Az éves gimnáziumi osztálytalálkozónk előtt, és A nyaraló című könyv olvasása után egy csendes, elmaradt házimunka bepótlással és egyéb otthoni szöttyögéssel telő szabad délelőttön azon gondolkoztam, ténylegesen milyen támogatást is nyújthat egymásnak pár barátságos ember, néhány örömteli szórakozásnak tervezett órában. A könyvben a volt osztálytársak több évtizeden átívelő barátságukkal, segítségükkel ápolják a szimpátiára épült eredeti kötődést, de azért a közös iskolai múlton alapuló több évtizedes kapcsolat megőrzéséhez és naprakészen tartásához kell némi szerencse is, ez pedig nem jut mindenkinek osztályrészül. Így, ha támogatást, segítséget remélünk, nyilván az osztálytársnak is fontos tudnia, mi a probléma, ismernie kell a helyzetet, a kereteket, vagyis bármi legyen az a gond, beszélnünk kell róla.

"Az igazság felszabadít,

csak előbb felbosszant."[1]

Lehet, hogy erőt vesz rajtunk az idegenség és elkülönültség keserves érzése, esetleg azon kapjuk magunkat, hogy „na hiszen az osztálytársakkal nem is igen ismerjük egymást”. Az ismerősséget pedig általában elengedhetetlennek tartjuk, amikor azt mérlegeljük, kitárulkozzunk-e annyira, hogy megoszthassuk a másikkal azt a gondot, ami most rág belül. Na persze, kivéve, ha már rájöttünk, hogy néha, fura helyzetekben, sokkal nyíltabbak tudunk lenni egy vadidegennel…

Nagy fakopáncs - Molnár Péter Photography - 2023.07.16.

A találkozón viszont azt is mondhatjuk, hogy ez itt csak pár egyszerű ember, akiknek volt négy „közös” gimnáziumi éve, akik valamilyen módon esetleg követték is egymás életének alakulását, jellemének érését a találkozásokon át.

Még hogy egyszerű ember!? Hogy lehetne egyszerű, mikor ők egy kifejezetten hozzánk közeli és egészen speciális csoport tagjai - egyívású valódi kortársaink, akik egy szűk földrajzi környezetből érkezve, meglehetősen hasonló képességekkel és adottságokkal a sorsfordító években éltek át velünk, egy sor korai jellemformáló tapasztalatot.

Ha összeszedjük a bátorságunkat, rászánjuk az időt és magunkat, tőlük biztosan értékes gondolatokat hallhatunk és hasonló tapasztalatokon alapuló hasznos meglátásokat. Támogatást is kaphatunk annyiban, hogy meghallgatják eddigi erőfeszítéseinket, elfogadják (legalábbis kiindulópont gyanánt) az elképzeléseinket, sőt még az is lehet, hogy eloszlatják a következő döntésünk előtti kétségeket.[2]

Ráadásul kifejezetten különleges emberekkel van dolgunk, akik megengedhetik maguknak azt a ritka luxust, hogy elfogulatlanok maradjanak, önzetlenek és barátságosak legyenek velünk, hiszen a saját kis világunkban mellettünk élőkhöz képest, semmilyen érdekük nem fűződik az elhangzott dolgokhoz…

Azért vannak a jóbarátok, hogy rég elvesztett álmot…

Lehet, hogy most olyan szívesen beszólnál, hogy te ugyan senkinek nem voltál ott a jóbarátja?

Nem hiszem, hogy a kimondott kebelbarátság itt, olyan szigorú feltétel lenne.

Lehet, hogy nincs túl sok közös emléketek, és talán sose szóltál pár keresetlen szónál többet ahhoz, aki most mégis melletted ül, és komolyan beszélget veled.

Lehet, hogy te úgy érzed, azokban az iskolapadokban aztán senkihez sem tudtál jól kötődni?

Senki nem állította, hogy azok egyszerű évek voltak bármelyikünk számára (nem mintha igazán volna olyan, hogy egyszerű év az életünkben). Ha hozzájuk tán nem is, de az akkori magadhoz talán mégiscsak tudhatsz kapcsolódni…

Hajnali hangulat - Molnár Péter Photography - 2023.09.03.

Előfordulhat, hogy meg sem szólalsz, talán ma nincs is erőd megosztani másokkal, valójában mi történik veled. Talán csak félsz megtörni ezt a ritka, dédelgetően, szív melengetően szép illúziót, ahogy a jelenlétükben hirtelen, időn és téren átívelve összeköttetésbe kerülsz a harcos és lelkes ifjúi éneddel.

Talán még szavak nélkül is kaphatsz némi energiát, muníciót, ebbe a csoportos "időutazásos" élménybe, az általatok felidézett régi-régi nyárba merülve. Esetleg egy onnan felvillanó fénysugár, megvilágíthatja hogyan, honnan indultál, és mik voltak, mert igenis voltak céljaid, álmaid…

Biztos, hogy voltak vágyaid az élettered szépítgetésén, a gyermekeid terelgetésén, a számláid befizetésén, a nyaralásra gyűjtögetésen, a szakmai előre haladáson, a lehetetlen kollégáid kigolyózásán vagy a kis kerted kialakításán túl.

"Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában."[3]

Nézz körül és hallgasd a többiek beszámolóját, bakancslistáját, ha most éppen nem is emlékszel a tiedre, remélhetőleg eszedbe fog jutni. Talán elég lesz a felidézéshez pár szentimentális történet töredék, mások megnyilvánuló öröme és egy-két barátságosan meleg tekintet.

„Látlak téged” – mondta a hercegnő az Avatar című filmben, abban a cseppet sem egyszerű, nem is köznapi értelemben, hogy igazán látlak, megismertelek téged, tudom, hogy ki vagy, és tényleg melletted állok.

Talán nyugodtan mondhatod most a melletted üldögélő osztálytársadnak te is.

Hajnali halászok - Molnár Péter Photography - 2023.08.20.

Hiszen mi, az egyenlőség, a testvériség, az együtt egymásért és a többi ifjúkori tiszta eszmék világmegváltó korszakából ismerjük egymást. Akkor ismertünk egymásra, amikor még nem fedte (ennyi rétegben – és ilyen iszonytatóan vastagon) a lényünknek a szociális terekben megjelenő oldalát, a felnőtt kapcsolatok, az érvényesülés, a munka és a versengés világában magunkra illesztett, ránk kényszerített páncél. Amikor még a család és más fontos személyek iránt érzett felelősség, elkötelezettség, magunkra vett felnőttes szabálykövetésünk nehéz sodrony inge alól könnyedén és gyorsan a felszínre kerülhetett, gyakorta kilátszódhatott a gyermeki szép és tiszta, bár lehet tiszavirágéletű életöröm, sokkal könnyedebb szabású természetes leple.

"A nevetés olyan seprű, amivel lesöpörjük a szív pókhálóit."[4]

Társaid bátoríthatnak téged – már csak azzal is, ha végig hallgatják, nem hurrogják le az új, esetleg (vélhetően sohanapján kiskeddenre) tervezett lépéseidet. Támogathatnak a friss meglátásaikkal, hozzáadva néhány más szemszöget a nézőpontodhoz és az eddigi elemzéseidhez. Lehet, hogy már azzal is támogatnak, ha „csak” teret és időt adnak – szedd össze, tereld magad egy vágányra most és mondd el, mit gondolsz a saját utadról, a döntéseidről, a haladásodról és a célodról ténylegesen összegezve.

Mivel ma te sem a hétköznapi életed mókuskerekéből nézel éppen kifelé, így esetleg te magad sem csak abban a szokásos szemszögben szemléled a világodat – egy hangsúly, egy apró oldalpillantás is nagy változásra indíthat, fordulópontot hozhat.

Honnan tudom, hogy ennyi elég? Biztosra? Sehonnan. Talán, ha előbb valaki kifejtené, mi az, hogy elég.

Mégis megtörténhet a kellő, a megfelelő nagyságú változás, ami kibillenthet téged az idejétmúlt, már inkább nyomasztóan fenntartott, mint előre vivő egyensúlyból és elindíthatja egy fontos átalakulás kezdetét. Beindít egy újabb irányba, sarjadást eredményezhet egy már élettelennek tetsző ágon, ki tudja...

"Amikor eléggé erős a vágy, az események egészen furcsa módon kezdenek alakulni,

véletlen halmozódik véletlenre, addig, míg a kívánt cél megvalósul."[6]

Lehet, hogy észre sem vetted azt a lepkeszárny érintésnyi effektust, vagy azt a víz gyűrűket indító apró kavicsot…

Tőkés réce és díszpontyok, Malom-tó, Tapolca - Molnár Péter Photography - 2021.07.29.

Erre azt mondanád, ha én nem tudom megmagyarázni, mi indítja útnak, miért kellene, hogy te elhidd?

Tudod mit? Ne hidd el!

Csak emlékezz rá (ne csak aznap és ne csak a kerek érettségi évfordulókon), milyen jó[7], milyen melengető érzés az, amikor ott ülsz már felnőttként az osztályteremben, és amíg várod, hogy az ABC rendben a neved sorra kerüljön, átéléssel hallgatod, hogy az osztálytermetekből indulva, mások milyen kanyarokon, vargabetűkön át, hová értek, meddig jutottak, miközben majd szétveti a melled, olyan büszke vagy magatokra...

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

A cikk nyitóképe: Gémek és fekete gólyák  - Molnár Péter Photography - 2023.08.23.

A képek közzététele a művész engedélyével történt.