak-e saját szabályaink és azokat vajon betartjuk-e?

…igazán Nőnek lenni csak igazi Férfi mellett lehet. És fordítva. Ez így van a párkapcsolatban és a társadalomban is. A torz férfi világában a nő sem lehet „ideális”.

Vannak csodák? Én hiszek bennük, velem már többször is megtörténtek.

Annyi érzelmi hatás érhet bennünket ezekben a napokban! Aztán vannak az állandósult, hosszabb hatású dolgok.

z Hosszú hétvégék, őszi szünet, temetők körbejárása. A legtöbb család programjai ezek körül zajlanak mostanában. Talán érdemes kihasználni ezt az időszakot arra is,

Ez egy olyan kérdés, amit nem szokás napi szinten feltenni sem egymásnak, sem magunknak. Ha most mégis feltennétek magatoknak, érdemes lenne megfigyelni, mi az első reakciótok:

Most, itt a parlagfű szezon kellős közepén, az oxigénhiánnyal és a szemviszketéssel küszködve

Talán már nem csak a romantikus regények lapjain elfogadott az a tény, hogy az értelem és érzelem kettőssége minden területen, még az egzakt tudományok esetében is érvényesül.

Ha járkálok a városban, Budapesten, figyelem az embereket. Velük dolgozom, érdekelnek.

Azt gondoltam, a kamaszkorról, annak nyűgeiről, tanulságairól írok. De aztán eszembe jutott az a mondata egy izgalmas könyvnek (később lesz róla szó), hogy a nőknél a változó kor kezdete milyen sok hasonlóságot mutat a kamasz- és pubertáskorral,

Mi nők, lássuk be, hajlamosak vagyunk nagy kritikával szemlélni egymást, bevallva-bevallatlanul.

Szegény színész barátunk, hányszor hallotta már azt az elcsépelt poént, hogy milyen jó is neki, nem kell dolgoznia, folyton játszani jár!