2020. júl 20.

Honnan ez a sok indulat? Nyugi, vannak rá receptek!

írta: Éva28
Honnan ez a sok indulat? Nyugi, vannak rá receptek!

flower-888401_960_720.jpg

Vannak emberek, akiknél hamar elszakad a cérna, nem tudnak úrrá lenni az érzelmeiken, túl könnyen kiakadnak, indulatosak.

Ez lehet, hogy csak időszakos, éppen nehéz élethelyzetben vannak és érzelmileg túlfeszítettek. De sajnos sokan vannak, akiknél ez gyakori, akiknél ez alap személyiségjegy, akik ilyenek. Sőt, mintha egyre ilyenebbekké válnának… (sajnos a kor előrehaladtával ez sokaknál megfigyelhető). Lehet ennek egy időszakos, hormonális háttere is (klimax), lehetséges, hogy egymás utáni kudarcok, nehézségek egymásra épülése eredményezi, a gondok, bajok, a meg nem oldott problémák. De olyat is látunk, amikor nehéz rá magyarázatot találni.

Az a helyzet, hogy a mostani idők sem tesznek túl jót az idegeinknek, sok a kellemetlenség, a feszültség, a félelem, bizonytalanság, akár a vírushelyzet, akár a gazdasági problémák, akár a közéleti témáknak köszönhetően. De ha valaki nem így érzékeli, azt ajánlom, csak akkor olvassa tovább ezt az írást, ha úgy érzi, mégis lehet dolga az indulatok kezelésével. Vagy megértésével.

Sokszor felmerül, hogy mit lehet tenni ilyenkor, mikor vagyunk okosak és ügyesek velük szemben, netán ha mi magunk vagyunk ilyenek, akkor mi a teendő?

Az érzelmi intelligencia jellemzői között is fontos szerep jut ennek a vonásnak: mennyire jó valakinek az önirányító képessége, mennyire fegyelmezett, tudatos?

Sokszor hallhattuk már, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető. Igen ám, de ahhoz először fel kellene ismerni, hogy mi a helyzet. Rá kellene ébrednünk, hogy fejlesztésre szorulunk. Kellene hozzá egy olyan szándék, hogy máshogy szeretnénk működni, meg szeretnénk változni, ha csak egy kicsit is. Azt látom, hogy ha valaki ezt megérti, ha van egy kis önreflexiója, az már fél siker.

De sajnos sokan nem tudják kordában tartani az indulataikat, hamar elszakad a cérnájuk. Ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy később, amikor lehiggadnak, képesek-e elnézést kérni, képesek-e szavakba önteni azt, hogy tudják, nem így kellett volna. Képesek-e bocsánatot kérni, képesek-e kifejezni azt, hogy tudják, ők kerültek olyan érzelmi állapotba, hogy nem tudtak másképp megnyilvánulni. Megértik-e, mennyire romboló ez a fajta magatartás?

tree-97986_960_720.jpg

 

Van az a kínai mondás, hogy "ha a harag pillanatában türelmes vagy, száznapnyi szomorúságtól szabadulsz meg". Ez alapvetően elfogadható, de én kicsit azért átfogalmaznám:

Ha a harag pillanatában ura tudsz lenni magadnak és keresel egy elfogadható kommunikációs módot, máshogy fejezed ki az érzéseidet, keresed a megoldást arra, ami felbosszantott, akkor sokkal több az esélyed, hogy meg tudod oldani a problémát, meg tudod győzni a másikat, esetleg el tudod fogadni, hogy nem mindenben te mondod ki az utolsó szót.

És lehet, hogy épp ettől fogsz győzelmet aratni. Mert sokszor törekszünk a győzelemre, sok dolgot élünk meg versenyként, rivalizálásként, harcként. Pedig nem kellene. De nem tehetünk róla, így vagyunk összerakva.

Az agyunk tehet róla!

Mielőtt homokot szórnánk a fejünkre, érzéketlennek, gyengének, idegbetegnek tartanánk magunkat (vagy valaki mást a környezetünkből), mondom, hogy az a helyzet, úgy alakult ki az agyunk, hogy ő a hibás! Jelenleg ugyanis ott tartunk az egyedfejlődésben, hogy sokszor az agyunk foglyaivá válunk, mint egy túsz, tehetetlennek érezzük magunkat. George Kohlieser ezt nagyon szemléletesen írja le, magyarázza el a Túszok a tárgyalóasztalnál (Konfliktuskezelés mesterfokon) című könyvében. Ő egy igazi túsztárgyaló, aki megértette, mivel lehet meggyőzni a túszejtőket. Azt is megértette, hogy mi magunk is sokszor esünk áldozatául saját magunknak vagy másoknak, érzünk túszállapotot, legyen az egy élethelyzet, vagy egy erős érzés, amitől nem tudunk szabadulni. És mint egy rácsok mögé zárt fogoly, vergődünk, nem szabadulunk.

Fontos tehát, hogy mi is minél többen megértsük, mi lehet ezeknek a konfliktushelyzeteknek és ezeknek a szituációknak a hátterében. Akkor talán tudunk tenni ellenük, tudunk segíteni. Akár másokon, akár magunkon.

Így fogalmaz a fenti szerző: 

„A túszérzés kiváltképp személyes kapcsolatokban jelenik meg, amikor a hatalommal, a tekintéllyel vagy a pozícióval visszaélnek velünk szemben, vagy amikor indokolatlanul félünk ettől. Kérdés, hogy miért tűri annyi ember a boldogtalan élethelyzeteket. Miért maradnak oly sokan bántó kapcsolatokban, legyen szó partnerről, munkahelyről vagy egy barátról? Ennek okai összetettek, azonban lényegében arról van szó, hogy elveszítették azt a képességüket, hogy agyukat más választási lehetőségekre irányítsák, és hogy ezeknek a lehetőségeknek megfelelően cselekedjenek.”

Mert hogyan is működik az agyunk?

Agyunk három részből áll: a hüllőagy, a limbikus rendszer (ősemlős agy) és a neokortex (az új agykéreg, agyunk legkésőbb kialakult része).

A hüllőagyunk a túlélésre irányul. Nem gondolkodik elvontan, nem érez összetetten. Innen jönnek azok a késztetéseink, amelyek a támadás, menekülés, éhség, félelem érzetéből táplálkoznak. Zsigeriek.

Ez a részünk előre programozott reakciókkal van tele, ismétel és nem tanul a korábbi hibákból. Még álmunkból felkeltve is működik, folyton résen van, figyel a veszélyekre. Azért hívják hüllőagynak, mert alapvető anatómiai felépítése a hüllőkben is megtalálható.

fight-3391878_960_720.jpg 

Limbikus rendszerünk olyan, mint a többi emlősé. Ez felelős az érzelmekért, érzésekért. Sőt, ezen belül még van egy külön kis agystruktúra, az amygdala, amely kifejezetten az érzelmi dolgokért ’felel’. Itt dől el, hogy valami kellemes vagy kellemetlen, fáj vagy örömteli. A neokortex bekapcsolódása előtt úgy ’viselkedik’, mint egy bíró, aki eldönti, ez most jó-e vagy rossz.

A neokortex, amely megtalálható rajtunk kívül az emberszabású majmokban is, az absztrakt gondolatokért felel, itt vannak a szavak, a szimbólumok, a logikánk, az időérzékünk stb.

Sokszor emlegetjük a jobb- és bal agyféltekét is. A bal agyfélteke a test jobb oldalát vezérli és a racionálisabb működésért felel, míg a jobb félteke a test baloldalát irányítja és a térlátásért, a művészi érzékért felel.

Vigyázz, ragadós!

Van úgy, hogy az agyunk túszává válunk, eltérít minket a helyes, a mások által elfogadhatónak tartott iránytól. Ilyet tapasztalhatunk, ha látjuk, valaki ösztönösen eltúlzott reakciót ad valamire, nem ura magának, viszik az indulatai, az érzelmei. Ilyen az, amikor valaki nem tudja a véleményét elfogadtatni a másikkal és ahelyett, hogy próbálna újabb, érthetőbb, jobban alátámasztható indokokat mondani, helyette egyre magasabb hangfekvésen magyarázza ugyanazt, egyre jobban üvölt, egyre agresszívebb. Sok ilyennel találkozunk és saját tapasztalataim azt mondják, mintha nőne ez a fajta viselkedés. Legalábbis a terepei nagyon kinyíltak, sok agresszív, erőszakos ember nyilvánulhat meg látványosan, nyilvánosan is, hisz megtehetik a fb-on, kommentekben, az online térben. És mint tudjuk, az erőszak erőszakot szül. A verbális is.

Mit tehetünk?

Az a helyzet, hogy - bár az érzelmeink irányítanak minket jórészt -, mégis muszáj használni a józan eszünket is, ami jelen esetben a limbikus rendszerünket, a neokortex-ünk aktivizálását, átprogramozását jelenti. Na, ez kicsit fából vaskarika, nem? Lefordítom:

- Ha erős indulati érzelmi reakciót látunk (másnál), akkor nem jó, ha hasonló indulattal felelünk rá, mert az olaj a tűzre. Jobb, ha megpróbáljuk megérteni és keresni valami kapcsolatot irányába, biztosítani a megértésről és valami empátiát mutatva felé, elindulni valami közös megoldás, közös nevező irányába.

- Ha mi vagyunk indulatosak (és fennáll a veszélye, hogy olyat mondunk, amit később megbánunk), jobb, ha nem ugrunk neki a másiknak, hanem az érzelmeinket hangosítjuk ki (őszintén megmondjuk, mit váltott ki bennünk az, amit ő tett, vagy mondott), vagy ha ez nem megoldható, akkor elmegyünk és máshol, másképpen adjuk ki magunkból a feszültséget.

- Figyelünk a szavakra. A szóhasználat sokféle lehet, egy-egy beszólással, minősítéssel életre szóló sebeket ejthetünk embereken, szegénységi bizonyítványt állíthatunk ki magunkról.

- Legyen rá eszközünk, saját módszerünk, hogy mit tudunk tenni, ha nagyon idegesek vagyunk. Kísérletezgessünk bátran! Próbáljuk meg, milyen az, ha másképp kommunikálunk, ha visszakérdezünk, ha visszatükrözünk, ha nem sértődünk meg (ahogy esetleg szoktunk), ha visszaszólás helyett egy kedves mondattal, humorral reagálunk. Lehet, hogy mi magunk találunk egy olyan megoldást, ami aztán többször, több szituációban is segítségünkre lehet.

Az érzelmeink nagyon fontosak! Energetizálnak! Ha negatívak, akkor leszívnak, ha pozitívak, feltöltenek! És saját érzelmeink meghatároznak minket: befolyásolják az állapotunkat, a személyiségünket, az egészségünket, a jövőnket, az emberi kapcsolatainkat. Ha a magunkét sem értjük meg, akkor nehéz lesz másokhoz megértően viszonyulni.

Számos módszerünk lehet még: kérhetünk visszajelzést, beszélgethetünk ezekről az érintettekkel, olvashatunk könyveket a kommunikációról, stb. Jó lenne, ha iskolában is tanítanák azt, milyen fontos, hogy tudjunk érvelni, merjünk kérdezni, tudjunk értelmesen vitázni, meghallgatni a másikat. Épp a minap hallottam egy történetet arról, hogy egy tanár nem bírta, ha egy gyerek kérdezni merészelt. Agyrém...

Na, hogy valami pozitívval és vidámmal fejezzem be, eszembe jutott még egy módszer, egy 'kezelési mód'. Akiknek van állatuk, tudják, milyen sokszor találunk náluk vigaszra, mennyire fel tudnak vidítani, milyen megértőek velünk. Fekete István írt így, ebben a szellemben :

"Ribizke - mint minden magányos ember - szól egy pár szót a kutyához, és a kutya a farkát csóválja, a szeme nevet, mert szereti az emberi hang lágy hullámzását, legfőképpen pedig szereti azt a simogató valamit, ami a hang mögött van. És szereti a gazdája szemét is, amelyben annyi erő van, parancsolás, néha harag, de sokszor vidámság, és ha még a kezét is a fejére teszi, akkor valami lágy reszketés szalad végig egész testén, és nyüszíteni kell a boldogságtól."

Azért ha csak egy mód van rá, próbálkozzunk embertársainkkal is!

 

Koskovics Éva

http://kokart.hu/

 

Szólj hozzá

kommunikáció érzelem coaching érzelmi intelligencia konfliktuskezelés coach co